Ma a reggeli kávé mellett arról beszélgettünk Verbénával, vajon mennyire befolyásolja a virtuális világ kiszélesedése az emberi kapcsolatokat. Nyilvánvalóan kétirányú ez az utca, hiszen egyrészt a virtuális világ adta lehetőségekkel, úgymint email, fórum, chat, közösségi oldalak új emberi kapcsolatokra lehet szert tenni, viszont az is tény, hogy ha azt vesszük, ahány percet/órát/napot tölt valaki a gépe előtt....effektíve egyedül....akkor negatív irányba is mehet az egész.
Előfordulhat, hogy valaki olyan szinten függővé válik a hálótól, hogy teljesen elhanyagolja a munkáját, családját, önmagát, az egész életét, és egyre szövevényesebb virtuális világot épít maga köré. Amit alakíthat úgy, hogy jól érezze magát benne, hiszen virtuális.
Most megint mindenféle utópikus vízió jönne elő bennem, de elfojtom :) Azt hiszem itt is valamiféle arany középút lehet a nyerő.Talán az élet minden területén a mértékletesség a kulcsszó?? Hiszen nincs baj, ha mértékkel merül el az ember a virtuális életben. Vagy ha kombinálja némi aktivitással...például a skype-on megkérdezem a barátomat, otthon van-e délután, és ha igen, akkor beugrok hozzá egy kávéra beszélgetni.....akkor ötvöztem a virtuális világomat a háromdéssel.
Persze mindenki és minden helyzet mindig más. Állandó állandótlanság az egész. Különösen a mi helyzetünk spéci, és azt hiszem emberi kapcsolatok terén nem állunk túl jól. Ki tudja, ez vajon miért van így. Mindennek van oka. Vajon a virtuális világ élhető alternatívát kínál a távolság leküzdésére? Kínálhat-e egyáltalán bármilyen alternatívát, ha emberi kapcsolatokról van szó?
Előfordulhat, hogy valaki olyan szinten függővé válik a hálótól, hogy teljesen elhanyagolja a munkáját, családját, önmagát, az egész életét, és egyre szövevényesebb virtuális világot épít maga köré. Amit alakíthat úgy, hogy jól érezze magát benne, hiszen virtuális.
Most megint mindenféle utópikus vízió jönne elő bennem, de elfojtom :) Azt hiszem itt is valamiféle arany középút lehet a nyerő.Talán az élet minden területén a mértékletesség a kulcsszó?? Hiszen nincs baj, ha mértékkel merül el az ember a virtuális életben. Vagy ha kombinálja némi aktivitással...például a skype-on megkérdezem a barátomat, otthon van-e délután, és ha igen, akkor beugrok hozzá egy kávéra beszélgetni.....akkor ötvöztem a virtuális világomat a háromdéssel.
Persze mindenki és minden helyzet mindig más. Állandó állandótlanság az egész. Különösen a mi helyzetünk spéci, és azt hiszem emberi kapcsolatok terén nem állunk túl jól. Ki tudja, ez vajon miért van így. Mindennek van oka. Vajon a virtuális világ élhető alternatívát kínál a távolság leküzdésére? Kínálhat-e egyáltalán bármilyen alternatívát, ha emberi kapcsolatokról van szó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése