
Úgy értem, hogy ha mindig mindent azért és úgy csinálnánk, ahogy és amiért jó meg kell...akkor talán unalmas és egyhangú lenne az élet. Kiszámítható, előre látható, pontosan a megtervezett mederben csordogáló. De nem szebb-e a vad folyó, mint a mesterséges? Egy biztos: kalandosabb így az élet, és tulajdonképpen azt már sokszor sikerült megofgalmazni, hogy az élet nem a célokból tevődik össze, hanem a (-z elért vagy elbukott) célok közötti szakaszokból. Az utazás maga az élet....megérkezni a halál. Ez is egy visszatérő gondolat, de talán nem baj, ha időnként az ember megismétli ami fontos.
Azt hiszem, és szeretném hinni, hogy ez nem a korom miatt van, hogy az élet boldogsága nem az eredményesség és az ésszerűség függvénye, hanem sokkal inkább a pillanatok, és az utazások azok, amik determinálják. Nem valami bölcselkedés akar ez lenni, inkább csak egy kis kognitív útkeresés.
2 megjegyzés:
Jó a kép amit találtál ehhez a gondolatmenethez :)
Köszi :)
Megjegyzés küldése