2011. szeptember 24., szombat

Pokoljárás

Megfigyeltem, hogy a sajnálatos módon lecsúszó életszínvonal milyen érdekes helyzeteket produkál. Mi Verbénával, azt hiszem mondhatom nyugodtan, hogy a poklot jártuk meg.
Na nem most, régebben. Saját bőrünkön éreztük az áramlatokat. Annyi mindenbe kapaszkodtunk, annyi mindent éltünk meg együtt, hogy végig gondolni sem könnyű.
Viszont a sok mindenen való áthaladás miatt megedződtünk és okosabbak lettünk. tapasztaltabbak. Rutinosabbak.
Olyanok, akik általában hamar átlátnak a szitán. Akiket nehéz átverni. Akik megtanultak a sorok között olvasni, és akik tudják, hogy a kürtös kalács akármilyen szépen csillog, akkor is üres legbelül.

Azok az emberek, akik ekkor szerencsésebb helyzetüknél fogva nem lettek áteresztve ezeken a dolgokon, most élik meg mindezt. Mert most ők csúsztak lejjebb és kerültek olyan helyzetbe, hogy elindulnak ugyanazon a kanyargós, sokszor sehová sem vezető ösvényeken, amikre mi már alig emlékszünk.

Ilyenkor megint azt érzem, hogy sokkal öregebbek vagyunk a tényleges korunknál, a sok megélt dolog miatt.


Nincsenek megjegyzések: