Hosszú hétvége

 Tavaly úgy döntött a kormány, hogy bevezetnek egy extra bank holiday hétfőt februárban. Ez lett a St Brigid napja, úgyhogy erre a hosszú hétvégére hazajött majdnem mindenki, ( Jancsi nem, mert ő inkább Augsburgba repült Kacihez erre a 3 napra.) 

Kariék pár nappal korábban érkeztek haza Svájcból. Életük első síelésén voltak, egy hetet voltak ott, egy német barátnőjük és annak a családjával/barátaikkal.

Olyan fantasztikus helyen voltak, végignéztük az összes fotóját, videóját, tényleg lélegzetelállító volt. Nagyon élvezték a síelést, Karinak nagyon jól is ment, a 3. napon már olyan pályákon ment, ami középhaladónak volt jelölve.. szóval valószínűleg mennek még. 

Tök jókat dumáltunk, játszottunk sokat, sütöttünk-főztünk. 

Szombaton nagyon szép időnk volt, úgyhogy kicsit rendet tettünk a kertben is, Alan lenyírta a füvet, én levagdostam a szomszéd átnyúló gazait.

Hétfőn is még nagyon tavaszias volt az idő, Beni átment az egyik haverjához burgerezni, Alan meg kitalálta, hogy menne egyet a bicaján, úgyhogy én összeszedtem az itthon lévőket plusz Larsiet és Alan után autóztunk a Kilcooley Abbey-hez, sétáltunk egy nagyot, Lars konkrétan rongyként kifeküdt a nap végén.. aznap túrós pogácsát sütöttem (a babgulyás mellé) azt vittünk meg forró teát a bringásnak, szóval jó kis délutánunk volt.

A jó dolgok..

 Az R utáni lehangoltságból nagyon gyorsan kikeveredtünk, ugyanis kedden eldöntetett, hogy mi is lesz idén nyáron..

Több elképzelésünk volt, de ezek között idén nem szerepelt Magyarország, tavaly sokkal többe került, mint ahogyan azt elképzeltük.

Idén is 4en megyünk, Marci-Beni és mi ketten. Volt szó a Kanári szigetekről, volt szó kisebb-nagyobb európai körútról, saját kocsival. 

De ahogy talán írtam is már, bármiféle jegyet csak májusban, az esküvő után tervezünk megvenni, de végül úgy döntöttünk, hogy irány Franciaország és mivel mindkét társaságnál van lehetőség depozittal bebiztosítani a helyünket és a fennmaradó 90%-ot meg elég az utazás előtt egy hónappal kifizetni, le is csaptunk a Stena Line egyik ajánlatára. 

Mivel a tavaly őszi normandiai utunk nagy hatással volt ránk (konkrétan 5 percenként mondogattuk, hogy “ide el kell hozni a fiúkat is”) így most 2 hét vár ránk Normandiában. Lesz benne Párizs is, meg az autóverseny-őrült fiaink miatt Le Mans is. 

Még 167 nap. :)

Aztán, szintén feldobott az is minket, hogy Z-ék, akik tavaly márciusban voltak nálunk, idén is jönnek. Meg is vették már a repjegyet, szept végére.

Sőt Alan unokatesója is jön a két Marci korú fiával, pont a nyaralásunk előtti héten.

És van egy tervünk, novemberre, ami remélem, hogy összejön, de még nagyon képlékeny, így nem akarom elkiabálni, de extraszuper lenne, ha sikerülne összehoznunk… és csak a terv tudata is felpörget.

Máglyarakás

 Apai nagymamám, A Mama, tegnap lett volna 96 éves..

Sokat gondolok Rá, és ahogy régen írtam is, ha máglyarakást csinálok, mindig ő jut az eszembe. Mindketten a mamáinkkal játszottunk snapszer partikat, akárhányszor (sokszor) snapszerozunk a srácokkal, mindig szóba kerülnek a mamáink. 

Tegnap rántott husi volt és meg máglyarakás.

De..

Teszek ide képeket, mert amúgy 1000 km-t autóztunk velük, és pl az Inchen olyan tengeri köd volt, amilyet életemben nem láttam ott. Csak az öbölben volt, ahogy mentünk fel a hegyre, úgy tisztult ki minden, nagyon érdekes volt. 

Vasárnap  pl Marci is eljött velünk, hogy legyen társaságunk, cuki volt nagyon.

Ballybunion: 

Inch beach: 

Conor-Pass:

Brandon-Bay: 

Tegnapi naplemente: 

A 4 napról

 .. röviden:

Az egyik legszörnyűbb vendégség volt.

Kicsit hosszabban: 

R sosem volt könnyű ember, és ahogy öregszik egyre kevésbé az. Az elmúlt években, akárhányszor találkoztunk vele, meg-megbántott, de igyekeztünk fátylat borítani rá, megmagyarázni, hogy biztosan nem úgy gondolta.. stbstb..

De amit ebben a 4 napban művelt, az túlment minden határon, szombat este úgy feküdtünk le, hogy megbeszéltük, csak a jó modorunk miatt nem basszuk ki a lakásunkból, éljük túl a vasárnapot valahogy, hétfőn kivisszük őket a reptérre és részünkről ennyi volt.

Így végül nem is a Hookheadhez mentünk ki vasárnap, hanem elmentünk a Dingle-fsz-re, hogy addig se itt mérgezze a gyerekeink levegőjét. 

Életünk leghosszabb, legnyomasztóbb kirándulása volt, a hazaút sohavégetnemérőnek tűnt.. áaá..

Alan nagyon csalódott, sajnálom őt, most jó pár napig sokat fogunk beszélni a történtekről, de mi így működünk, kibeszéljük, megemésztjük és túllépünk rajta.

Egy tuti: ide soha többet be nem teszi R a lábát. 

Januári mindennapok

 Megint betört a hideg, eddig 3 héten át az eső ömlött/szakadt, ismét olyan belvizekkel, hogy a kacsák, hattyúk is letáboroztak rajtuk. 

Most megint sarkvidéki fagyok vannak, plusz hó. Beni nagy bánatára körülöttünk mindenhol havazott, csak nálunk nem. 

Ezen a héten ma dolgozok utoljára, kivettem a holnapot meg a hétfőt, ui Alan barátja jön a két gyerekével Mo-ról egy hosszú hétvégére.

R-ék egyszer már jártak nálunk. 

Még otthon volt az a szokásunk, hogy együtt szilvesztereztünk. 

Úgyhogy 2015-ben megleptük őket, és vettünk 4üknek jegyet hozzánk, és egy hetet együtt töltöttünk, együtt Szilvesztereztünk. 

Aztán az élet úgy alakult, hogy B lelépett, otthagyta R-t a minden sz*rral is, R egyedül maradt, nevelgeti a gyerekeket, ahogy tudja, és végre megint eljönnek hozzánk. 

Holnap kora reggel landol a gépük Shannonban, onnan nem is haza jövünk, megyünk csavarogni egyet.

Aztán tervben van kocsmázás, Eoin szüleinél szombaton, vasárnap Hookhead, és R a townparkba vágyik nagyon vissza, úgyhogy oda mindenképp kisétálunk.

Csak ne szakadjon az eső.

Közben a munkahelyemen lezsíroztam Hannáék esküvőjére a szabit is, meg intéztem időpontot a nagykövetségre útlevél megújításra.

Ma befejeztük a srácokkal A Királyt, érdekes volt, az első részeknél jó sokat röhögtünk. Sosem voltunk Jimmy-fan-ek, persze ismertük, de olyan szereposztással hozták le a filmet, hogy látni kellett.. Olasz Renátó és Nagy Ervin is nagyszerűen játszottak, nem okoztak csalódást.

A hetedik nap, juhéj

 Ma telik le a 7 nap lakásfogság. 

Az első két, két és fél nap nem voltam jól, lázas voltam, meg az izületeim fájtak, meg nagyon vacak irritáló, száraz köhögésem volt. És kb amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. A tüdőm végig tiszta volt, semmi trutyi nem volt benne.

Így miután jobban lettem, a karácsonyi nagytakarításkor kimarad dolgokat megcsináltam. Fiókok kiszedése, a benne lévő sz*rok szortírozása. Majd ugyanez a ruhákkal, mindhárom fiú plusz az én kinőtt/nem akarom hordani többé cuccai mentek a charitybe. Alanét csak azért nem, mert ő nem hajlandó ruhát kidobni “mert jó az még”.. (valamire.. pl kocsit lemosni meg szerelős rongynak.. vagy gyúrni.. vagy mittomén)

Netflixeztem.

Megnéztem az Üveghagymát, (eh, oké..) a Szia, Életem-et (még otthon akartam volna megnézni moziban, de pont azután mutatták be, miután visszajöttünk.. többet vártam. Vagy nem tudom. Nem fogom újra megnézni.) a Halványkék szemeket (lassú volt és vontatott, a szereplőket kedvelem, de az amerikaiknak nem megy ez a skandi noir, na.) megnéztem azt a norvég mini sorozatot, amit karácsonykor akartam a Storm for Christmast, (okés, de nem egy Love Actually, jövőre nem ezt fogom elővenni, mint karácsonyi jajdejó film) elkezdtem az Alfahímeket (de nem hinném, hogy befejezném, tökre nem az én stílusom), a Koronát is be akartam fejezni, még karácsony előtt elkezdtük, de aztán mindenis jött, de valahogy most sem volt meg az ihlet.. a 1899-cel ugyanez a helyzet..elkezdtük, be kéne fejezni.. de közben meg olvastam, hogy elkaszálták a sorozatot, úgy meg lehet, hogy se füle se farka nem lesz és csak az időmet vesztegetem. Szóval ez is parkoló pályán van a Koronával együtt. A Kaleidoszkópot elkezdtük esténként, végig fogjuk nézni, de. Közelében nincs a Casa de Papel-nek, annyira amerikai, annyira nem figyelnek a részletekre, bosszantóan hülyének néznek. 

Olvastam.

Befejeztem a legújabb Jussi-Adler Olssen könyvet, belekezdtem a Presszer 2.-be és elkezdtem, illetve már több, mint a felét ki is olvastam az Obsuritas-nak, David Lagercranztól.

És persze nyaraltam is.

Mivel idén is kikértem ez extra egy hónapot, július közepe és augusztus közepe között, jó lenne elmenni valamerre a srácokkal. Ilyentájt van vagy 10-15 féle nyaralóstervünk.. és ezekhez keresünk szállásokat. Aztán, ahogy alakul az évünk, illetve egész április/májusig alakítgatjuk, akkor szoktuk megvenni a jegyeket, onnantól pedig egészen egyértelműen leredukálódik. 

Ja és kiolvastam a netet is (by Alan). Megnéztem kismillió videót cuki kutyákról, kajákról, sütikről. 

És ma megejtettem az első idei jógaórámat is. Még a covix alatt találtam rá egy Amerikában élő magyar jógaoktatóra és az ő videóit szoktam használni. Jól esett, az egy dolog, hogy a lépcsőn is nehezemre esett lejönni, de ez a kellemes fájdalom.

De szerencsére ma már negatív lett a tesztem, plusz a 7 nap is letelt, holnaptól jöhetnek a szokásos semmi-extra hétköznapok.  

Hello Omicron valamelyik szubvariánsa

Tiszta dejà vu…nem? 

Újra covidos lettem. Tegnapelőtt este olyan kaparó érzés volt a torkomban, reggelre elment a hangom. Tegnap volt az első munkanap, úgyhogy teszt, tuti, ami ziher. Negatív. 

