2008. június 6., péntek

Szenzorok

Marci megváltozott. Pozitív irányban, de mindenképpen szignifikáns, hogy hogyan. Beni első másfél évében Marci nemigen tudott vele mit kezdeni. Ha megkértük, hogy játsszon vele, sokszor kiakadt, elmenekült valamelyik emeletes ágyra, vagy hirtelen vécére kellett mennie…

Viszont az elmúlt napokban megváltozott. Spontán jön, puszit ad, átölel, közli, hogy mennyire szeret. :D Benit is ölelgeti, csókolgatja. Ha valamit rosszul csinál, rögtön bocsánatot kér. Nagyon cuki. Vajon miért…?

Verbéna szerint talán a tudatalattija érzi, hogy nagy változás előtt állunk, és fél. És biztosítani akar minket a feltétlen és odaadó szeretetéről. Lehet, mindesetre élvezzük, és kihasználjuk a helyzetet :- )))))

Közben peregnek a hétköznapok….anyósommal a törvényszerű konfliktusok, vagy a meg nem történt konkfliktusok….pl. ma reggel beáll az ajtónkba, miközben persze kávézunk és beszélgetünk….és megkérdezi, hogy mentek ma M.-ra? Válaszolunk, hogy nem, pont ellenkező irányba megyünk, P. felé. Miért. Erre elhúzza a száját, hogy háát…kéne valami kis hús, meg krumpli….és elmegy….Nem, nem kér meg, hogy hozzunk neki…nem. Az nem ment sosem. A mi együttélésünk csak az ő számára jelent pozitívumokat….hogy pl. van mosógép, meg mosogatógép, meg mikró, meg ebédlőgarnitúra… de nekünk mi előnyünk van? Lássuk csak: mondjuk hajnal ötkor háromszor járatta le valaki a mikró(nka)t, és háromszor csirimpolt….mert biztosan nem lehet odalépni pár másodperccel azelőtt, mielőtt lejárna, és lezárni. Nem, hagy csipogjon….ja, hogy ezek a nyomorultak ott alszanak a fal másik oldalán? Ja kérem, az nem számít…

Huh. Tudatosan oda kell figyelni, hogy az ember ne kapjon agylobbot ezektől…remélem már nem sokáig….

Ja, hogy mi lett a krumplis sztori vége. Elmentünk, bevásároltunk magunkank mindent. Csütörtökig kitaláltuk a menüt, kiszámoltuk miből, mennyi kell, ahogy szoktuk. Este mamóka: tudnátok adni egy kis krumplit…? :DDD Adtunk, persze. És mit csinált? Sült krumplit, este hétkor….a srácoknak a finom illattól meg is indult az étvágyuk. Na nem kínálta meg őket belőle, minek is, hiszen külön konyhán vagyunk, nemigaz? :DDD Srácok gyomrára gyógyír volt a gesztenyepüré :D

3 megjegyzés:

vero írta...

De édes lehet!! :))) Érdekes a kakilás Áronnak is tipikusan a menekülés egy módja volt, napi 21x kellett egy időben! :D

Banya: :SSSSS
és grrrrr és pfuuj, odaadnám neki az enyémet pár hétre szívesen, hátha kikészítik egymást :DD

buddy írta...

így a hatodik gyereknél lassan meg is sikerül valósítani, hogy az ember ne aggódja magát halálra ezek miatt :D

Banya: Igyekszünk lelki gyakorlatként felfogni a történéseket :-) ((nem mindig sikerül:-))

vero írta...

Anyja neve:
Lelki Gyakorlat :D LOL