Finishben

 Most már tényleg csak ez a hét van hátra, hogy elkezdődjön a szabim. És holnaphoz két hét múlva meg irány Normandia. 

Ugyan most az ujjam miatt itthon voltam 2 és fél hetet, de az minden volt, csak nem “pihi”, mentálisan semmiképpen sem. 

Az ujjam, így egy hónappal a baleset után már aránylag jól néz ki, van új bőr is, ami persze még szuper érzékeny, de már látom, hogy annyira nem is lesz gáz a végén, mint, ahogyan azt pár hete gondoltam. 

(Bocsi Lazac.. most képek jönnek az ujjamról, csak erős idegzetűeknek )

Varratszedés után 4 nappal:

2 nap munka után így nézett ki:

Mai:

A normandiai programokat is el kezdtük jobban tervezni, (de persze lassan mindent is újra meg újra át kell írni, mert ami pénzt szántunk nyaralásra januárban, az mostanra már nem ugyanazt éri. Elképesztő, ami van mindenütt.. csak szállnak el az árak és nem látni a végét..) nagy vonalakban már megvan, hogy merre akarunk menni, mit akarunk látni, de most egyre jobban konkretizálódik minden. Ezt a részét nagyon szeretem, mikor lassan “kézzel foghatóvá” válik minden. 

A hosszú kompozás teljesen új lesz a fiúknak, plusz 2019 óta nem is kompoztak, várják már ők is.

Közben, hogy ne legyen oly’ gondtalan az életünk behalt a szupi kávéfőzőnk, Alan crosstrainer-e, plusz a porszívó. 

Nálunk kávéfőzőből úgy 3-4 mindig van, tényleg csak a menthetetlen megy a kukába, úgyhogy addig is, amíg kitaláljuk, hogy kire bízzuk rá a javítást, addig elővettünk az egyiket.

A crosstrainer-hez valaki olyan kell, aki tud hegeszteni..

A porszívó meg halott, de van mááásik.. úgyhogy azt előkapartam, az jó lesz egy ideig. (Rövid a “nyele”, nekünk magas embereknek egy halál azzal végig porszívózni a lakást, de a semminél jobb) 

Tegnap kipróbáltam egy új sütit: citromos áfonyás torta, és mindenkinek nagyon ízlett. Úgyhogy fel fog kerülni a recepetesembe, megtartom. 

Au revoir, Paris

 A családi kupaktanács úgy döntött, hogy kihagyjuk Párizst inkább a nyári terveinkből.. simán lehet, hogy konszolidálódik a helyzet addigra, mikorra mi mennénk, de utolsó pillanatban már nem tudnánk lemondani a hotelt illetve nem lenne könnyű akkor új terveket csinálni.

A Montparnasse-ra ugyan megvettük a jegyet, de egyszer módosítható az időpont, úgyhogy odaadtuk Catherine-nek, aki az anyukájával meg a 3 lány tesójával augusztus közepén mennek Párizsba egy hétre. 

A tervünk jelenleg úgy néz ki, hogy Le Havre mellett megszállunk azokra a napokra, mikor Párizsban lettünk volna és bejárjuk a fiúkkal Étretat-t, Fécamp-ot, Dieppe-et. 

Beni 17 lett

 Durva, nem? 

(Ez a blog ugyan nem, de a gyerekes-fórum posztjaim is öregebbek, mint Beni, mégis, mintha tegnap született volna..)

A legkisebb a legmagasabb, tesztelgeti magát, az idegeinket, a környezetét, majdnem felnőtt, de most, mikor a szülinapi tortájáról volt szó, a 2 éves szülinapi tortájának a replikáját kérte, hogy újra csináljuk meg, mert azt ő mennyire szerette.. (állítólag emlékszik rá)

Akkoriban a “hal” szó volt a kedvence, azt tudta kimondani gond nélkül, érthetően.

Úgyhogy hal-tortát kapott. Citromos, mascarpones krémmel.

Ezt copy-ztuk le neki megint. 

Közös munka volt, a piskótát én csináltam, Alan a krémet, plusz az icing-ot is ő nyújtotta ki, de Kari és Catherine díszítették ki, az ujjam miatt nem vállaltam az aprólékos munkát.

A szülinapi ajándékát előbb megkapta, Tomi és Kari beszálltak a PS5-be, amit azóta is mindennap nyúz..

Betegszabin

Első nekifutásra kapásból 2 hétre kiírt az orvos, mert múlt hétfőn mindenképp el kellett mennem a háziorvoshoz. (Táppénz-papírok miatt.. plusz a továbbiakat megbeszélni, úm. varratszedés) 

A sebemet ocsmány módon varrta össze az ügyeletes, nagyon ki is voltam akadva miatta, napokig szarul voltam lelkileg, hogy hogyan fog majd kinézni így az ujjam.. 

Plusz tetézte a rossz kedvemet, hogy konkrétan semmit sem tudtam csinálni, jobb kezes vagyok, a jobb kéz hüvelykujja nagyon fontos..nahát :/ (nem tudtam késsel-villával enni pl, Alan vágta fel nekem a húst és egy kézzel illetve mint egy baba, marokban fogva az evőeszközt..)

Szóval hiába volt jó idő még mindig, itthon is voltam, valahogy nem tudtam örülni neki..

Úgyhogy Alan csütörtökön feldobta, hogy menjünk le a tengerpartra.. Marci, Alan meg én lecuccoltunk Ardmore-ba, és tényleg jó volt. Ok, a tengerpart nem a legszebb, pedig homokos volt, de a tenger szaga, a hullámok hangja valahogy tényleg jót tesz az ember lelkivilágának. 

Pénteken délelőtt volt a varratszedés, nem volt kellemes. Hazaértünk és kb egy óra múlva éreztem, hogy erősen vérzik az ujjam, a kötés is átázott..Vissza az orvosi rendelőbe, persze már csak a nővér volt ott, péntek délután mit is akar az ember.. szinte teljesen szétnyílt a seb. Itt már nagyon nincs mit csinálni, mondta a nővér, úgyhogy lesterilizálta a sebet, bekötötte, Alant meg behívta, hogy megmutassa, hogy hogyan kell esetleg átkötni a hétvégén, ha vizes lenne. 

Pénteken este hazajött Kari, szombaton meg Tomi is, Apák-napja volt a hétvégén, Alant köszöntötték fel a gyerekek.

A gyerekek -Kari pontosabban - főztek, Marci meg segédkezett neki, Beni meg egy nagy tepsi tiramisu-t csinált.

Esténként kiültünk a kertbe, sokat dumáltunk.

Amúgy péntek óta mindennaposak a viharok, villámlások, csóri Lars nem igazán szereti, így hiába vagyunk kint, ő idebent érzi jól magát.

Vasárnap Tomi hazament, Kari maradt ma estig, (vezetni visszük ma délután), Marci áthívta a haverjait Forma1-et nézni az esti nagydíjra… úgyhogy hármasban kiautóztunk a Lough Derg-hez, a panoráma parkolóba, kivittünk sört, (a helyi sörfőzde egy-egy specialitását) és néztük a tavat, a közelgő vihart.. 

Hétfőn újra kontrollra mentem az ujjammal, javult, de még igen messze van a gyógyulttól. Pénteken újra kell mennem.

Keddtől szombatig

Igaziból kedden kezdődött ez a hét, hála a hosszú hétvégének. És aznap kezdett Beni is a “bog”*-ban. (*tőzegláp) 

(A tőzeg a legfőbb fűtési forma még mindig itt Középföldén, a legtöbb családnak van egy/több tőzegláp földje, ahonnan az éves fűtőanyagot betakarítják. Ilyentájt egy géppel felhasítják a talaj felső részét, majd a család/napszámosok derékgyilkos módon, egész nap hajlongva, kupacokba állítják a tőzeget, hogy jobban kiszáradjon, majd szintén kézi erővel, felteszik egy trélerre, onnan elviszik haza, beteszik a pajtába, hogy télig tovább száradjon.) 

Szóval Beni, meg a bog. 

A haverja nagypapája farmer, így ismer egy csomó embert, akinek jól jött extra kéz a tőzegben. Ki is találták, hogy a haverokkal összeállnak és közösen megcsinálnak több parcellát és hogy milyen jó is lesz, mert egy parcellára €100-ot fizet a gazda, és hű meg ha.. egy nap alatt majd akár 3 parcellát is megcsinálnak..

Mi eleinte próbáltuk elmesélni neki, hogy pár éve Tomi ugyanezen, a szuper pénz reményében, egyedül bevállalt egy parcellát és 4-5 nap alatt végzett, de utána egy hétig feküdt, annyira fájt a háta plusz olyan retkes volt minden nap, hogy szinte a ház előtt kellett levetkőznie (na jó, az előszobában).. meg elmeséltem, hogy kamaszkoromban nekem kötelező jelleggel kellett kimennem a tótfalusi eperföldekre, epret szedni az öcsémmel, és ugyan csak pár hét volt csak, de a fél nyarunk utána abból állt, hogy mindenünk fájt.. ok, szóval  le akartuk Benit beszélni, hogy ez nem olyan “buli”-buli. De egy kamasz sosem így működik.

Elment reggel, hogy akkor a havernál összeszedi őket a gazda.. mivel még mindig tart a nyár, tűző nap, 24-25 fokok vannak, raktunk neki extra vizet, naptej, sapka, ami kell ilyenkor. Este, mikor hazaért, kérdeztük, hogy na, milyen volt?

A válasz tömören, hogy sz@r.. és hogy nem megy ide vissza többet.. a hapsi nem szedte össze őket, 7km-re volt a föld és vmi kölcsön bicajokkal tekertek ki, hárman megcsináltak egy parcellát, egész nap, kapnak majd egy százast, szóval 30€ lesz a fizetsége..

Próbál azóta is másik munkát szerezni, de mivel fiatalkorú, a boltokba nem igen veszik fel, mert kasszát a pia miatt nem csinálhat (fiatalkorú eladó nem kezelheti az alkohol/dohányterméket, se nem adhatja el, se nem pakolhatja ki a polcra). 

Szóval a mostani verzió az, hogy valami másik gazdához mennek el tőzeget felszedni, aki már €120-at fizet, és hogy amúgyis csak együtt lógnának a haverokkal, így meg legalább pénzt keresnek.. végülis. :) de közben most lesz neki 2 hét tábor, nem tudom, hogy mikor fognak végül elmenni a földekre. 

Egész hihetetlen amúgy az, hogy május 22-23 óta nem esett eső, egészen tegnapig, akkor kb 3-5 mm esett, épp arra jó volt, hogy nem kellett locsolni. 

(A füvet mi sosem locsoljuk, de a virágaimat, epret, paradicsomot, fűszernövényeket igen. )

Alan nagyon sokat tudott most így tekerni a szabadban, egyik nap ment egy 100 km-es kört, a héten összesen 253 km-t ment. Ahhoz képest, hogy május közepéig szinte nem tudott messzebbre menni, csak a helyi körözéssel csinálta meg a napi edzését, mert annyira változékony, vacak idők voltak, most ez a szuper nyári idő folyamatosan arra készteti, hogy menjen és tekerjen: messzire és sokat :) 

Pénteken, munka után elmentünk bevásárolni a hétvégére, -most sem terveztünk nagy dolgokat, aznap fizettük ki a kompjegy teljes árát, elég nagy összeget-  olyan lazulós, itthon-levős hétvégére készültünk. 

Mivel Kari megint hazaugrott, mert szombat délelőtt volt vezetés órája, kitaláltam, hogy megint csinálok gyümölcslevest, azt ő nem szokott csinálni, Eoinnak az nem jött be anno a kelet-európai konyhánkból.

Szóval nyitogatom a gyümölcs konzerveket, mikor is a barackkonzerv nyitófüle valahogy behorpasztotta a konzervtetejét, az meg visszapöndörödött és azzal a mozdulattal kivájt az a jobb hüvelykujjamból egy köröm nagyságú húst. 

A sokk után kocsiba ültünk, irány a háziorvos, hogy kéne tetanusz, meg csak meg kéne néznie vkinek, dőlt a vér az ujjamból. 

A háziorvost helyettesítették, megkaptam a tetanuszt, de tovább küldött a helyi kórházba (45 km-re van tőlünk), mert még mindig vérzett az ujjam és az ő meglátása szerint onnan meg majd még tovább fognak küldeni egy még messzebb lévő kórházba, hogy megplasztikázzák az ujjamat. 

De végül a helyi kórházban összevarrta az ügyeletes, nem tudom, hogy milyen lesz a végeredmény. 

A tegnap nem volt kellemes, lüktetett az ujjam, az érzéstelenítő injekciók helye is fájt, a tetanusz miatt a másik karom is, de bízom benne, hogy a legrosszabbon túl vagyok. Ami jó, hogy így sajnos dolgozni sem tudok menni, nem érheti víz a varratokat. 

Júniusi bank holiday

 Nagyon vártam ezt a hosszú hétvégét, persze, hogy az extra szabadnap miatt :)

A nyár, az ír nyár, továbbra is kitart, 24-25 fokok, és eső több, mint 10 napja nem esett. 

Csütörtök este villámlátogatott Kari, mert pénteken megint vezetni vittük, plusz most már Marci is elkezdte (az oktatónő egymás után tette be a tesókat, vannak még emberek, akik tudnak gondolkodni) így egy füst alatt letudták ők a vezetést, mi meg a hétvégi nagybevásárlást. Kari péntek este ment is haza, Beni aznapra kimenőt kapott, mert befejezték a vizsgákat, hivatalosan is elkezdődött neki a nyári szünet. Úgyhogy mi hárman, -Alan, Marci és én- este nyolckor elindultunk a hegyre, naplementét nézni. Marci még beugrott a benzinkútra, vett 2 üveg sört meg nekem egy cidert, hogy majd a hegytetőn megisszuk.

Nem mondom el, hogy menetközben pontosan hányszor átkoztam el magamat, amikor feldobtam a fiúknak ezt az esti hegymászást..sokszor. :) de amikor már fent voltunk, minden nyűglődést elfelejt az ember, olyan csodaszép a panoráma. Negyed tízre értünk fel, a nap háromnegyed tízkor megy most le, és este 11 után értünk csak érünk haza. 

Szombaton lemostam az összes lenti ablakot, ajtót, a kertben szöszöltem, kimostam Jancsi cuccait, ebédkor kint ettünk (csináltam egy nagy vájling meggylevest -végre a lidlben pár éve lehet fagyasztott meggyet venni, addig csak aranyáron tudtam a lengyel/magyar boltban- Beni legnagyobb örömére) a leves után csirkepöri volt nokedlivel, levezetésként meg fagyi. Alan még elment este egy körre, mert -bár hétvégén nem szokott tekerni- a nemzetközi biciklisek napja volt, én meg befejeztem a könyvet, amit olvastam. Én nem csak a tévében szeretem a sorozatokat, de könyvekben is, ez a legújabb Cormoran Strike könyv volt, magamhoz képest is nagyon gyorsan kiolvastam, izgalmas volt, tetszett. (Tegnap meg elkezdtem a legújabb Nesbo könyvet, várólistán volt már :))

Tegnap lazulós délelőtt volt, Alan rántott sajtot csinált ebédre, én mellé petrezselymes krumplit, leszüreteltem a petrezselymet a kiskertből, majd’ egy órán át szecskáztam, megy is a fagyasztóba belőle jó sok.

Ebéd a kertben, Alan még gyártott kókuszgolyókat is, mert délután kisgyerekes vendégeink jöttek. 

Velük a kertben beszélgettünk, (na meg koktéloztunk) a gyerekeik Larsiet nyüstölték, este fél 9-ig maradtak, a kutya dög fáradt volt addigra. Hiába na, csak egy öregedő úr. 

A mi két gyerekünk elment este még a haverjaikkal “lógni”, Beni csak itt a városban volt, Marciék meg egy közeli város night clubjába mentek.

Mára kb semmi terv nincs, just chillin’ :)) Marci dolgozik, szerintem mi csak tengünk-lengünk.

És mivel már június van, mondhatjuk, hogy a jövő hónapban megyünk nyaralni :))) 

A Baba

 Most már lehet hangosan is beszélnünk a Babáról 💝💝

Hanna kisbabát vár, most 12 hetes terhes, minden rendben van, tökéletes kisemberke. 

Nagyon boldogok vagyunk, izgatottan várjuk az új szerepünket. Várható érkezése december 7.-e, úgyhogy én december 8-tól szabin leszek január 3-ig. December 9.-én repülünk el Hozzájuk és dec 23.-án jövünk haza. 

Úgyhogy ebben az évben nem csak a Húsvét, hanem a Karácsony is rendhagyó lesz. 

Ez a mai uh kép: 

Ez meg 3 héttel ezelőtti: a tappancsot tessék nézni a képen 😍😍 még a lábujjai is látszódtak 💝💝

Május végén..

 Kedd óta nyárias lett az idő, és bizakodva nézzük az előrejelzéseket, hogy ez aránylag tartós lesz.

Emiatt végre kint kiteregethettem mindent, (Jancsi nem lett beteg hál’Istennek, ‘18-ban Romániában sem kapta el) ezután a megbetegedés után mindent is kimostam, lehipóztam, tegnap a kertben ebédeltünk, meg este ott snapszereztünk, míg 10 körülre már túl hűvös lett. 

A kutyát is megfürdettük, ilyenkor kint kb egy/két óra alatt megszárad. 

A hét híre még, hogy aláírtunk újabb 10 évet a házra. Nagy könnyebbség ez nekünk, pláne a mai Írországban, ahol brutális lakásválság van. A gyerekek meg is jegyezték, hogy akkor Alan 60. szülinapját is itt fogjuk ünnepelni.

A tegnap reggelünk azzal indult, hogy végre megvehettük volna az Eiffel toronyba a jegyeket, hiszen 60 nap múlva ilyenkor már Párizsban leszünk. Csakhogy reggel nyolc órakor belépve az oldalukra, “sajnos” már csak az este fél tízes és az este 10, 11 órás időpontok voltak elérhetőek. Ki is akadtam, hogy elmennek a jó fenébe.. mert a “normális” időben lévő időpontokat vedd meg a tripadvisor-getaticket-fenetudja még hogy melyik oldalon 3szor annyiért.. vagy állj sorba.. a nyár kellős közepén. Jól fel is bosszantottam magamat, úgyhogy meg is dumáltuk, hogy nem megyünk fel a fiúkkal a toronyba. Egy teljes napot szánunk csak Párizsra, tényleg csak a fílinget akartuk a srácoknak megmutatni, ( és majd a leendő barátnőikkel visszamehetnek majd hosszabb időre :) ) így tutira nem fogok 3 órán át sorban állni, hogy feljussunk a toronyba. Így, akkor mentünk is tovább a következő helyszín weboldalára, a Montparnasse-toronyra is online akartunk jegyet venni. Itt is meglepetés ért: az eddigi online jegy az úgy működött, h megvetted és 90 napon belül fel kell használni. Most napra és idősíkra pontosan kellett kiválasztanunk, hogy mikor akarunk menni. Oda naplementére tervezünk felmenni, hogy majd a sky teraszról nézzük meg.. csakhogy a teraszt lezárták (kis rákeresés után kiderült, h valami jogi vita miatt lezárták áprilisban és nem tudni mikor fogják megnyitni újra..ffs). De az 56. emeletről még mindig csodaszép a látvány, szóval megyünk, jegyek megvéve, ez az egy akkor csak a fix program. Talán jobb is így, szabadabban, lazábban tudunk jönni-menni.

És tegnap délután még a forró köves masszázst is megkaptam, piszok jól esett. :)

Ma gyereknap, de ez már csak formális, Beni az egyedüli gyerek a családban, kap hotdogot meg fagyit. Amúgy tanulnia kell, holnap kezdődnek az évvégi vizsgái, még ez a hét és befejezte az ötödiket.

Mr. Mikrobiológus

 Igen, a nap jó híre, hogy Jancsinak sikerült minden és ugyan egy vizsgája nem a legjobb lett, de ki a fenét érdekel most, a lényeg, hogy: meg van a diplomája. Diplomaátadó októberben. 

Tegnap elutazott Augsburgba, az extra öröm, hogy talált egy nyári munkát is ott: angoltanár/felügyelő lesz egy nyári táborban, 6 vagy 7 turnusban. A júliusa szabad lesz, így még nyaralni/bulizni is lesz ideje. 

Tummy bug

Ez a cuki megnevezése a fosóshányós vírusnak, amit sikerült elkapnunk..

Hétfő hajnalban arra keltem, hogy Beni hányt, majd aztán alul-felül mindenhol.. aznap maradt itthon, még éjjel ágyneműt húztam/mostam, hipóztam. Napközben jól is lett, sokat aludt, és másnap elment suliba, kb, mint akinek semmi baja nem volt.

Aztán kedden én csak fél napot dolgoztam, mert elintéznivalónk volt, korán haza is értünk, ragyogó napsütés volt, úgyhogy kitaláltam, hogy kocsit mosok/takarítok, addig, míg át nem megyünk késő délután R-ba, Karinak volt vezetésórája. 

Át is indultunk, de olyan fura volt a hasam, kitettük az oktatónál, mondtam Alannek, hogy menjünk a tescóba, ott van wc.. szerencsére csak a hasam csikart, de csak fura volt még a gyomrom, vettem kukás zsákot, ha esetleg.. szinte ki sem kanyarodtunk a tescotól, már kellett is az a kukászsák.. Alan hazarongyolt velem, meg voltam arról győződve, hogy a legrosszabbon túlvagyok.. de nem így volt, még 2szer rókáztam, közben ment a hasam, a gyógyszerek sem maradtak bent.. hajnali egykor újabb roham tört rám, de ekkor már nagyon gyengén éreztem magam, szédültem..felkeltettem Alant, hogy kísérjen ki a klotyóra.. ahogy ráültem, már szinte fordultam is le, úgy lement a vérnyomásom/vércukrom mittomén mim. Kb 5 percig feküdtem a fürdőszobaszőnyegen, míg össze tudott Alan kanalazni, hogy vissza az ágyba.. míg este a hidegrázott, itt már úgy éreztem, hogy tiszta láz vagyok (hőemelkedés volt csak).. hozott jeget, hogy azt szopogassam, folyadék is, meg hűt is.. alighogy elnyugszunk, halljuk, hogy Marci rongyol ki a szobájából és kezdi ő.. hányás, hasmenés.. Alan akkor őt pesztrálta, itt már Kari is felébredt, ő is segített és ez ment hajnali 5-ig. 

Én reggelre úgy éreztem, hogy a gyomrom megnyugodott, de az egész testem úgy fájt, a derekam majd leszakadt, ki sem tudtam kelni az ágyból szinte egész nap. 

Marci még reggel hányt egy utolsót, aztán, mint Beni, lassacskán jobban lett, aludt sokat, ma reggel úgy ébredt fel, hogy minta mi sem történt volna.

Itt látszik, hogy a kor mennyire befolyásolja a regenerálódást.. én még mindig szinte alig élek, Marci meg ma már el is ment 10-re dolgozni.

Rohadt déja vu-nk volt, back to 2018, Románia.. rettegtem attól, hogy ki jön még.. csóri Kari hazajött vezetni meg szombaton megyünk majd az anyáknapi masszázsra, remélem, hogy nem lesz beteg.. Jancsi ma repül el, ezerrel tartottuk távol magunktól, úgy köszöntem el én is tőle, hogy se puszi, se öli, nehogy.. persze adtam neki gyógyszereket, ha neadj’Isten.. de bízom benne, hogy nem kapta el ő sem, meg senki más sem a családból. Alan és Kari preventatív unicum kúrát csinálnak, kopik az az üveg rendesen.. igaz, jól is vannak.