2008. október 1., szerda

Október

Eljött ez a nap is, amit nem gondoltam volna pár hete még….ülök a nappaliban, csend van…Beni alszik, gyerekek olvasgatnak. Verbéna dolgozik. Valamiért most nem jönnek munkáim, pedig volna kapacitás meg igény is rá….csak ingyenmunka jött, megkértek egy rövid valami lefordítására…azt megcsináltam.
Naponta elgondolom, milyen szerencsésen, mi több, meseszerűen alakultak és alakulnak a dolgaink. Verbéna munkahelye gyalog sem több 5 percnél, a státusza full time, de a beosztása alapján otthon egy gyenge félállás lenne. És a legszebb az egészben, hogy így is keres annyit, amennyi far enough….ahogy az angol mondja. Még nem vagyunk a finisben, hiszen hátra van még a gyerekek beiskolázása, a helyi besorolásunk átfutása, a kukavásárlás….de ezzel meg is vagyunk. És ami a legfontosabb: Hogy életképesen megvagyunk itt (is). Nagyon féltem attól, hogy nem találunk megfelelő házat magunknak. Hogy nem lesz elég munka nekem, és Verbéna sem talál majd magának.
DE NEM ÍGY TÖRTÉNT :DD
Legyen benne egy adag spiritualitás, legyen benne szerencse, vagy legyen benne a megalapozott, és nagy körültekintéssel kivitelezett megvalósítás, vagy a téli patkány mivoltomra fogott hatszoros túlbiztosítási mániám……..mit bánom. A lényeg, hogy megléptük ezt a nem kicsi lépést, és hiszem, hogy a többi lépés az úton már egyre könnyebb lesz.



2 megjegyzés:

Ann írta...

Amíg nincs meló pihenj, élvezd a csendet és a nyugalmat és lásd az erőfeszítések gyümölcsét - merthogy van mit nézni ;)

vero írta...

Téli patkány mivoltom :DDDDDDDDDDDD
***
Ügyesek vagytok nagyon!!!!