Van úgy, hogy

 .. összesodor valakivel egy pillanatra az élet és tök jó hatást vált ki..

Ilyen volt pl most Dicky, aki eljött, hogy megvegye Beni kameráját (Beni szeretne egy PS 5-öt, mi azt mondtuk neki, hogy x összeggel beszállunk mi is, Tomi is, Kari is -  szülinapja alkalmából, de a többit neki kell összevarázsolnia. Pl hogy eladja azokat a cuccait, amit nem használ, fiókban rohad, de van értéke.. ja meg a régi PS-ét) .. szóval több, átverős, kamu profilos emberek után ráírt Alanre ez a Dicky, hogy akkor aznap délután eljönne, megvenni a kamerát. A pasi pontos volt, és már a nappali ablakain keresztül kiszúrta Alan gitárjait a falon. Úgyhogy mondta, hogy mielőtt megvenné a kamerát, megnézhetné a gitárokat. Ő esküvői zenész, és hogy milyen szépek a hangszereink. Vicces volt, jó kedélyű. Az egész fickónak olyan pozitív kisugárzása volt, hogy miután elment, fel-felhoztuk, hogy milyen jó energiái voltak. 

Másnap volt időpontunk a nagykövetségre, majd 3 órás volt a 150 km, gyűlöletes Dublin autózni. Aznap is megbeszéltük, hogy a főváros az egyetlen hely Írországban, amint mindketten utálunk.

Időpontra érkeztünk, (előtte váltottam az egyik hölggyel emailt, mert nem sikerült 3 időpontot befoglalni, csak kettőt, de írták, hogy menjünk nyugodtan, megcsinálják mindhármunk útlevelét), kedvesen megkértek, hogy várjunk egy kicsit még. Majd miután az a 15 perc is letelt, újra becsengettünk, mondta a hölgy, h bemehetünk, de sajnos az előttünk levővel nagyon lassan haladnak. (Magyar állampolgárok, de magyarul semennyire,  és angolul is alig beszéltek. ) De végül parallel elkezdte a mi igénylésünket is: fénykép, ujjlenyomat, digitális aláírás, mindhármunknak. 

Végig nagyon kedvesek voltak velünk, -mi meg ugye alapból azok vagyunk hahaha- és ugyan Beninek mondtam, hogy magyarul írjon alá, végül a keresztneve került előre, de ékezeteket használt a vezetéknevénél. Mondtam a fiatalabbik ügyintézőnek, hogy bocsi..írjon újra alá? Á, nem kell, azért a külföldön élőkkel elnézőbbek.. erre mondtam, hogy de legalább szépen beszél magyarul. 

Ezután olyan cukin neki álltak dicsérni, hogy ez tényleg milyen szuper és hogy köszönik, hogy ilyen jófejek vagyunk és kedvesek.

Konkrétan semmit nem csináltunk, de jól esett nagyon.

És sajnos tényleg óóriási, hogy nálunk mindenki beszél/ír/olvas magyarul.. meg persze mindenki le is érettségizett magyarból is (Beni is lefog).. én ebben a témában nagyon előítéletes vagyok. Magyar szülők gyereke, azt’ nem beszél magyarul.. komolyan, mindig ledöbbent. Mindig van vmi fullshit duma, hogy miért nem.. de Beni is csak 2 volt, mikor ide költöztünk, beszélni is csak babanyelven beszélt. Ma meg Presszert énekel, meg ősEddát, meg Kispált..a Kamaszt meg magyarul olvasta Dosztojevszkijtől. És nem valami különleges, csodagyerekeink vannak, hanem csak beszélünk hozzájuk, és foglalkoztunk velük, sokat.

Nálunk még Lars is magyar. Marci haverjai is megtanulták azt, hogy “Lars ül” meg hogy “pacsi” .. és Lars leül és ad nekik pacsit, :)