Szenteste előestéje

 Tudom, hogy nincs ilyen nap,  de olyan karácsonyosan hangzik 😂..

Szóval 23.-án késő délután hazaértünk, azóta full itthoni lázban égünk. 

Sosem voltunk 2 hétig távol a srácoktól, de jól menedzselték: az elmondások alapján főleg Marci, majd miután Kari hazajött, ő szervezte a családot.

Kari minden lesütött és valami isteni süteményeket csinált, mondtam is, hogy akkor a stafétabotot szeretettel átadom, innentől ő süti a karácsonyi sütiket. 

Jancsi aznap este (ezt mi letisztáztuk, hogy nekünk tényleg nem gond) elment Newbridge-be a barátját meglátogatni, és csak 24.-én a déli vonattal jött haza. 

Minden működött nélkülünk (igaz, Alan olyan full leírást adott a mindennapokról: mikor nézzenek olajat, mikor takarítsanak Larsie után, kukák, stbstb..) amiről sem mi, sem a srácok nem tehetnek, az a kerítés.. április óta félig ki van dőlve, a legutolsó nagy vihar- az érkezésünk előtti napokban- megszaggatta megint.. küldtek fotókat, én újra megkértem a demens tulaj degenerált fiait, hogy jöjjenek már ki, aztán csináljanak valamit, de ahogy azt sejteni lehetett, válaszra sem méltatnak.. ui, ha nem emberélet van veszélyben, akkor sz@rnak mindenre rá, oldjuk meg, ha minket zavar. Ez van. Ilyen most itt a lakáshelyzet:  a tulajok azt csinálnak, amit akarnak, úgy sem mész el sehova, nincs lakás, amit kivehetnél.. 

úgyhogy szerencsére van még a trambulinunk, amivel kitámasztottuk az egész kerítést, felénk már nem fog dőlni, ha meg az ukránok felé kidől, akkor majd talán cselekszenek majd a háztulajdonosok. 

De vissza 23.-ára: írtam még reggel Karinak, hogy együnk hideget este, viszünk csomó finom cuccot: felvágottat, házi kolbászt, pick párizsit (tudom lol), nehogy főzzön aznap.

Kajálás alatt és után mindannyian meséltünk, hogy mik történtek még, de este 11-re kidőltünk, mi aznap 6-kor keltünk, túl voltunk egy repülésen, egy hazaúton.. és másnap karácsony, millió az ügy akkor.

Mimikével 10 napig

Mikor megérkeztünk hozzájuk, Mimike épp édesdeden aludt a kiságyában, mi meg alig vártuk, hogy megnyikkanjon, hogy legyen ürügy felvenni. 

(Hannus aránylag jól volt, a sebe szépen gyógyult, tudott jönni-menni, de még mindig fáradékony volt persze.)

Na, onnan, hogy Mimi megnyikkant, felváltva tutujgattuk. Alant nagyon szereti, több órát is aludt rajta/nála. Tök jó, hogy a baba mellett csinálnak mindent a szülők, így nem kell suttogva közlekedni, simán tudunk úgy beszélgetni, főzni, hogy Mimi ott alszik valamelyikünk kezében.

Igazán szerencsések Hannáék, mert eszik, alszik, most már egyre többször vannak aktív időszakai, de akkor sem sír, csak nézelődik, nagyon ritkán sír, csak akkor ha tényleg oka van rá. Éjjel is eszik, alszik. 

Minden nap reggel átmentünk hozzájuk, előtte bevásároltunk, aztán vagy Alan vagy én főztünk vmi ebédet/vacsit. Addig a másik babázott, ha jó idő volt, lementünk sétálni, és délután/este leléptünk. Hanna addigra láthatóan elfáradt, és napközben nem hajlandó lefeküdni, pedig többször mondtuk neki, hogy menjen, pihenjen, így inkább 4-5-6 körül eljöttünk és akkor hamar ágyba tudott menni. De pláne, hogy egyik este egy mini-házibuli is lett, átjöttek a barátaik, Mimi-nézőbe, vacsira. Pizza bulit tervezett D, úgyhogy megcsináltam a házi pizzatésztát, D főzött szószt, aztán a barátokkal közösen befejeztük. 6-ra megcsináltuk a pizzát, mi nyolckor leléptünk, és Hanna is akkor tervezett lefeküdni Mimóval, de biztos, hogy nagyon kifáradt aznap is.

Mimit most még csak két naponta fürdetik, nem annyira rajong még ezért a tortúráért a kisasszony, de mikor ott voltunk 4-en bíztattuk, meg fogtuk kezét-lábát, hogy ne aggódjon annyira. 😅

Ez idő alatt, mióta itt vagyunk, látványosan fejlődik, nem csak testileg, hanem egyre több az éber pillanata és egyre többször lehet vele szemkontaktusba keveredni, amire láthatóan reagál. Oltári csajszi, a papa persze danolászik neki nonstop, azt is szereti, azt meg pláne, ha kézben tartjuk. 

Most egy hétig magukban lesznek a szülők, aztán jönnek D szülei, mondtam is nekik, hogy most egy hétig keménykedhetnek Mimivel, hogy az ágyába kényszerítik, de megsúgtuk neki, hogy majd jön a másik felmentő sereg, akik nem hagyják, hogy ágyban alukáljon. 

Egy tünemény a kislány, már most szomorúak vagyunk, hogy ez az utolsó együtt töltött napunk és áprilisig nem fogjuk látni élőben. :((( 

De persze boldogok is és szerencsések is vagyunk, hogy részei lehettünk Mimike 10 napjának, láthattuk, szeretgethettük..

Múlt hétvégénk, december 9-10.

 Szombaton, 9.-én hajnali kettőkor keltünk, fél háromkor már a kocsiban ültünk, és indultunk a reptérre. Iszonyat eső volt, meg szél, kétszer is vízfilmre futott a kocsi, de Tomi szuper sofőr, nem lett semmi baj, de nekem hátul ijesztő volt. 

A reptér hajnali 4-kor tele volt, kicsit furcsa is volt, hogy 2 percig álltunk csak sorban a security-nél, mármint, hogy sorra kerüljünk, mert utána természetesen mindkettőnk cuccát extrán lecsekkolták. Alan szivarvágója volt extra gyanús, nálam meg semmi, csak úgy átturizták a hátizsákomat. Az út Bp-re simaliba volt, a reptèren találkoztunk az autóbérlős hapsival, egy hibridet kértünk, mégiscsak 2000km-t megyünk a 2 hét alatt.. egy Suzuki vitarát kaptunk, kis pici kocsi, a két 20 kilósunk be sem fért egyszerre a csomagtartóba. 

Ezután egy gyógyszertárat céloztunk be, vettem Mimike popijára neogranormont, jól bevált nekünk anno. 

Aztán innen irány Zs., Alan barátjához mentünk, aki ebéddel várt minket.

Előző napokban havazott, úgyhogy nagyon szép volt a látvány Bp-en is, meg Veresen is. Körbelátogattuk Zs rokonait, anyósát, anyukáját, aztán kora hajnalig dumáltunk. Több, mint 24 órát voltunk ébren, nem kellett altatódal egyikünknek sem.

Reggel újabb havazásra ébredtünk, de csak látvány volt az már, kora délelőtt már el is kezdett olvadni. Dél körül indultunk el Ausztriába, előtte még vettünk pár dolgot Mo-on, hiszen vasárnap semmi sincs nyitva az osztrákoknál, németeknél. 

Ausztriában egy cuki kis autentikus hotelbe foglaltam be, a bécsi erdőben. Elképzeltem, hogy Hans und Margaret üdvözöl a recepciónál, majd miután kipakoltunk a hotel éttermében a helyiekkel elvegyülve, megkóstolunk vmi helyi specialitást.. haha.. mikor megérkeztünk, sehol senki az egész, hatalmas hotelben. Az étterem zárva, a recepció üres.. csengetünk, senki. Várunk,  csengetünk, senki. Addig míg vártunk, nézelődtünk, volt egy kis vitrin, tele csecsebecsékkel pár euróstól egész sokig.. mind kis kínai jelkép: tigris, cica, panda.. aztán egy ming váza is feltűnt.. majd a recepción a különböző fakkokra kínaiul volt odaírva, hogy mi van benne.. majd mikor így leesett mindkettőnknek, hogy egy full kínai hotelben fogunk megszállni, kevésbé ért meglepetésként a tulaj bácsi, aki nem Hans volt. 

A kihalt szállodában elfoglaltuk a szállást és kigondoltuk, hogy felfedezzük a kisvárost és eszünk/iszunk vhol majd.

Minden is be volt zárva, a kisváros közvilágítása csak nyomokban létezett, gondolom így spórolnak, szóval a havas-jeges utakon elindultunk arrafelé, ahonnan vidám hangok jöttek. Így belecsöppentünk egy igen pici adventi vásárba, ahol végül ittunk egy helyi sörspecialitást. Majd sétáltunk egy nagyot és végül a szállodai szobában ettünk a Zs-tól kapott finomságokból (házi füstölt májas, házi kenyér). 

Az ágy a legkényelmetlenebb ágy volt, amiben valaha is feküdtünk.. annyira puha volt, hogy konkrétan beszívott a matrac 😅 Alan át is költözött egy kihúzhatós, pótágyra végül.

A szálloda szerintünk egy szupi kis pénzmosó volt, a kis egyszerű 80€-os szobánkban akkora tévé volt, h beterítette a falat, minden streaming szolgáltatás rajta volt. A matrac is tuti rohadt drága volt, mert min 40 centi vastag volt, csak nem a mi igényünknek való. És ezért a pénzért másnap még reggelit is kaptunk, igaz, egy kávé és két zsömle után inkább eljöttünk, annyira bizarr volt az egész. (Full egyedül ülünk egy min 150 főt is kiszolgáló étteremben, a kínai feleség müzliket porciózott ki éppen, szó szerint mérlegen kigrammozta, hogy mennyi mehet egy tálkába..) 

Úgyhogy innen már nyílegyenesen röpültünk tovább Mimikéhez…

Készülődünk

Az elmúlt pár nap extra sűrű volt, de lassan már látjuk a fényt az alagút végén. 

Alan szülinapja utáni szombaton feldíszítettük a karácsonyfát, a nappalit. 

Ez meg Münchenben van.. 

Felkerült az adventi naptár, benne a versikékkel.. Alan megírta mind a 24-et, előre, holnap még eldugdossuk a hátralevő napok csokijait. 

A Télapó is volt, perszehogy.. Jancsi még a cipőjét is kiboxolta..:) 

Ma dolgoztam utoljára idén, egy cseppet sem bánom, hogy véget ér idénre a munkás élet :) 

Szombat hajnalban repülünk, de szerintem a menetrendet nem írtam még le.. Bp-re repülünk, ott bérelünk kocsit, aznap Alan barátjánál alszunk, majd másnap Bécs magasságában is megalszunk és csak hétfőre érünk a kiscsaládhoz. 

Ott egy aparthotelben szállunk meg, 10 napig, 21.-én indulunk vissza Bp-re, ahol 2 éjszakát töltünk Z-éknél és 22.-én karácsonyi vásárolunk, aztán 23.-án délelőtt repülünk haza. Úgyhogy ez olyan minden-egyben holiday lesz, unokázunk is, meg lomantikázunk is, barátokat is meglátogatjuk.. őszintén: alig várjuk már.

Kari és Tomi majd olyan 15/16.-a körül jönnek csak haza a fiúkhoz, úgyhogy Alan a héten menüsort írt nekik, receptekkel, meg holnap még bevásárolunk nekik.

Kari felajánlotta, hogy akkor most ő süti le a sütiket: a zserbót, a mézes krémest és ha kap holnap Jancsi a dublini lengyel boltban gesztenyemasszát, akkor a gesztenyés hókiflit is megcsinálja.

A beiglivel meg az lesz, hogy életünkben először veszünk.. ui Z egyik barátja cukrász, és baráti alapon felajánlotta nekünk, h 2000-ért per darab áron beszerezhetjük nála.. akárhonnan is nézem, hülyeség lenne nem élni vele, úgyhogy úrinő leszek idén teljesen, nem sütök semmit itthonra. (Mert Hannának már megígértem, hogy sütök neki, amit csak akar ) 

A csomagjaink, kétszer 20 kiló, szinte készen vannak, holnap ugye bevásárolunk a fiúknak, kitakarítok, aztán szombat hajnali 2-kor Tomi kivisz minket a reptérre és husss..itt sem vagyunk. :) Mimike vár már, különösképp, hogy a Papa énekeljen neki (videochateléskor szereti hallgatni 🥰) mi meg szintén alig várjuk, hogy találkozzunk vele! 

Alan 51

 December elseje mindig a kedvenc napjaim egyike volt, kisgyerekkoromban én ezt tartottam a tél első napjának, ez már a karácsony hónapja, ilyenkor általában már leesett az első hó (mert én nem csak a nyarat imádom, de a telet is, sok-sok hóval), de a legeslegfontosabb ezen a napon, hogy ez a nap Alan szülinapja. 

Kicsit rendhagyóan ünnepeltük, ui most nem a hétvégén gyűlt össze a család, hanem péntek este. (Tomi vizsgázik hétfőn is és jövő pénteken is, és tanulni szeretne a hétvégén)

Emiatt most nem nagy előkészületes tortát készítettem Alannek, hanem egy pavlovát. A tortaalját megcsináltam pár napja, tegnap délután csak összeállítottam.

Vacsira Dubarry szeletet csináltam, csirkéből (minap kifaggatam Alant, hogy na mi az amit nagyon-nagyon szeret és rég evett..), nagy sikere volt annak is.

Ugyan idén is azt kértük a srácoktól, hogy az szülinapi/évfordulós/karácsonyi ajándékok helyett az évvégi utazásunkba szálljanak be (ugye idén év elején még Kanada/Usa volt betervezve, de ez később módosult egy babázós münchen-i útra 😍🥰) .. na szóval a gyerekektől azért még kapott extra ajándékot Alan.

Kapott egy igen finom, 16 éves Bushmill whiskey-t, egy eredeti Zippo-t a szivarjaihoz, egy mini canisterrel. 

Nagyon szuper kis esténk volt, Kari vett egy új családi társast a karácsonyi együttlétekre, azt felavattuk, aztán a fiúk felavatták Alan újragondolt “man-cave”- jét. A man-cave eddig csak a gyúrós, fúrós-faragós kifűthetetlen hátsó, eldugott szobánk volt.. de most kapott egy szivarozós sarkot, Alan kidobott csomó mindent az elmúlt hetekben, csinált magának egy homemade szivar fotelt, ahhoz kapott tőlem egy hatalmas, hófehér, műszőr takarót, így egy kicsit olyan trónus jellege lett… szóval ők elvonultak whiskey-szivarozni, mi Karival kimentünk a ház elé, reménykedve, hogy látunk sarki fényt. (Nem láttunk.) 

Ma már nagyon hidegre ébredtünk, így végre megint megpróbáltam a szappan buborék megfagyasztását. (Tavaly csak bénáztam, és mikor mindenem is lefagyott, hagytam a francba lol) 

Közben Münchenben akkora havazás lett, hogy lezárták a repteret, nincs vonatközlekedés.. mák, hogy nem ma mennek szülni Hannáék..

Mindennap facetime-ozunk a kis Mimikével, illetve persze a szüleivel, de ő nagyon cukin végigszuszogja a beszélgetéseinket, napról-napra változik, elképesztő. 

Még pár nap és találkozunk. 💝

Hello világ :)

Tádááám… ma reggel 8.20-kor megszületett a legelső unokánk, a kis Méabh (mév), 3 kilósan, fekete hajjal, és úgy, ahogy van:  kis tökéletes. Anyukája is, ő is nagyon jól vannak, el sem hiszem, hogy már itt is van.. 

2 hét és látjuk 😍😍

Volt itt minden :)

 A héten kezdett Jancsi az új, igazi munkahelyén. Azért igazi, mert ide már, mint diplomás mikrobiológust vették fel és meg kell, hogy mondjam, nagyon jó kis kezdő fizetéssel. (Ez ugyanaz a cég, ahol Kari is dolgozik, egy klinikai kutatásokat menedzselő szervezet.) Jelenleg heti egyszer kell csak bejárnia a dublini irodába, és ez majd valamikor heti 3-ra nő. 

Igenám, de hétfő hajnalra érte el Írországot a Debi nevű vihar, és eleinte csak nagyon erős szelet jósoltak, de vasárnap késő délután módosították, hogy akkor hajnali 5-től vörös riasztást adnak ki az ország nagyrészére. Úgyhogy Kari felajánlotta a kanapéjukat, Jancsi villámgyorsan összeszedte magát, fellöktük az utolsó esti vonatra, és Dublinban aludt. Mert ki tudja, hogy egyáltalán járnak-e majd a vonatok, ha igen mekkora késéssel.. 

Itt volt nagy vihar, a kora hajnali vonattal ment be Marci az egyetemre, ami ugyan jókora késéssel volt, de nem akart lemaradni a laborgyakorlatokról. 

Már szinte Dublin határában volt, mikor kapott emailt, hogy bocsi, törlik az aznapi laborokat. Úgyhogy a 11 órás vonattal jött is haza. Szegény hajnali 5-kor kelt, hogy délután egyre hazaérjen, dolgavégezetlenül.

Közben Kari és Jancsi üzentek, hogy reggelre felfüggesztették az összes busz/villamos közlekedést Dublinban, 11-ig semmi sem jár. 

Jancsi próbálta utolérni a leendő főnökét, akivel 9.30-kor találkozott volna az irodában..hogy fogjon most egy taxit (Eoin 40 percet várt taxira) vagy menjen be 11 után? A főnök közölte, hogy ő sem tud bemenni, de Jancsi menjen be, amikorra tud, és majd vki odaadja a cuccait, (laptop-monitor-belépőkártya). Emlékezetes első nap lett, az biztos. Azóta volt még egyszer, megismerkedett a főnökkel-kollégákkal. 

A helyi iskola csak 10-kor nyitott, Beni nagy örömére. 

Benivel a héten megcsináltuk az egyetemi jelentkezéshez szükséges regisztrációt, (még mindig nem akarom elhinni, hogy mindjárt leérettségizik a legkisebb gyerekünk), színház/dráma/film és a német érdekli a legjobban. 

Hannáéknál már visszaszámolás van, 8 nap múlva megszületik a baba. Minden is készen van az érkezésére, mi 3 hét múlva megyünk. 💝

November 27.

 Ha minden igaz, aznap leszünk igaziból nagyszülők…

A Baba (akit mi csak Guliettanak vagy Mimoletnek hívunk magunkban, mert olyan nincs, hogy ne legyen neve) nem fordult be, és tegnap megpróbálták kívülről megfordítani, de nem sikerült. Nincs annyi magzatvíz, hogy ezt a beforgatást meg lehessen csinálni, így Hanna kapott egy időpontot, amikor megcsászározzák. A 38-39. héten akarták a császárt, így a hétfőben maradtak, mert így a hétvégét már otthon tölthetik. 

Mire megérkezünk Hozzájuk, már 2 hetes lesz a kis Mimóka, de ezt nem lehetett előre tudni, mikor repjegyet/szállást/szabadságot intéz az ember.. már nagyon várjuk a találkozást, izgi nagyon. 

Wales .. majd hirtelen november lett

 A múlt hétvégénk igen intenzív volt, vasárnap áthajóztunk Wales-be, Catherine életében először kompozott.

Mi meg most először voltunk “gyalogos” utasok. 

A dublini kikötőben egész napra €9 volt a parkolás, közvetlenül az utas terminál bejáratában meg is tudtunk állni. Ott is volt egy “becsekkolás”:  ami csak annyi volt, megnézték a foglalási számot, kinyomtatták a jegyeinket és kész. A kompra egy busz vitt fel minket, onnan minden ugyanolyan volt, mint amikor autósok vagyunk. Mi ketten, Alannel bevetettük magunkat a stena plus lounge-ba, ahol ingyen snack-ital-kávé járt (mivel gold member vagyok a cégnél, ingyen 2 jegy járt, így mi, az öregek :) ki is használtuk, jóhogy) 

A kompon a duty free tényleg nagyon jó árakon üzemelt, így a visszafele úton be is vásároltunk. Karácsonyra megvettük az italokat, magunknak gint és whiskey-t, vettünk ajándékba is, kaptam egy új parfümöt is, nagyon tetszik. 

Az út szuper kellemes volt, oda is, vissza is, Holyhead egy kisváros, körbesétáltuk, és csak a meki volt nyitva, így ott kajáltunk lol

Képek: (az a két igen randa gyárkémény a dublini Poolberg áramfejlesztőjének a kéményei, és ez a két szépség az ország legmagasabb építménye.. ) 

A hétfőnk még szabadnap volt, akkor kipihentük magunkat, de keddtől újra pörgés van, és bár Beninek őszi szünete van, de mindennapra volt valami programja, mi meg üzemeltettük a taxi-járatot. (És ha épp nem ő, akkor Jancsiék mentek moziba, ahonnan haza kell hozni őket.) Ma nyílt napra ment a Trinity Collegeba, Jancsi elment vele, hogy megmutassa a cool helyeket is. Mi meg Marcival a szobáját akarjuk kifesteni.. illetve akarja a fene, de megjelentek a penész foltok, muszáj lekenni vmi penészölővel. Az ír házak csodája a mindenhol jelenlévő fekete penész.