Mennyit ér?

 Egy barátság? Mi fér bele? 

Már a tavaly szeptemberi budapesti city breaknél el kellett volna felejteni ezeket a “barátokat”, mert a nagy “menjeteknyugodtan, ott áll üresen a lakás” nem létező ígérgetés volt.. aztán most, mielőtt megvettük volna a repjegyeket, felhívtuk őket, hogy jó-é-e nekik vagy sem, beleférünk-e az életükbe, ha meglátogatjuk őket..

Persze, persze, jajdejó. De azért fizessük ám ki a benzint majd, jó?

Rendben, kaptam szabit, vettünk parkolást a reptérre, mikor is jött egy telefon, hogy hát, izé.. még sem jó, mert van egy nagyon kedves kolléga, aki éppen szabira menne és hát így akkor nem engedik el, ő meg annyira nem akar kib@szni ezzel a nagyon kedves kollégával, hogy hát akkor ő végig éjszakázni fog, míg ott vagyunk.. úgyhogy ki sem tudnának jönni a reptérre, de huszonnyolc átszállással, el tudunk vonatozni hozzájuk, de ő aludni fog amúgy is, addig majd az asszonnyal elvagyunk.. és ja, szombaton reggel, mikor ő aluszik, addig a neje mosni fog, mert egy héten egyszer mos és az a szombat. Ja és a vendégszobában tereget, így a nappaliban, egy kinyitható kanapén fogunk aludni.

Na természetesen lemondtuk, hogy ne erőltessük ezt inkább. 

Alan padlót fogott, nagyon nagyon nehezen éli meg, hogy valakit ennyire félreismerjen 30 év alatt. 

A helyzetet érdekesebbé teszi, hogy ezt a barátját 2010-ben egy hónapon át eltartottuk, etettük-itattuk, mert ugye csóri munkát akart keresni itt, így egy fillért nem adott/kértünk tőle, és hát mire vannak a barátok ugye.. ja és Hannust kiköltöztettük addig a szobájából, oda szállásoltuk el a barátot..

Mindegy mostmár.

Átmódosítottuk a foglalást, és Münchenbe megyünk, a belvárosban találtunk szállást elfogadható áron és Hannáékkal töltjük a szombatunkat.