Magyarországon ami jó volt: az a nővéremék, a meleg, az Állatkert (4 éve voltam ott utoljára.. szuper lett-végre!), a csajos-esték és a jó öreg Pöttyös.
Ezekre akarok emlékezni. :)
A rossz: az a q&@rva meleg :))))))), a külféle szolgáltatók alkalmazottai, az a köcsög wartburgos és az összes stresszes, agresszív sofőr, a minőség romlása és az eszement árak.. :O
Ezekről sem szeretnék elfelejtkezni. :/
Beni nagyon-nagyon jól érezte magát, abszolút rá (és a tesóm fiaira) volt kihegyezve ez az egész kiruccanás. Mmint a műtétemen kívül, mert persze a fő ok, h ez a magyarországi kirándulás egyáltalán lett, az volt.
Szinte minden napra jutott valami program, a lábadozásos időben persze csak olyan "ide-oda leülök", de ebből a kissrácok alig érzékeltek.
Az utolsó előtti napunkon átkompoztunk Horányba, és ott sikerült nyélbe ütni az unokaöcsém nagy vágyát: a kémes játékot.
Berci kapott egy kém-könyvet, és nagyon-nagyon ki akarta próbálni, megtervezte, hogy miként is játszák majd a gyerekek.
Csakhogy anno Jancsinak is megvolt ez a "szuperkémek kézikönyve" vagy vmi hasonló című könyv, és tudtam, h elég nagy ribillió lesz belőle, mert kivitelezhetetlen az, amit abban tanácsolnak.
Ebből kiindulva kitaláltuk, hogy egy finom anyai ráhatással másfelé terelgetjük a fiúk figyelmét, és egy kincskeresős játékot fognak játszani.
A klasszikus palackpostával "üzentünk" nekik, h el van rejtve a szigeten 3 kincsesláda, keressék meg.. álruhákba bújtak, hogy ne ismerjék fel őket, és fától-fáig osonva, minden gyanúúúúús dolgot megvizsgálva, megtalálták a rejtekhelyeket, kiásták a ládikákat és óóóóriási volt az örömük.
Persze délután még egyszer beöltöztek, hogy hátha találnak még valami nagyon titkos dolgot, de szerencsére annyira beleélték magukat a rejtőzködésbe és a gyanús dolgok felkutatásába, hogy az eredeti célt elfelejtették, így sírás nélkül sikerült szuperül befejezni a napot. :)
Ezekre akarok emlékezni. :)
A rossz: az a q&@rva meleg :))))))), a külféle szolgáltatók alkalmazottai, az a köcsög wartburgos és az összes stresszes, agresszív sofőr, a minőség romlása és az eszement árak.. :O
Ezekről sem szeretnék elfelejtkezni. :/
Beni nagyon-nagyon jól érezte magát, abszolút rá (és a tesóm fiaira) volt kihegyezve ez az egész kiruccanás. Mmint a műtétemen kívül, mert persze a fő ok, h ez a magyarországi kirándulás egyáltalán lett, az volt.
Szinte minden napra jutott valami program, a lábadozásos időben persze csak olyan "ide-oda leülök", de ebből a kissrácok alig érzékeltek.
Az utolsó előtti napunkon átkompoztunk Horányba, és ott sikerült nyélbe ütni az unokaöcsém nagy vágyát: a kémes játékot.
Berci kapott egy kém-könyvet, és nagyon-nagyon ki akarta próbálni, megtervezte, hogy miként is játszák majd a gyerekek.
Csakhogy anno Jancsinak is megvolt ez a "szuperkémek kézikönyve" vagy vmi hasonló című könyv, és tudtam, h elég nagy ribillió lesz belőle, mert kivitelezhetetlen az, amit abban tanácsolnak.
Ebből kiindulva kitaláltuk, hogy egy finom anyai ráhatással másfelé terelgetjük a fiúk figyelmét, és egy kincskeresős játékot fognak játszani.
A klasszikus palackpostával "üzentünk" nekik, h el van rejtve a szigeten 3 kincsesláda, keressék meg.. álruhákba bújtak, hogy ne ismerjék fel őket, és fától-fáig osonva, minden gyanúúúúús dolgot megvizsgálva, megtalálták a rejtekhelyeket, kiásták a ládikákat és óóóóriási volt az örömük.
Persze délután még egyszer beöltöztek, hogy hátha találnak még valami nagyon titkos dolgot, de szerencsére annyira beleélték magukat a rejtőzködésbe és a gyanús dolgok felkutatásába, hogy az eredeti célt elfelejtették, így sírás nélkül sikerült szuperül befejezni a napot. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése