Első nekifutásra kapásból 2 hétre kiírt az orvos, mert múlt hétfőn mindenképp el kellett mennem a háziorvoshoz. (Táppénz-papírok miatt.. plusz a továbbiakat megbeszélni, úm. varratszedés)
A sebemet ocsmány módon varrta össze az ügyeletes, nagyon ki is voltam akadva miatta, napokig szarul voltam lelkileg, hogy hogyan fog majd kinézni így az ujjam..
Plusz tetézte a rossz kedvemet, hogy konkrétan semmit sem tudtam csinálni, jobb kezes vagyok, a jobb kéz hüvelykujja nagyon fontos..nahát :/ (nem tudtam késsel-villával enni pl, Alan vágta fel nekem a húst és egy kézzel illetve mint egy baba, marokban fogva az evőeszközt..)
Szóval hiába volt jó idő még mindig, itthon is voltam, valahogy nem tudtam örülni neki..
Úgyhogy Alan csütörtökön feldobta, hogy menjünk le a tengerpartra.. Marci, Alan meg én lecuccoltunk Ardmore-ba, és tényleg jó volt. Ok, a tengerpart nem a legszebb, pedig homokos volt, de a tenger szaga, a hullámok hangja valahogy tényleg jót tesz az ember lelkivilágának.
Pénteken délelőtt volt a varratszedés, nem volt kellemes. Hazaértünk és kb egy óra múlva éreztem, hogy erősen vérzik az ujjam, a kötés is átázott..Vissza az orvosi rendelőbe, persze már csak a nővér volt ott, péntek délután mit is akar az ember.. szinte teljesen szétnyílt a seb. Itt már nagyon nincs mit csinálni, mondta a nővér, úgyhogy lesterilizálta a sebet, bekötötte, Alant meg behívta, hogy megmutassa, hogy hogyan kell esetleg átkötni a hétvégén, ha vizes lenne.
Pénteken este hazajött Kari, szombaton meg Tomi is, Apák-napja volt a hétvégén, Alant köszöntötték fel a gyerekek.
A gyerekek -Kari pontosabban - főztek, Marci meg segédkezett neki, Beni meg egy nagy tepsi tiramisu-t csinált.
Esténként kiültünk a kertbe, sokat dumáltunk.
Amúgy péntek óta mindennaposak a viharok, villámlások, csóri Lars nem igazán szereti, így hiába vagyunk kint, ő idebent érzi jól magát.
Vasárnap Tomi hazament, Kari maradt ma estig, (vezetni visszük ma délután), Marci áthívta a haverjait Forma1-et nézni az esti nagydíjra… úgyhogy hármasban kiautóztunk a Lough Derg-hez, a panoráma parkolóba, kivittünk sört, (a helyi sörfőzde egy-egy specialitását) és néztük a tavat, a közelgő vihart..
Hétfőn újra kontrollra mentem az ujjammal, javult, de még igen messze van a gyógyulttól. Pénteken újra kell mennem.
2 megjegyzés:
Ó Istenem, de sajnálom, hogy ennyire megszenveded ezt az egészet. :( A varratokat meg mi a jó francért szedte ki az orvos, ha még nem forrt össze teljesen a seb? :o Remélem napról napra jobb lesz és javulsz, mire indultok nyaralni már teljesen jól leszel lelkileg is. ♥♥♥
Azt le sem írtam, hogy átkötni sem akarták, mert, hogy “should be fine” .. egy hét eltelt a varrástól=ki kell szedni a varratokat.. itt se legyen beteg az ember, errefelé is elég lehangoló az eü. (Az is milyen már, hogy ahol megvarrhatták volna rendesebben/“plasztikázták” volna, az messzebbre van, mint Debrecen Miskolctól.. mindegy, ez van, szar itt is úgy ahogy van az egész rendszer..)
Ja, és most már nem orvos foglalkozik velem, hanem a nővér, ő szedi a varratokat ki, ő ellenőrzi a sebemet.
Jó lesz az addigra, erre fókuszálok én is :)
Megjegyzés küldése