3.
3 hónap kihagyás után, újra…:
- költözködésre vetemedünk megint. Elegünk volt ebből a kedves kicsi kis faluból.
- Tomi nagyon beteg volt, egy ideig igazán ramatyul volt, megijesztett minket rendesen. Jelenleg (kopp-kopp) jól van, élvezi a havat. (volt tüdő ct-n is, mert azt hitték, hogy hörgőtágulata van, de hála az Égnek, nincs. A CT-hez nem kellett Tomit altatni, mert jól kooperált, igazán nagyfiúként viselkedett.)
- Hannus is itthon-tanuló lett, a gyerek szív, csak mert a kedves szülő ki merte nyitni a pofáját. Addig lesz így, míg nem találunk egy befogadó iskolát. Tetszik neki, ui. a saját tempójában halad, no meg nem kell fél hétkor kelni.
- Karolina megtanult olvasni!!!! Olyan cuki, ahogy fogja a nagy mesekönyveket és olvas!
- Jancsi pedig kis komisz legény lett, hatalmasat fejlődött, persze a beszéde még babás, de lassacskán megértjük.
- Jubiláltunk is: tavaly voltunk 10 éves házasok; Buddy decemberben lett 30, így komoly generációs különbség lett közöttünk.
Közben kiderült, hogy a kismanókánk fiú. :DD Bevontuk a névválasztásba is: Apa arra kérte, hogy akkor rúgjon, amikor a neki tetsző nevet hallja. Elkezdtük felsorolni a neveket (ami nekünk tetszett)...a Marcit választotta. Lassan beérünk a célegyenesbe, hiszen a 34. hét közepén járok: kezdek betojni. Egyébként minden OK, a külső méhszáj egy cm-re nyitva van, de ez -állítólag- normális.
(nagyon tetszett a Milos, Milán, Vladimír, a Simon, a Boldizsár, az Ágoston, a Balázs, Vilmos, de ezek közül alig tetszett Buddynak vmelyik, meg hát a család többi tagja is kiakadt, hogy mit akarok a szláv nevekkel. )
11.
Bevallom őszintén nem magától a szüléstől félek, hanem, hogy mi lesz akkor itthon: Jancsi hogyan éli meg, hogy nem vagyok itthon.. stbstb. Persze, tartok attól, hogy majd pont ez a szülés lesz a legnehezebb, mivel ezidáig mindegyik szülésem rövid és könnyű volt, de szerintem az alkati dolgaim nem fognak már változni. (itt azt értem, hogy jól és könnyen tágul a méhszájam). És mivel már egy faros szülésen is túl vagyok, max. a császár lehet nekem már új és riasztó, de annak is a következményei.
Költözés: csak INNEN el!!! Ritka egy rosszindulatú falu ez, és az a baj, hogy szívem szerint panaszkodnék, de kár belekezdeni, mert sosem érnék a végére: az életemben ennyi sz*rt nem kaptam a környezetemtől, mint itt, ez alatt az egy év alatt.
Amúgy: mindenki élvezi a havat, csak gyűlik a kertben a sok hóember, meg hószellem. Meg a nagy hókupac, amit szegény férjem lapátolgat össze minden reggel, hogy ki tudjunk állni a kocsival. Igazi hóhányó lett!;)))
17.
Jancsi egyszerűen szerelmes belém: állandóan puszilgat, csókolgat, csak én tehetem tisztába, csak én etethetem...stb..stb...Jó-jó, tudom, hogy érzi a kisbaba jelenlétét, meg minden, de közben olyan jól esik, hogy ennyire ragaszkodik hozzám. :P
Kari az éjjel rosszat álmodott, üvöltve ébredt fel éjjel egykor: azt álmodta, hogy Zadír széttépett egy embert és a WC elé húzta. Azóta nem mer egyedül pisilni menni, szerencsére sikerült megértetni vele, hogy a kutyánk nem csinál ilyet és nem fél tőle.
22.
Szerintem fontos, hogy a gyerek érezze, hogy neki adok igazat, kiállok mellette és nem biztos, hogy csak mert vki felnőtt, még igaza is van egy gyerekkel szemben. Hanna sem véletlenül lett egy ideig magántanuló (2. félévtől Kispestre fog suliba járni amúgy), pedig a kedves igazgató bácsi a nyakamra küldte a családvédőket is, mert az nonszensz, hogy vki ki mer állni a gyereke érdekeiért.
Holnap megyek CTG-re, dokihoz, vérvételre...szóval nem fogok unatkozni. Egyébként nálunk most mindenki jól van, (kopp-kopp), ez meg is látszik a srácokon, mert ma totál őrültek háza volt nálunk.
24.
Szóval 36 hetes már Marci.
A CTG jó lett, a méhszáj sem változott az elmúlt 3 hét alatt (2100-es), viszont meg van a válaszom arra, hogy miért voltam soxor vacakul (nagyon fáj/t az ágyékom, időnként annyira, hogy a mozgás/ülés is fáj: totál beilleszkedett a kis buksija Marcinak, amit furcsállok, általában a sokadik babák nem szoktak ilyen korán beilleszkedni...)
