2011. szeptember 9., péntek

mindjárt..

Már csak kettőt alszunk, és megyünk is haza, itthonról.
Örökké ez a kissé meghasonult érzés, de mi ott vagyunk otthon, ahol a családunk-szeretteink vannak. És ez most jelenleg Írországban van.
A férj és a többi gyerekek hiánya nagy.. sokszor torokszorító.
Nekem ugyan könnyebb a helyzetem, mert az elaltatás utáni perceket nem tök egyedül kell töltenem, hanem a tesómmal kettesben, de ettől függetlenül az agyam otthon jár, hogy most mit csinálhatnak: Buddy biztos ír.. vagy altat... vagy kártyázik még a nagyokkal..
Igen, a technika szuperkirály.. a mobil, a szkájp, az okostelcsi.. de akkor is... még 49 óra.. Beni is teljesen szétesett az elmúlt 2 napban: hol irtó cuki, és csókolgat, meg szeretget, hol pedig sírdogál, és nem tudja elmondani, h mi a baja..

Aha, most asszem mindketten megfogadjuk, hogy soha-soha többet ilyen sokáig és ilyen távol nem akarunk lenni egymástól.
És most már tényleg mindjárt megyünk.. :)

Nincsenek megjegyzések: