VB

 Elkezdődött a vb és bár nekem nem illene érte rajongani, de hát ezt apámtól örököltem, úgyhogy juszt is. Alannel majd a gyerekekkel a nagy eseményeket mindig követjük, így esténként/délutánonként most a vb-t nézzük.  

Van egy fogadócsoportunk, mi 7-en, (Hannát full nem érdekli a foci) plusz Eoin is benne van. Lett egy vándorserlegtrófea is, amit majd a nyertes megkap 2 évre, illetve kis csokit vagy vmi apróságot veszünk mellé. 

A leglelkesebb Beni, ő vezeti be egy könyvbe a tippeket, és összesít.. és amióta van a vb, azóta szinte ki sem lehet rugdosni a nappaliból, ha épp nem meccset néz, akkor itt zongorázik/gitározik/énekel az apjával vagy velünk dumál.

Ennek mi nagyon örülünk, mert bizony sokszor ő is az a klasszikus tini tud lenni, aki hazajön, eszik, majd a szobájában eltűnik és este lefekvéskor/elköszönéskor látjuk csak legközelebb. 

A hétvégénk full house lesz, így alakult, így minden negatív kommentet letolva magamról, bizony vasárnap, advent első vasárnapján, felállíttatom a karácsonyfát a srácokkal. 

Alan szülinapja utáni vasárnap után szoktuk, dehát most nagyon elfoglaltak leszünk akkor, valaki 50 lesz.

Amúgy még 5 nap és utazunk, és talán még havat is látunk. Izgi.

Ennyi :)

 

És már megint vége egy hétnek..

Hogy a naplóba bekerüljenek ezek a történések: 

-Hivatalosan is beszélhetünk Hanna esküvőjéről végre, jövő áprilisban férjhez megy. 

Ezen okból felhívta a bátyja Alant (idén talán most beszéltek először… csak sátoros ünnepekkor küldenek egymásnak egy sms-t) , hogy akkor jönnek ők is. 

-Vettem repjegyet Szófiába, Alan 50. szülinapjára. Amúgy ez nem volt betervezve, de az állam és a szakszervezet megállapodott a közalkalmazottak fizetésemeléséről és utólagos kompenzációjáról, így a múlt pénteken egy nagyon szép összeget toltak oda a számlámra pluszba. Úgyhogy azt találtam ki, hogy ezt erre fogom fordítani, nem számoltunk vele, és az élet rövid, meg különben is.. úgyhogy 4 napra elmegyünk. Szálloda pupos, 5 csillagos, már az is kifizetve, így most a hétvégén éttermeket nézegetünk.. ha szerencsénk lesz még talán hó is lesz a hegyekben.

- Jancsi hazajött a hétvégére, sokat mesélt Augsburgról, hogy merre jártak, és hogy decemberben is megy vissza 12 napra, a téli szünet elején. 

A szobáját penésztelenítettük, most átforgattuk a bútorokat, hogy a hideg, utcai falon ne legyen nagyon semmi, kicsit raktár jellege lett, de mivel úgy sem lakik most itthon, hétvégente okés lesz szerintem. Páracsapda konkrétan hiánycikk, megpróbálom online megvenni. 

Örömmel újságolta, hogy megkapta a legelsőnek bejelölt projektet a diplomamunkájához, ez a címe: The study of natural competence of methyltransferase deletion mutant of Acinetobacter baumannii. Öö, izé.. mi is örülünk az örömének. :) :) 

Hosszú hétvégénk

 Jancsi (meg persze Hanna) kivételével mindenki itthon volt.

Kari már péntek este, Tomi szombaton délután ért haza.

Jancsi amúgy Németországban volt, a barátnőjénél és elképesztő, de 20on fokok voltak, egy szál pólóban voltak napközben. 

Nálunk sincs igazán hideg, de brutális mennyiségű eső esett az elmúlt napokban (hetekben), vasárnap illetve tegnap kb mintha a zuhanyt nyitotta volna ki vki odafent, olyan slunggal ömlött.

Szegény kisgyerekek ebben az időben Trick or Treat-eztek. Mi idén visszavettünk, semmi díszt nem tettem ki, nincs is már kisgyerek itthon, nem költök ilyenekre most, vettünk cukorkákat és kitettem az ajtóba egy asztalkára, hogy be se kelljen csöngetniük, mert Larsie idegbe teszi magát a sok csengetéstől.

Talán a nagy esőzések miatt, de idén a petárdás hülyék is elmaradtak (bár Kari küldött videót tegnap este, mikor hazaért Dublinba, olyan durrogások voltak, hogy sztem az összes dublini kisállat sokkot kapott.)

Megünnepeltük a házassági évfordulónkat, és bár már kaptuk a srácoktól ajándékot, a normandiai utat, de Tomi hozott még 2 üveg italt, meg szivarokat. Karival csináltunk egy tortát is: fehércsokis, kókuszos, epres. Sztem nagyon finom lett.

Úgyhogy szépen leteszteltünk mindent is, én ugyan csak tegnap kóstoltam meg a whiskeyt, amit hozott, de nagyon finom, különleges volt.

Közben a két kisebbiknek programja volt, Marci vasárnap délután ment el egy ottalvós bulira, Beni meg tegnap ment el egy házibuliba. 

És hogy még véletlenül se legyenek a srácok egyszerre itthon Marcinak a múlt héten volt az őszi szünet, Beninek meg ezen a héten.

Aztán ahogy vártuk haza a nagyobbakat, Jancsi szobájába belépve megcsapott a penész szaga.. (itt akartam volna Tomit elszállásolni) hát a két nagyszekrénye tiszta penész.. meg az íróasztala.. Karival kipakoltuk az összes ruháját, átvittük a vendégszobába, és ma Alan áthipózta, hátha elég lesz.. ha nem, akkor sajnos tűzifa lesz belőlük. Az a szoba amúgy is egy rémálom, rohadt szar a szigetelése, de úgylátszik, most hogy nem lakik benne senki és csak heti 1-2szer szellőztettem, rögtön nem elég. És tudom, hogy mákosak vagyunk, mert nekünk csak évente egyszer kell átfesteni a kritikus részeket, de sok ház szinte menthetetlen már a penésztől. 

A harmincadik

 Tegnap volt 30 éve..  💝💝

Aladdin

 2019 óta nem volt musical a suliban, így erre az ideire nagyon készült az iskola is meg a gyerekek is.

112 gyerek szerepelt a showban, ez volt a legnagyobb létszám, mióta csinálják.

Nagyon vártuk, de pláne, hogy Beni nem nagyon osztott meg semmit itthon, hogy legyen meglepi..

És őszintén.. tudtam, hogy jól énekel a gyerek, de teljesen meglepett mennyire jó.

És nem csak a szülői elfogultság beszél belőlem, annyi sms-t kaptam, random emberek megszólítottak, hogy gratulálnak Beninek, ő volt a topsztár, és hogy a színpadra született. 

Konkrétan semmi idegeskedést nem láttunk rajta egyik nap sem, és pl az utolsó előadáson leverte valaki a parókáját, azt is olyan lazán, viccesen oldotta meg, hogy a mögöttem ülők azt hitték, hogy ez a show része volt.

Minden előadás után sorokban álltak a kisgyerekek, akik a Dzsinnel akartak közös képet.

Ömlegenék, egész holnapig, de egy szó, mint száz: fantasztikus volt a gyerek, nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá! 

A mindennapok

 Mindenki pörög, rohan, időnk is alig van egymásra. 

Marci az egyetemen, kedden-szerdánként pl a reggel 6.20-as vonattal megy és este 8.30-ra ér haza. 

Beni a suliban a musicalra készül, ma volt az első matiné előadás a helyi általános iskolásoknak. 4 előadásuk lesz, holnap 2: délelőtt a giminek, este a nagyközönségnek, és pénteken csak az esti.

Emiatt a múlt héten már este 7-re jött csak haza, annyit próbáltak.

Tomi is csak beugrott a hétvégén, kajált és ment is tovább, Jancsi hazajött, jól megölelgettük megint. Holnapután megy Németországba 10 napra, Kacit meglátogatni. (Erasmus miatt ebben az évben ott tanul Kaci) és majd csak novemberben találkozunk megint. 

Karit ma fogjuk összeszedni az állomáson, holnap-holnapután itthonról dolgozik, így ő is el tud jönni Beni bemutatójára. A pénteki előadásra Tomi és Catherine is hazajönnek, így megint majdnem full house lesz.

Közben Alan vmi f*s*s nyavalyát összeszedett, csórikám 3 napja kínlódik, talán ma már jobban van.

Úgyhogy emiatt sem tudtunk nagyon pihenni az elmúlt éjszakákon, plusz hétfő óta olyan eső-orkán kombó van megint, hogy a kutya nem bír magával a félelemtől. A ma éjszaka még villámlott és mennydörgött, úgyhogy hajnali 3 óta ébren vagyok, mert ott liheg, nyühög nekünk..

Vettünk olajat 2 hete, botrányosan sokba kerül, úgyhogy próbálunk nagyon-nagyon gazdaságosan fűteni, meglátjuk, hogy mit ér.

Az idei Halloween-t sztem passzoljuk, az osztogatós csokik is csak pénzbe kerülnek. 

Depláne, hogy Beni éves cserkész pénzét is most kell befizetni, meg mennek kirándulni is a cserkészekkel, az sincs ingyen. 

Évreux, Fécamp, Étretat, Deauville, Honfleur

A normandiai nyaralásunk utolsó 3 napján a fenti helyeken jártunk. 

Évreux: erre a kisvárosra csak úgy ráakadtunk. Eredeti terveink szerint Rouen-be mentünk volna, de ott is bevezették ezt az Air-stickert, amit Párizsban, így matrica híján csak a város határában állhattunk volna meg, és tbh nem egy egész napos programot akartunk Rouenben.

Így, ahogy Párizsból mentünk az utolsó airbnb-s szállásunkra, útba esett Évreaux városa. Vasárnap lévén minden is be volt zárva, és hiába volt szép időnk, egy kávét sem tudtunk sehol sem inni. Fura volt a full kihalt belvárosban lézengeni, egy-két elveszett turistával együtt. Ettől függetlenül a katedrálist megnéztük, pont a harangjátékra értünk oda. Hihetetlen méretekkel rendelkezik amúgy, 78 m magas a csúcsa. A belső terek is hatalmasak, plusz érdekessége egy 2006-ban épített, futurisztikus orgona volt. 

Fécamp: ide is az Atlanti Fal miatt, azaz az itt lévő II. VH-s bunkerek miatt jöttünk el. 

Az időjárás aznap fordult egy nagyot, és olyan szeles, esős volt, hogy azt hittük, meg sem tudjuk nézni a bunkereket. (Sziklafal tetején annyira nem vicces az orkán)

Kiértünk a sziklákhoz, ömlött az eső.. úgyhogy online esőradar app-on megnéztük, hogy kb fél órán belül kitisztul az ég. Így is lett, amint alább hagyott az eső, kimentünk a bunkerekhez. Rajtunk kívül konkrétan senki sem volt itt.

Étretat: Fécamp után ide indultunk, másik bakancslistás hely. Monet inspirálta álom. 

Nagyon fújt a szél, így messzire nem mentünk ki, sőt a kősziklákat meg sem másztuk. (Másnap olvastam a hírekben, hogy vmi spanyol turistát lefújt a szél pont aznap onnan, és keresik a tengerben.. teszek ide videót, hogy milyen hullámok voltak..)

A város szép, hangulatos, de itt már nem éreztem túl jól magamat.. sajnos hiába öltöztem fel jól, csak vhogy sikerült felfáznom. Aznap este görcsökben ültem a wc-n, persze 2 db medveszőlőlevél tablettám volt összesen. 

Deauville: ide csak kiautóztunk, reggel ugyan a patikában vettem vmi port, amit cisztitiszre lehet kapni, és végül is segített. Az idő továbbra is szutyok volt, és ugyan kimentünk a klasszikus deauville-i fotókon látható plázsra, de olyan erősen fújt a szél plusz az eső sem hagyott alább, hogy lőttünk pár fotót és visszamenekültünk a kocsiba. Autóskirándulást csináltunk aznap, elmentünk Honfleur-be, meg végig autóztunk a parton. Olyan villákat, olyan fantasztikus helyeket láttunk, hogy ez az élmény is full megérte.

A hazautunk ennek az orkánnak a jegyében telt, őszintén nem volt életem kompozása. Miután elhagytuk a kikötőt, megkértem Alant, hogy menjünk a kabinba vissza inkább, mert nem volt kellemes a hajó imbolygása. 

Párizs

 A normandiai szállásunktól jó 300 km-t kellett menni a Párizs környéki szállásig. 

Ez egy hotel volt, semmi extra, ingyenes parkolás, ez volt az egyik szempontunk, meg, hogy közel legyen a RER állomáshoz.

A leírásban 800 m volt, de ez másfél km volt igaziból, de tulképpen egy lakóparkon keresztül kellett menni, így csak a késő esti hazajöveteleinkkor volt fura a kihalt telepen átvágni.

2-re be is csekkoltunk, így egy gyors kipakolás, mosakodás után már a Defense-be mentünk.

Alan rám bízta magát, azt mondta szervezzem meg nyugodtan.. de se versailles-i kastély, sem múzeum, se templom ne legyen benne. Ezek őt hidegen hagyják, sosem állna órákon át sorba a Louvre-nál, hogy lássa a Gioconda-t. Így két helyre vettem jegyet csak, az Eiffel toronyba és a Montparnasse toronyba.

A Defense-negyed rám nagy hatással volt, a Grand Arche-ot muszáj volt megmutatni Alannek. 110 méter X 110 méter X 110 méteres kocka, a Diadalívvel pont szemben van, annak egy reinkarnációja tulajdonképpen. 

És persze a felhőkarcolók, amik szintén lenyűgözők, legfőképp azoknak (mi), akik még nem jártak Amerikában. 

Innen bemetróztunk a Diadalívhez, hatalmas tömeg volt, a “szokásos”-on felül, mert valami katonai rendezvény is volt. 

És innen pedig a Montparnasse toronyba mentünk. A tetőteraszon szeptember végéig sky-bar üzemel, ide akartam elvinni Alan-t, innen nézni a naplementét és azt, ahogy felkapcsolják az Eiffel-torony világítását. 

Annyira szerencsések voltunk, hogy ezen az estén konkrétan a szél sem fújt, így hiába voltunk a 210 méteren, semmi légmozgás nem volt. A naplemente nem volt felhőtlen, de ez volt a legkisebb negatívum. A kilátás fantasztikus volt, lett egy hencsergőnk is, itt iszogattunk jó sokáig, Alan vmi helyi kézműves sört, én meg rozét.

Késő este visszavonatoztunk a szállásra, egy gyors alvás után másnap megint nyakunkba vettük Párizst.

Amilyen esősen, szürkén, nedvesen indult a nap, arra számítottunk, hogy egész nap ez lesz, így pl én is a túrabakancsomba mentem, az jó vízálló.. mákunkra dél-egy körül kitisztult az ég, és onnan fantasztikus napsütéses napunk volt.

Elmentünk a No.1-ra, az Eiffelre, de most is csak a másodikig merészkedtem fel, persze lifttel, és a legtetejére továbbra is gyűjtöm az energiát. Az első emeleten itt is egy summer-terasz volt, így miután kimászkáltuk magunkat, ott letelepedtünk, és vagy egy órán át csak gyönyörködtünk a városban. Jó volt úgy itt lenni, hogy nem hajt a tatár, azt csináltuk, amihez kedvünk volt.

Elmentünk aztán Montmartre-ra, sétáltunk a Szajna partján, a Concorde térnél végigsétáltunk a Tuilleriák kertjén át a Louvre-ig, és mikor már a közel 15 km-nél jártunk aznap, elindultunk hazafelé. 

A párizsi tömegközlekedés még mindig lenyűgöz, mondjuk innen nézve minden lenyűgöző, ahol egyáltalán van mondjuk metró :) meg  2 villamos vonalnál több..