Ez a nyarunk sok szempontból rendhagyó volt. Az elmúlt nyarakhoz képest is, meg úgy csak simán is. A lényeg, hogy nyaralni nem mentünk el sehova, hanem itt helyben, Írországon belül látogattuk meg egyrészt a kedvenc helyeinket, másrészt új helyeket.
Két hét alatt hozzávetőlegesen kétezerötszáz kilométert tettünk meg, ami valljuk meg, nem kevés, már csak az autóban töltött időt tekintve sem :) Ennyi az út Magyarországra is...nagyjából.
Érdekesség, hogy bár tényleg sokfelé jártunk, még se szeri se száma azoknak a helyeknek, ahova tervezek eljutni még a jövőben. De sajnos a holiday-nek vége van, úgyhogy most ennyivel kell megelégednünk. Őszintén írom le, hogy jó volt, rengeteg élményt szereztünk, és dacára annak, hogy az időjárás egyáltalán nem kedvezett sokszor nekünk, megint megmutattuk magunknak, hogy nem ez számít, hanem mi magunk.
Most arccal előre megyünk neki lassacskán az őszi projektjeinknek, hogy aztán lassan becsússzunk a jövő évbe. Elképesztő, hogy rohan az idő. Tudom, sablonos duma. De marhára igaz. Ahogy öregszem, egyre inkább érzem, hogyan rövidülnek a napok-hetek-hónapok-évek --az élet maga. Mindemellett nagy öröm nézni, ahogy cseperednek fel a gyerekek, szóval az idő múlása nem feltétlenül csak negatív lehet.
Szóval a szamszára forog tovább, annak rendje és módja szerint, mi meg forgunk vele együtt.
Két hét alatt hozzávetőlegesen kétezerötszáz kilométert tettünk meg, ami valljuk meg, nem kevés, már csak az autóban töltött időt tekintve sem :) Ennyi az út Magyarországra is...nagyjából.
Érdekesség, hogy bár tényleg sokfelé jártunk, még se szeri se száma azoknak a helyeknek, ahova tervezek eljutni még a jövőben. De sajnos a holiday-nek vége van, úgyhogy most ennyivel kell megelégednünk. Őszintén írom le, hogy jó volt, rengeteg élményt szereztünk, és dacára annak, hogy az időjárás egyáltalán nem kedvezett sokszor nekünk, megint megmutattuk magunknak, hogy nem ez számít, hanem mi magunk.
Most arccal előre megyünk neki lassacskán az őszi projektjeinknek, hogy aztán lassan becsússzunk a jövő évbe. Elképesztő, hogy rohan az idő. Tudom, sablonos duma. De marhára igaz. Ahogy öregszem, egyre inkább érzem, hogyan rövidülnek a napok-hetek-hónapok-évek --az élet maga. Mindemellett nagy öröm nézni, ahogy cseperednek fel a gyerekek, szóval az idő múlása nem feltétlenül csak negatív lehet.
Szóval a szamszára forog tovább, annak rendje és módja szerint, mi meg forgunk vele együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése