Marci diplomaátadója

 Az ír kormány2027-es budget-jének a bejelentése okán országszerte sztrájkokat jelentettek be legfőképp a közalkalmazottak, és emiatt Marci diplomaátadó ceremóniájának a dátuma módosításra került. Pedig már mindenki jó előre szabaddá tette a 21-e szerdát. Így meglehetősen rosszul jött a hirtelen 19-ére hétfőre való áttétel, de szerencsére mindenki tudott időben módosítani. (A sztrájk amúgy elmaradt)

Nyilván Hanna Münchenből és Beni Máltáról nem tudott jelen lenni, de a többi tesó, és persze mi magunk is ott voltunk. Jó korán kellett indulnunk. Megbeszéltük, hogy Kariékhoz megyünk, ott hagyjuk a kocsit, és onnan a Luas-szal villamosozunk be a Trinity-hez. Így sokkal egyszerűbb volt, mert a belvárosban nagyon nehéz parkolóhelyet találni. Így viszont Kari friss péksüteményekkel és isteni kávéval várt minket. Tomi külön jött, később kelt, elautózott Thurlesbe, ott hagyta a kocsiját, és vonattal jött fel. Mi Jancsit és Marcit hoztuk kocsival. Marci előbb indult el az egyetemre, mert neki még a ceremónia előtt el kellett intéznie a talár átvételét, meg a stúdiófotózást, így korábban lelépett.

Mire mi beértünk az egyetem területére, Marci már el is intézett mindent, és teljes harci díszben találkoztunk az egyetem belső udvarán, ahol a többi frissen végzett fizikus, vegyész, és azok családtagjai is várakoztak már. Ilyenkor az egyetem ikonikus épületei közt mindenki fotókat csinál, persze mi is csináltunk jó sok képet, mint eddig mind a négy előző alkalommal.

Sajnos magára a konkrét ceremóniára csak diákonként kettő főt engendek be, így a többieknek odakint kell várakozni, amíg lezajlik az ünneplés. Addig a legtöbben beülnek az egyetem kávézójába, vagy sétálgatnak az épületek között.

A terem lassan megtelt boldog szülőkkel, rokonokkal, és elkezdődött a ceremónia. Először a Dékán tartott egy beszédet. Megköszönte mindenkinek, hogy az utolsó pillanatban történt módosítás ellenére ennyien el tudtunk jönni, és méltatta a fiatal frissdiplomásokat, meg persze kiemelte a Trinity múltját, és az eljövendő nemzedék fontosságát, akik majd jobbá teszik a világot.

Ekkor élő orgonakísérettel kitárták a nagy kaput, és nagy csinnadrattával bevonult a bizottság, akik szép sorban helyet foglaltak elöl, a trónszerű székekben. Mindenkinek fel kellett állni, megadva a tiszteletet az elöljáróknak.

Aztán szépen sorban, ötös csapatokban hívták ki a fiatalokat, és ünnepélyesen átadták a diplomát nekik. Csattogtak a telefonok, a fényképezőgépek, és a meghatódott, büszke szülők könnyes szemmel nézték ahogy a gyerekeik fogadják a gratulációt, és átveszik a hosszú évek és a sok munka eredményét jelképező papírt.

Körbe a falakon nagy, kinyomtatott QR kódokat helyeztek ki, és beolvasva a telefonokkal az egyetemi alkalmazásban nyomon követhettük a névsort, ahogy haladnak az átadással. Mikor mindenki sorra került, ismét felcsendült a karzaton lévő hatalmas orgona, ismét felálltunk, és a frissen végzett gyerekek szépen egymás után kivonultak a teremből.

Mi szülők követtük őket ki az udvarra, ahol várakozott a többi családtag. Mindenki felvonult a fogadóépület széles lépcsőjére, és berendezték őket, majd megtörtént a sapkafeldobás is. Óriási taps, mindenki fotózott, a hangulat a tetőfokára hágott. Ezek után megnyitják a fogadó épület kapuit, és odabent a hatalmas fogadóteremben, ahol körben a falakon mázsás festményeken vannak ábrázolva a korábbi egyetemi elöljárók, és hatalmas kandalló áll a fal tövében, hosszú asztalokon várta az ünneplő embereket a sok étel-ital. Borok, üdítők, szendvicsek, péksütemények, frissensültek fogadtak minket. Itt aztán még lehetett beszélgetni, fotózkodni, létezni ebben az emelkedett hangulatú helyzetben.

Ettünk-ittunk, beszélgettünk, fotózkodtunk, majd kijöttünk az épületből. Marci még eltöltött egy kis időt a barátaival, aztán leadta a talárt, közben mi kicsit lézengtünk az egyetem falai közt.  Aztán kisétáltunk a celtic whiskey shophoz, ahol a fiúk vásároltak néhány igen jó italt. Hazakocsikáztunk Kari,Jancsi,Marci, meg mi...Tomi vonattal jött, és kb. egyidőben értünk haza.

Itthon aztán megünnepeltük Marcikát, aki immár hivatalosan is gyógyszergyári vegyész lett. Elmondhatatlanul büszkék vagyunk rá is, mint az összes többi gyerekünkre. Nem tudom, mennyire gyakori, hogy egy családnak 5 gyereke végezzen a Trinity-n....és Beni még hátravan, ha ő is legraduál, akkor elmondhatjuk, hogy a Trinity College Dublin egyfajta családi kegyhellyé válik.