2021 évvége

 A saját szokásaimmal szembe menve most elolvastam, tavaly ilyenkor mit írtam, mit írtunk ide. Mert kíváncsi voltam arra, hogy mit vártunk a 2021-es évtől. Hát, biztosan nem azt, amit végül hozott.

2021-ben sem sikerült külföldre menni nyaralni, pedig nagyon vártuk. Viszont belföldön voltunk, West-Corkban, ami szuper volt egyébként, csakhát mást szerettünk volna. Ironikus, hogy most ebben a pillanatban azt gondolom, hogy simán lehet, hogy a 2022-es évben a belföldi nyaralás is csak álom lesz, mert például az a hely, ahol voltunk, már nem is foglalható, csak tavaszi időpontban, kétszer annyiért :) Hiába, változik a világ, és minden relatív. Azért vannak ám terveink, Németország például, repülővel, kocsit bérelve....a kompozás és a saját kocsi legfőképp amiatt nem túl valószínű, mert a kompcégek röhejesen felvitték az árakat, pedig még a télnek sincs vége. És szinte biztos, hogy nem fogunk 1800 €-t fizetni négyünkre, hogy behajózzunk a kontinensre. (Momentán ennyi lenne a kompjegy). De az is lehet, hogy a kovix-őrület tovább gyűrűzik, és majd stay-cationt fogunk csinálni, végülis volt már ilyen, és azt is nagyon élveztük. 

A vírus említése nélkül nem is lehetne évértékelést írni, mert kábé MINDENT meghatározott ez az egész. Jogkövető állampolgárokként mindenben együttműködtünk, és működünk a kormánnyal és a  HSE-vel (az itteni eü-bigyó). Sajnos konkrét anyagi veszteségeket is el kellett könyvelnünk. A korlátozó rendelkezések értelmében bebuktunk repülőjegyet, többezer kilométert autóztunk az oltások, a tesztelések miatt, és arról ne is beszéljünk, hogy 1,8€ fölé is kúszott a benzin ára "a pandémia miatt". Tehát tetszik vagy sem, igenis masszívan beleszólt a mindennapi életünkbe.

Mindezek mellett alapvetően szerencséseknek gondolom magunkat, mert egész pár nappal ezelőttig sikerült megúszni a megfertőződést, és bár most mindenki a családban elkapta (Karit kivéve), túlélhető tünetekkel vészeljük át. Benin kívül mindenkinek megvolt a harmadik oltása is, gondolom a védettségnek is köszönhető, hogy nem voltak/nincsenek/nem lesznek komolyabb tüneteink. Persze évek óta szedjük a D meg a C vitaminokat, meghát igyekszünk jó karban tartani az immunrenszerünket.....de tudjuk hogy nagyon sokminden befolyásolhatja a betegség lefolyását.

Szóval most karanténozik a család, Tomi barátnője, Catherine is nálunk ragadt, de szerintem jól elvagyunk vele is.Hannáékkal is az ablakon át taliztunk, de az mindenképpen jó volt, hogy legalább láttuk őket fizikálisan, mégha ablakon át, akkor is.

Pár óra, és magunk mögött hagyjuk ezt az évet. Mondhatnám, hogy ezt a szar évet, de nem mondom, mert amióta láttam a Távkapcs. című filmet, azóta ilyenkor mindig arra gondolok, hogy az élet maga az út, és csak azért mert nem minden úgy alakul, ahogy az az ember eltervezi, az nem jelenti azt, hogy nem történik semmi jó. 

A 2022-es évtől én azt várom, hogy valamilyen szinten rendeződik a kovix-hisztéria, bár egy hang azt mondja bennem, hogy azért ez nem lesz ilyen egyszerű....de az biztos, hogy meg kell tanulni ezzel az izével együtt élni, és alapvetően én hiszek abban, hogy az emberek nagyobbik része értelmesen áll majd hozzá. Jó lenne, ha idén összejönne a nyaralás, igyekszünk megtenni mindent érte. Én személy szerint azt is nagyon várom, hogy Verusnak elkezdődjön a "short term" munkaszerződése, mert akkor egy hónappal több időt tudunk eltölteni együtt, és végül is tökmindegy, hogy hol, a lényeg, hogy együtt legyünk :)

Mi van még....a két fiúnak megvan a theory tesztje, és mindketten tervezik, hogy a teljes jogsit megszerzik, úgy gondolom meg is lesz nekik. Még úgy is, hogy Marci ebben a most következő évben fog érettségizni. Okos srác, nem aggódok érte.

Aztán még az is van, hogy ebben az évben telik le a 10 éves szerződésünk a házra, ami azt jelenti, hogy történnie kell valaminek....vagy újabb 5 vagy 10 évet aláírunk, vagy költözni kell. Ha maradunk (asszem végülis nem bánnánk, mert bár egy gyökér a tulaj, de a ház nagy és olcsó), akkor kicsit komolyabban rendbe akarom hozni itt-ott, pláne ha a barátaink meglátogatnak idén (2020 óta tologatjuk, a vírus miatt nem tudtak jönni sajnos). Ha költöznünk kell, az sem baj, mert szeretjük a változatosságot :) és mindig van remény arra, hogy jobb lesz annál, ami most van.

Szóval unalom most sem lesz, én azt gondolom. Ami fontos és igazán számít, az úgyis állandó: szeretjük egymást, és menetelünk együtt a végtelenbe....és tovább :)