Keddtől szombatig

Igaziból kedden kezdődött ez a hét, hála a hosszú hétvégének. És aznap kezdett Beni is a “bog”*-ban. (*tőzegláp) 

(A tőzeg a legfőbb fűtési forma még mindig itt Középföldén, a legtöbb családnak van egy/több tőzegláp földje, ahonnan az éves fűtőanyagot betakarítják. Ilyentájt egy géppel felhasítják a talaj felső részét, majd a család/napszámosok derékgyilkos módon, egész nap hajlongva, kupacokba állítják a tőzeget, hogy jobban kiszáradjon, majd szintén kézi erővel, felteszik egy trélerre, onnan elviszik haza, beteszik a pajtába, hogy télig tovább száradjon.) 

Szóval Beni, meg a bog. 

A haverja nagypapája farmer, így ismer egy csomó embert, akinek jól jött extra kéz a tőzegben. Ki is találták, hogy a haverokkal összeállnak és közösen megcsinálnak több parcellát és hogy milyen jó is lesz, mert egy parcellára €100-ot fizet a gazda, és hű meg ha.. egy nap alatt majd akár 3 parcellát is megcsinálnak..

Mi eleinte próbáltuk elmesélni neki, hogy pár éve Tomi ugyanezen, a szuper pénz reményében, egyedül bevállalt egy parcellát és 4-5 nap alatt végzett, de utána egy hétig feküdt, annyira fájt a háta plusz olyan retkes volt minden nap, hogy szinte a ház előtt kellett levetkőznie (na jó, az előszobában).. meg elmeséltem, hogy kamaszkoromban nekem kötelező jelleggel kellett kimennem a tótfalusi eperföldekre, epret szedni az öcsémmel, és ugyan csak pár hét volt csak, de a fél nyarunk utána abból állt, hogy mindenünk fájt.. ok, szóval  le akartuk Benit beszélni, hogy ez nem olyan “buli”-buli. De egy kamasz sosem így működik.

Elment reggel, hogy akkor a havernál összeszedi őket a gazda.. mivel még mindig tart a nyár, tűző nap, 24-25 fokok vannak, raktunk neki extra vizet, naptej, sapka, ami kell ilyenkor. Este, mikor hazaért, kérdeztük, hogy na, milyen volt?

A válasz tömören, hogy sz@r.. és hogy nem megy ide vissza többet.. a hapsi nem szedte össze őket, 7km-re volt a föld és vmi kölcsön bicajokkal tekertek ki, hárman megcsináltak egy parcellát, egész nap, kapnak majd egy százast, szóval 30€ lesz a fizetsége..

Próbál azóta is másik munkát szerezni, de mivel fiatalkorú, a boltokba nem igen veszik fel, mert kasszát a pia miatt nem csinálhat (fiatalkorú eladó nem kezelheti az alkohol/dohányterméket, se nem adhatja el, se nem pakolhatja ki a polcra). 

Szóval a mostani verzió az, hogy valami másik gazdához mennek el tőzeget felszedni, aki már €120-at fizet, és hogy amúgyis csak együtt lógnának a haverokkal, így meg legalább pénzt keresnek.. végülis. :) de közben most lesz neki 2 hét tábor, nem tudom, hogy mikor fognak végül elmenni a földekre. 

Egész hihetetlen amúgy az, hogy május 22-23 óta nem esett eső, egészen tegnapig, akkor kb 3-5 mm esett, épp arra jó volt, hogy nem kellett locsolni. 

(A füvet mi sosem locsoljuk, de a virágaimat, epret, paradicsomot, fűszernövényeket igen. )

Alan nagyon sokat tudott most így tekerni a szabadban, egyik nap ment egy 100 km-es kört, a héten összesen 253 km-t ment. Ahhoz képest, hogy május közepéig szinte nem tudott messzebbre menni, csak a helyi körözéssel csinálta meg a napi edzését, mert annyira változékony, vacak idők voltak, most ez a szuper nyári idő folyamatosan arra készteti, hogy menjen és tekerjen: messzire és sokat :) 

Pénteken, munka után elmentünk bevásárolni a hétvégére, -most sem terveztünk nagy dolgokat, aznap fizettük ki a kompjegy teljes árát, elég nagy összeget-  olyan lazulós, itthon-levős hétvégére készültünk. 

Mivel Kari megint hazaugrott, mert szombat délelőtt volt vezetés órája, kitaláltam, hogy megint csinálok gyümölcslevest, azt ő nem szokott csinálni, Eoinnak az nem jött be anno a kelet-európai konyhánkból.

Szóval nyitogatom a gyümölcs konzerveket, mikor is a barackkonzerv nyitófüle valahogy behorpasztotta a konzervtetejét, az meg visszapöndörödött és azzal a mozdulattal kivájt az a jobb hüvelykujjamból egy köröm nagyságú húst. 

A sokk után kocsiba ültünk, irány a háziorvos, hogy kéne tetanusz, meg csak meg kéne néznie vkinek, dőlt a vér az ujjamból. 

A háziorvost helyettesítették, megkaptam a tetanuszt, de tovább küldött a helyi kórházba (45 km-re van tőlünk), mert még mindig vérzett az ujjam és az ő meglátása szerint onnan meg majd még tovább fognak küldeni egy még messzebb lévő kórházba, hogy megplasztikázzák az ujjamat. 

De végül a helyi kórházban összevarrta az ügyeletes, nem tudom, hogy milyen lesz a végeredmény. 

A tegnap nem volt kellemes, lüktetett az ujjam, az érzéstelenítő injekciók helye is fájt, a tetanusz miatt a másik karom is, de bízom benne, hogy a legrosszabbon túl vagyok. Ami jó, hogy így sajnos dolgozni sem tudok menni, nem érheti víz a varratokat.