2008. június 29., vasárnap

rendrakás

Még pénteken elmentek a tesómék.
Meleg volt, UVB-sokk, meg meleg, ja és meleg.

Hébe-hóba szóbajött persze Írország, de úgy láttam, hogy a nővérem igazán itt realizálta azt, hogy mi TÉNYLEG el akarunk/fogunk menni szeptemberben.
Örül neki, meg nem is.. érzem. De a lényeg, hogy szorít nekünk, és felajánlotta, hogy amiben csak tud, segít.
Aranyos csaj nagyon, a legnormálisabb a családban, hiányozni csak ő fog a családomból.

Buddy belendült: annnnyi papírt kidobált, hogy az irodája rendesen letisztult, én pedig a ruhákat próbálom szétválogatni.. kisebb sikerrel jártam: totálisan végeláthatatlan tűnő feladat. (magyarul elegem lett és félbe -negyedbe.. - hagytam a dolgot. ) Nem egyszerű a már elcsomagolt őszi ruhákat előásni, szétválogatni, és megsaccolni, hogy a gombamód növő gyerekre vajon jó lesz-e.. :P
Visszatérve Buddy belendülésre: ma megcsinálta a rönó ajtaját (vmi kiakadt benne, és nem lehetett kívülről nyitni), kiganézta a csomagtartóját, és kipofozta az astrát*.
Azzal az van, hogy újabb idézést kaptunk, melyben már tájékoztat a rendőrasszony minket arról, hogy bizony ha nem megyünk el, úgy nélkülünk hozza meg a határozatot. Most írjam neki vissza, hogy bazzzz, erre várunk április 8.-a óta?!
Persze le fogjuk mondani az időpontot, alapos indokkal. De azért Buddy írt (egy kedves és igen tapasztalt barátunk segítségével) levelet a rendőrkapitánynak, melyben a rk. közbenjárását kéri, és benne rávilágítva a szabálysértési törvény azon paragrafusaira, melyeket a rendőrasszonyság nem vett/vesz/ figyelembe.

*Ettől függetlenül eldöntöttük, hogy kivonatjuk a forgalomból, és eladjuk kilóra. Nekünk jól fog jönni az a kis pénz is, itt meg ne álljon feleslegesen. Sajnálom, mert igazán jó kis autó, szeretem nagyon.




Nincsenek megjegyzések: