Harmadik napot éljük meg a legkisebb és a család motorja, Verbéna nélkül. Asszem a legnehezebben én magam viselem, de talán ez természetes. A kisfiúkkal semmi gondom nincs, igaz, jó arc vagyok, a holnapi sulikezdés előtt eléggé rájuk hagytam ezt a pár napot. Ami azt jelenti, hogy leginkább csak a melegszendvicsre, az almás kelt palacsintára, meg a svéd húsgolyóra hagyták ott a nintendót, a tévét, vagy a gépet.
Nem baj, kell egy kis lazítás nekik is. Holnaptól beindul a suli, onnantól úgyis a tanulás lesz a fókuszban.
Benivel naponta beszélek, jól van, szerencsére nem akar velem sokáig beszélni, ebből arra következtetek, hogy jól elvan anyáméknál. Ez is valami :)
Verbéna is jól van, szépen alakulnak a dolgok, ahogy az kell. Nem feltétlenül pontosan úgy, ahogy az előre látható volt, de mi megy manapság a terv szerint? Semmi...Szóval a klasszikus példa a jó, amikor az ember például úgy tervez nyaralást, hogy szán egy vis major keretet az előre nem látható extra kiadásokra. Paradox, paradox...de igaz. Kell egy kis determináns spontaneitás :D
Szóval a kerék forog, a kutya ugat, a karaván halad.
Nem baj, kell egy kis lazítás nekik is. Holnaptól beindul a suli, onnantól úgyis a tanulás lesz a fókuszban.
Benivel naponta beszélek, jól van, szerencsére nem akar velem sokáig beszélni, ebből arra következtetek, hogy jól elvan anyáméknál. Ez is valami :)
Verbéna is jól van, szépen alakulnak a dolgok, ahogy az kell. Nem feltétlenül pontosan úgy, ahogy az előre látható volt, de mi megy manapság a terv szerint? Semmi...Szóval a klasszikus példa a jó, amikor az ember például úgy tervez nyaralást, hogy szán egy vis major keretet az előre nem látható extra kiadásokra. Paradox, paradox...de igaz. Kell egy kis determináns spontaneitás :D
Szóval a kerék forog, a kutya ugat, a karaván halad.
1 megjegyzés:
Kitartás :-)
Megjegyzés küldése