Románia 3-4-5. nap

Hát, mint később kiderült, Marci csak az első fecske volt….tulajdonképpen Jancsi és Tomi kivételével mindannyian beharaptuk ezt a –valószínűsíthetően – nyári vírust. Törcsvárra érve Verus lett rosszul, majd nem sokkal később Beni is. Az éjszakánk arról szólt, hogy 5 percenként rohantunk fel az emeletre, mert Beni vagy felül, vagy alul adott ki mindent. Kimerítő volt. Valahogy másnapra rendbejöttünk, és el tudtunk menni megnézni a Drakula várat, pedig iszonyat tömeg volt, és az ég is ránk szakadt...további nehezítés volt, hogy a házhoz vezető utat elmosta az eső, így csak komoly erőfeszítéssel tudtunk az autókkal beállni, és Tomi bérelt autóját hoztuk csak le közös erővel az útról, és ő ingázott a csapattal a vár és a szállásunk között. Maga a vár egyébként nagyon impresszív volt, csodálatos bútorok, rejtett folyosók, pazar kilátás....de embertelen tömeg. Nagyon felkapták a helyet, millió kis árus veszi körbe, ezerféle apró szokásos szuvenírbolt, hűtőmágnes, bögre, kiskép, póló, stb....Visszatérve meglepve vettük észre, hogy 4 munkás az utat csinálja, ezek szerint intézhetett valamit a szállásunk tulajdonosa. A szállásunk egy négyszintes villa volt, csodálatos kilátással a Fogaras-ra, lélegzetelállító volt, ahogy a felhők beültek a nagy hegyek közé. Sajnos az állapottal és a tisztasággal voltak komoly problémák....ahogy a technikai jellemzőkkel is. Talán a legviccesebb az volt, amikor biliárdozás közben egyszercsak a padlóból 30-40 centis magasságba törő vízsugár indult el, majd szépen elcsendesedve pár centis vízréteget alkotott a szalagparkettán....a kiváltó ok az volt, hogy kihúzták a dugót a gyerekek a fürdőkádból....

Másnap reggel indultunk, és utunk a Tordai sóbányába vezetett, ahol megállapíthattuk, hogy itt is embertelen tömeg van. Sorbanállás a jegypénztárnál, a liftnél...mindenhol. Ellenben a látvány csodálatos volt, szavakkal, de képekkel sem lehet visszaadni hűen. Sajnos én (Alan) nem annyira élveztem, mert eddigre sajnos kezdtem furán érezni magam. Mire kijöttünk a barlangból, már ápolásra szorultam, feküdnöm kellett, és vezetni sem tudtam. Elindultunk tovább, de félre kellett állnunk egy pihenőnél, Verus megágyazott a füvön, lefektetett.... rázott a hideg, lázam volt, és nem tudtam lábraállni. Több mint egy órás kényszerpihenő után indultunk tovább, de nem sokkal később a barátaink is jelezték, hogy gond van, ők is rosszul érzik magukat. Innentől kicsit összefolytak a dolgok. Lassan haladtunk, 5 percenként megállva, egymás ápolva-támogatva, közben ránk sötétedett, a román egysávos borzalmas állapotú utakon kamionok között próbáltuk betartani a szabályokat és nem gyorshajtani, és nem tengelyt törni a rettenetes kátyúkban....a terv az volt, hogy már nem állunk meg a célig, de úgy döntöttünk nem hívjuk ki a sorsot magunk ellen, úgyhogy Temesváron egy hotelben megszálltunk éjjel kettőkor. Ironikus módon ez a sebtiben talált hotel volt a legpozitívabb szállás a "Keleti Blokkban". Apartmanok, klíma, folyamatos melegvíz, felszerelt konyha, tágas és modern bútorok, kényelmes ágyak, és a staff éjjel kettőkor is képes volt mosolyogni....és végre beszéltek angolul is. Itt kihevertük magunkat, és részben regenerálódva indultunk tovább dél körül Magyarország felé. Délután ötre értünk haza.