Nem titok, sztem Buddy utalt is itt már rá: indított egy blogot, amiben a fogyása után-közben felszabadult kismillió gondolatát rögzíti.
A legutóbbi bejegyzéséhez szeretnék pár mondatot hozzáfűzni:
Van ez a T. gyerek.. pár nappal ezelőtt olyan gusztustalan dumát nyomott le a szkájpon, hogy Buddy teljesen megzuhant. Mmint, hogy benne IS csalódnunk kellett... mert ugye egy csomó félig ismeretlen embert simán félreismerhetünk, és a csalódottság érzése is inkább düh meg harag önmagunkra: merthogy micsoda hülye az ember, és mennyi időt elpazarolt az életéből rájuk.
De a T.-tól nem számítottunk soha ilyen szintű pofátlan dumákra.
A lényege az, hogy itt az idő, hogy Buddy foglalkozzon önmagával (bazzeg, az, hogy lefogyott, mi ha nem önmagával való foglalkozás) és különbenis, nagyon gáz már ahogy kinéz, és rólam nem beszélve: én is mennyire nőietlen voltam ezidáig.. Mivaaaaan?
Buddy most ott tart, hogy leiratkozik mindenféle közösségi oldalakról, bezárja a blogjait, és köszöni szépen, de most remetéskedne egy kicsit.
Szóval a mondanivalóm lényege:
BUDDY, én nagyon büszke vagyok rád, hogy ezt végigcsináltad. Tudom, hogy időre volt szükséged és biztos lélekre, hogy nekikezdj.
Hiszem, hogy megváltoztál, és ahogy lezártad a régi, kövér életedet, le tudod zárni a régi barátokkal (ne feszegessük a szót inkább) való kapcsolatodat, úgy, hogy nem veszíted el közben a hitedet és az emberekhez való pozitív hozzáállásodat.
És ha be is zárod a blogodat, legyen itt akkor egy pár tény a fogyásodról, hiszen itt csak igen ritkán beszéltél róla.
A legutóbbi bejegyzéséhez szeretnék pár mondatot hozzáfűzni:
Van ez a T. gyerek.. pár nappal ezelőtt olyan gusztustalan dumát nyomott le a szkájpon, hogy Buddy teljesen megzuhant. Mmint, hogy benne IS csalódnunk kellett... mert ugye egy csomó félig ismeretlen embert simán félreismerhetünk, és a csalódottság érzése is inkább düh meg harag önmagunkra: merthogy micsoda hülye az ember, és mennyi időt elpazarolt az életéből rájuk.
De a T.-tól nem számítottunk soha ilyen szintű pofátlan dumákra.
A lényege az, hogy itt az idő, hogy Buddy foglalkozzon önmagával (bazzeg, az, hogy lefogyott, mi ha nem önmagával való foglalkozás) és különbenis, nagyon gáz már ahogy kinéz, és rólam nem beszélve: én is mennyire nőietlen voltam ezidáig.. Mivaaaaan?
Buddy most ott tart, hogy leiratkozik mindenféle közösségi oldalakról, bezárja a blogjait, és köszöni szépen, de most remetéskedne egy kicsit.
Szóval a mondanivalóm lényege:
BUDDY, én nagyon büszke vagyok rád, hogy ezt végigcsináltad. Tudom, hogy időre volt szükséged és biztos lélekre, hogy nekikezdj.
Hiszem, hogy megváltoztál, és ahogy lezártad a régi, kövér életedet, le tudod zárni a régi barátokkal (ne feszegessük a szót inkább) való kapcsolatodat, úgy, hogy nem veszíted el közben a hitedet és az emberekhez való pozitív hozzáállásodat.
És ha be is zárod a blogodat, legyen itt akkor egy pár tény a fogyásodról, hiszen itt csak igen ritkán beszéltél róla.
- Buddy másfél év alatt lefogyott 193 kilóról 90 kilóra. Jelenleg olyan sovány, mint 18 évesen volt utoljára.
- A fogyásához semmiféle eszközt, tablettát, műtétet nem vett igénybe, mint ahogy orvosi segítséget sem.
- Nem éhezett.
- Nem mozgott extrán.
- A családja nem viselte meg, hogy ő életmódot változtatott.
És csak úgy nagyon halkan: a T meg b@ssza meg magát.
7 megjegyzés:
Bocs, hogy írok, DE: a fogyásodhoz csak gratulálni tudok!!!! Csak így tovább. Üdv Hajnalocska (ha még emlékeztek)
Szia, persze hogy emlékszünk :) Köszi a gratulát...
Sziasztok!
Erre megint előbújok a read only üzemmódból... Buddy, szuper vagy! Olvasom a blogodat, rengeteg mindennel egyetértek, nagyon jókat írsz!!! Tudom, hogy sokan merítenek erőt a történetedből, már ezért is megéri, hogy írod! Nekem "csak" -20 kg van a hátam mögött (egy éve tartom is :) de nagyon sok gondolatod nagyon ismerős. A hajas hasonlatod a legjobb, EVER! Most látod, kire számíthatsz - aki ilyet mond neked, az... rázd le magadról, nagyon jó kis csapat vagytok ti! Csak így tovább, tudod, sokan irigylik a sikeredet pedig az út mindenki előtt nyitva áll, bárki le tud fogyni! Gratulálok a sikeredhez, Verbénának is! :)
Ezt most nem hagyhatom szó nélkül én se.. Sajnos nagy általánosságban ki lehet jelenteni, hogy a magyar ember buta, irigy és aljas. Persze nem mindenki, de ahogy a volt földrajztanárom mondogatta, "akinek nem inge ne vegye magára, DE! nem árt ha felpróbálja!!" na, erre is így kell tekinteni. Nehezen feldolgozható egyes embereknek, hogy a sokszor lesajnált nagycsaládos és még kövér "buddy"-éknak egyszerre kiegyenesedett az életük! Kivirultak, terveik vannak és meg is tudják valósítani amit elterveznek, nem mentek haza szégyenszemre pár hónap után, mint ahogy ezt sokan hitték. Megváltoztattatok mindent magatok körül és ráadásul még élvezitek is ezt. Hiszen most végre ÉLTEK! Egy nagyon szép és tágas házban, amiből kényelmes otthont varázsoltatok magatoknak, kipróbálhattad, hogy milyen csere-berélgetni az autókat, anélkül, hogy mindenetek ráment volna, felszaporodott a hangszerpark is (nem kicsit)és most ez a csodaszámba menő életmódváltozás is ami FANTASZTIKUS eredményt hozott. Le a kalappal mindkettőtök előtt! Komolyan mondom, Földig kell hajolni előttetek, mert a nagy SEMMIBŐL teremtettétek meg azt, amitek most van. Hatalmas áldozatot hoztatok ezért, de megcsináltátok! Ezt viszont sokan nem tudják feldolgozni a régi "barátok" közül. Mert buták, irigyek és aljasak...
Kedves Bodza,
Köszönöm a biztató szavakat, jól esnek. Gratulálok a "csak" -20 megtartásához, az a legnehezebb!
Levin,
Köszönöm Neked is a hozzászólást, azt hiszem (ebben is) igazad van, és ilyesmiről szól megint a történet. Egyre jobban kirajzolódik, hogy nincs mese, kötelező jelleggel szakítani kell a múlt egyes részeivel, bármennyire fájdalmas is. Nem kerülhetjük el mi sem az elkerülhetetlent.
Csak pislogok, hogy ki az a jóképű fiatal srác Verbena mellett???
Megjegyzés küldése