Munkából hazaértem, és késő délutánra olyan durván fájtak az izületeim, a derekam majd’ leszakadt és tök gyengének éreztem magamat. Na, gondoltam, akkor idén az influenzát is kipróbálom, vagy mi a fene (sosem voltam még influenzás).. este azért teszteltem még egyet, az meg pozitív lett.

Az éjjel szar volt, lázas voltam, akkor nagyon fájt mindenem, de egy algopirin után lement, azóta jobb, az izületeim is kevésbé fájnak. Lett közben egy irritáló száraz köhögésem, a hangom még jó repedt fazék. 

A többiek közül Jancsi és Beni tesztelt csak, Beni remélte, hogy nem kell suliba mennie, azért, de ő a 3. oltását és az influenzaoltást októberben kapta meg, az csak védi valamennyire. Negatív is lett. Jancsinak folyik az orra, és ha már tudós lesz a gyerek, akkor miért ne.. na, ő pozitív. Alan és Marci köszönik, nem kérnek a tesztelésből. 

Mondjuk full megértem őket. 

A többiek is úgy döntöttek, hogy nem tesztelnek, mert nem betegek. 

Nekem egy hét itthon, bízom benne, hogy ezek a tünetek azért hamar enyhülnek. 

Évvégi képek

A clare-i kirándulás, szülinap, random itthoni képek, kutyasétáltatás közben lőtt fotó, Catherine ajándéka Larsról.. 

Hello 2023

Intenzív 2 napon vagyunk túl. Kari 25. szülinapja pénteken volt, Hannáék is átjöttek, Eoin is itt volt, Tomi végül nem tudott jönni. 

A tervezett ebédet átvariáltuk, mert annyiféle alapanyag maradt karácsony utánról, hogy azokat dolgoztuk fel. A sütiknél is így lett egy kármentő pavlova. (Maradt 12 tojásfehérjém, azokból karácsony másnapján sütöttem egy meringuet, egy hatalmas placsnit, nem is akartam vacakolni, hogy 2 kisebbet vagy ilyesmi. Merthogy nálunk nem szeretik a pavlovát, így én nem is szoktam csinálni, mert úgy minek. Errefel, konkrétan az utolsó szeletért harc ment. És persze innentől muszáj lesz majd azt is csinálni..) A szülinapi tortája amúgy egy duplacsokis, gesztenyemousse torta volt, saját kreálmány, a Normandiában vásárolt gesztenyekrémből.

Kari szülinapjára most mindenkitől pénzt kért, mert 3 hét múlva megy Svájcba síelni és azt mondta, hogy a pénzből pl vesz síbérletet, vagy ehhez hasonlókat.

Aznap este nagyon sokáig játszottunk, hajnali 2 után feküdtünk le csak. (Az agyam azonban még mindig 6kor ébreszt..)

Szóval ilyen sok alvás után jött a Szilveszter. 

Marci elment Galwayba, Kariék vissza Dublinba, nekünk össze kellett szedni Kacit, Tomi is hazajött, Catherine nem volt jól, ő a szüleinél maradt, szóval 6-an maradtunk itthon.

Pogit Alan csinálta, én sonkás hasét, salátákat. Biliárdoztunk, meg kártyáztunk, éjfélkor koccintottunk, (Kaci most volt először nem otthon szilveszterkor és náluk soha sincs semmi, most koccintott először éjfélkor, a kis csóri.) dumálgattunk, és kb ennyi.

Larsienak nagyon jó ilyenkor, itt ( mmint vidéken, faluhelyen) ui soha nincs ilyenkor durrogtatás, csak Halloweenkor. Neki csak az volt a más, hogy hajnalban is jövünk-megyünk. 

2023 lett, nem tudom, hogy mit fog ez az év hozni, én csak öröm-bódóttágot kívánok, meg jó egészséget.