Néhány évvel ezelőtt történt velünk, hogy a pécsi teszkó parkolójában, valamikor az év legvégén imádott autónk nem volt hajlandó elindulni. Ha tudtam volna, mi a baj, egy mozdulattal orvosolni lehetett volna a problémát, de akkor még ismeretlen volt számomra a tűzkapcsoló fogalma :) De most ez a történet másról akar szólni.
A lényeg, hogy kerítettem valamiféle szerelőt, aki két nappal újév előtt hajélandó volt kijönni megnézni a verdát, de várnunk kellett rá olyan másfél órát. Ezt pedig az áruház előterében kialakított bisztróban tettük meg, fogyasztva némi enni-és innivalót. Már nem emlékszem pontosan, mit ettünk, de a helyet alaposan megnéztem, időnk sajnos akadt bőven rá. Színvonalas hely volt, meleg és hideg pulttal, ital automatákkal, udvarias és profi kiszolgálással, mérsékelt árakkal, és minőségi ételekkel. Talán pizzát ettünk, és utána ittunk egy finom kávét.
Ma Tullamore-ba érve láttuk, hogy a teszkó előterében itt is kialakítottak egy reggelizőhelyet. Amúgy is illemhelyre volt szüksége Beninek, így gondoltuk, akkor beülünk, iszunk egy kávét. Beni persze rendelt magának gabonapelyhet, meg csokit, meg üdítőt....Ott ültünk az egyik asztalnál, és nekem beugrott a pécsi hely, ahol anno várakoztunk a szerelőre (aki egyébként nem tudta megcsinálni az autót, így végül a falubeli jóbarátaink jöttek el értünk, a kocsi pedig ottmaradt). Hát kérem, a két hely köszönő viszonyban nem volt egymással, a pécsi javára.
Billegő asztalok, kétes tisztaság a sorok között, a kávé mecseki fajta (üvegpohárba töltve láthattam volna rajta keresztül a Mecsek lankáit) íztelen lötty, a kiszolgálás "ön"típusú, mindent a kedves vásárlónak kell elvégeznie. Kizárólag az árfekvés volt első osztályú.
És akkor arra gondoltam hogy ott van szegény Magyarország, a válságával, a borzasztó nehéz helyzetben lévő gazdaságával, a szörnyű adórendszerrel, a sok, méltatlan szegénységben élő emberrel...és mégis. Ha csak a nyomában járnának sokszor itt az írek az otthoni színvonalnak....már az is nagy fejlődés lenne.
Nem akarom szapulni az íreket, mert alapvetően kedvelem őket. És az országot is, és tényleg élvezem az itt körülvevő nyugalmat, lazaságot, életörömöt, és nem vágyódom el innen egyáltalán. És megvan annak is a maga bája, amilyen pimaszsággal szabnak árakat, például egy ilyen helyen, ahol ma kávéztunk. Tényleg. De milyen nagyszerű lenne, ha valahogy ötvöződnének a dolgok. A magyar mentalitásnak a kreatív oldala az ír háttérrel és magabiztossággal. A magyar találékonyság és állhatatosság az ír egyenességgel és egyszerűséggel.
Milyen nagyszerű is lenne...
A lényeg, hogy kerítettem valamiféle szerelőt, aki két nappal újév előtt hajélandó volt kijönni megnézni a verdát, de várnunk kellett rá olyan másfél órát. Ezt pedig az áruház előterében kialakított bisztróban tettük meg, fogyasztva némi enni-és innivalót. Már nem emlékszem pontosan, mit ettünk, de a helyet alaposan megnéztem, időnk sajnos akadt bőven rá. Színvonalas hely volt, meleg és hideg pulttal, ital automatákkal, udvarias és profi kiszolgálással, mérsékelt árakkal, és minőségi ételekkel. Talán pizzát ettünk, és utána ittunk egy finom kávét.
Ma Tullamore-ba érve láttuk, hogy a teszkó előterében itt is kialakítottak egy reggelizőhelyet. Amúgy is illemhelyre volt szüksége Beninek, így gondoltuk, akkor beülünk, iszunk egy kávét. Beni persze rendelt magának gabonapelyhet, meg csokit, meg üdítőt....Ott ültünk az egyik asztalnál, és nekem beugrott a pécsi hely, ahol anno várakoztunk a szerelőre (aki egyébként nem tudta megcsinálni az autót, így végül a falubeli jóbarátaink jöttek el értünk, a kocsi pedig ottmaradt). Hát kérem, a két hely köszönő viszonyban nem volt egymással, a pécsi javára.
Billegő asztalok, kétes tisztaság a sorok között, a kávé mecseki fajta (üvegpohárba töltve láthattam volna rajta keresztül a Mecsek lankáit) íztelen lötty, a kiszolgálás "ön"típusú, mindent a kedves vásárlónak kell elvégeznie. Kizárólag az árfekvés volt első osztályú.
És akkor arra gondoltam hogy ott van szegény Magyarország, a válságával, a borzasztó nehéz helyzetben lévő gazdaságával, a szörnyű adórendszerrel, a sok, méltatlan szegénységben élő emberrel...és mégis. Ha csak a nyomában járnának sokszor itt az írek az otthoni színvonalnak....már az is nagy fejlődés lenne.
Nem akarom szapulni az íreket, mert alapvetően kedvelem őket. És az országot is, és tényleg élvezem az itt körülvevő nyugalmat, lazaságot, életörömöt, és nem vágyódom el innen egyáltalán. És megvan annak is a maga bája, amilyen pimaszsággal szabnak árakat, például egy ilyen helyen, ahol ma kávéztunk. Tényleg. De milyen nagyszerű lenne, ha valahogy ötvöződnének a dolgok. A magyar mentalitásnak a kreatív oldala az ír háttérrel és magabiztossággal. A magyar találékonyság és állhatatosság az ír egyenességgel és egyszerűséggel.
Milyen nagyszerű is lenne...
1 megjegyzés:
Ezek szerint Baranyában éltetek? Én is itt, a Duna mellett :):)
Megjegyzés küldése