Kezdjük el..

és legyen nagyon jó ez az év! 

Persze a srácok nagyon viccesen azt mondják, hogy ez az év a twenty-twenty.two ..azaz a 2020 második verziója. Napersze.

Még karácsony előtt egy nappal (mikor máskor) elromlott a szupi Lattego-nk. Amit lehetett akkor, megnéztük, hogy mi a baj, de kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy kávéfőzőt szereljünk.

Majd ha hazamennek a gyerekek, mondtuk akkor.. ja, hogy olyan most az életünk, mint az Idétlen időkig-ben, mindennap ugyanaz. 😂 Jó hosszúra nyúlt ez a karácsony. 

Tegnap lesütöttük a mindentis: húsos hasé, sonkás csiga, sajtos pogi, Jancsi kedvére fantás süti, 3 féle saláta, sült kolbász, kenyér.. persze a fele megmaradt, de mára úgyis a maradékmentés volt plusz egy lencsefőzelék.

Kari felajánlotta, hogy megfőzi ma a családnak. 

Este among us-oztunk, drunken sailor-t játszottunk, biliárdoztunk, éjfélkor meg felpoppantottuk az orosz pezsgőket, amit még karácsony előtt vettem a lengyel boltban. 

Szóval ma kb semmit sem kellett illetve tudunk csinálni, sikerült megnézni végre valahára a bécsi Újévi Koncertet, majd a kávéfőzőt kezdtük szétszedni. Odajutottunk ki, hogy csak tömítő szilikongyűrűk kellenek a nagynyomású csőhöz, úgyhogy rendelünk valahonnan.

A két lány továbbra is negatív, úgyhogy hazamennek mindketten, lejárt az 5 nap nekik. Otthon továbbra is antigén tesztelnek még pár napig.

Eoin ma eljutott pcr tesztelésre, 5 napja várt rá.. az meg egy újabb “only in ireland”  megoldás, hogy kötelező a pcr teszt.. a teszt centerben.. ahova el kell valahogy jutnod.. de mi van, ha nincs kocsid (Eoinnak pl).. és nem minden sarkon tesztelnek, városszéli helyeken pl. Ja, de ne menj tömegközlekedéssel, taxival depláne ne.. akkor hogyan? Ja, és stay in your room. Gyalogolt, jobb híján.

Mi Tomival tegnap megkaptuk a pcr eredményt: mindketten pozitívak vagyunk.

Rajtam kívül lassan mindenki tünetmentes, nekem elment a szaglásom. 

Tegnap tűnt fel, (ok, vicces körülmények közt.. vki szellentett és mindenki haldoklott, hogy nemá’ , én meg kb ültem a f**gszagban és semmi.) és elképesztően fura. Maga az érzet olyan, mint amikor orrcseppezés után az orrnyálkahártyát érzi az ember, de az, hogy a legintenzívebb illatokat (illatgyertya, parfüm) sem érzem, az bizarr.

Ma reggel az ízlésem is fura, a lencsefőzeléket a sült kolbászt is csak enyhített verzióban érzem, ittam volna mellé egy pohár budweisert, de semmi íze nem volt, így passzoltam. Butítva érzem az ízeket, remélem, hogy nem lesz rosszabb.

A szaglás elvesztése is ultra fura.

Hinni akarom, hogy ez az év nagyon jó lesz, annak ellenére, ahogy indult.. 

Alan idén lesz 50, idén lesz a 30. házassági évfordulónk, csomó tervünk van, emiatt is igényeltem short year scheme-et, Marci leérettségizik, egyre sanszosabb, hogy ez a nyár lehet majd az utolsó, mikor még 4-en megyünk valahová.. (brutálisan rohan az idő) jó lenne elvinnünk őket Stuttgartba a Merci/Porsche múzeumba, terveznek vadkempingezést velünk itt Írországban.

Tervek azok mindig vannak, és ez tök jó.