Tummy bug

Ez a cuki megnevezése a fosóshányós vírusnak, amit sikerült elkapnunk..

Hétfő hajnalban arra keltem, hogy Beni hányt, majd aztán alul-felül mindenhol.. aznap maradt itthon, még éjjel ágyneműt húztam/mostam, hipóztam. Napközben jól is lett, sokat aludt, és másnap elment suliba, kb, mint akinek semmi baja nem volt.

Aztán kedden én csak fél napot dolgoztam, mert elintéznivalónk volt, korán haza is értünk, ragyogó napsütés volt, úgyhogy kitaláltam, hogy kocsit mosok/takarítok, addig, míg át nem megyünk késő délután R-ba, Karinak volt vezetésórája. 

Át is indultunk, de olyan fura volt a hasam, kitettük az oktatónál, mondtam Alannek, hogy menjünk a tescóba, ott van wc.. szerencsére csak a hasam csikart, de csak fura volt még a gyomrom, vettem kukás zsákot, ha esetleg.. szinte ki sem kanyarodtunk a tescotól, már kellett is az a kukászsák.. Alan hazarongyolt velem, meg voltam arról győződve, hogy a legrosszabbon túlvagyok.. de nem így volt, még 2szer rókáztam, közben ment a hasam, a gyógyszerek sem maradtak bent.. hajnali egykor újabb roham tört rám, de ekkor már nagyon gyengén éreztem magam, szédültem..felkeltettem Alant, hogy kísérjen ki a klotyóra.. ahogy ráültem, már szinte fordultam is le, úgy lement a vérnyomásom/vércukrom mittomén mim. Kb 5 percig feküdtem a fürdőszobaszőnyegen, míg össze tudott Alan kanalazni, hogy vissza az ágyba.. míg este a hidegrázott, itt már úgy éreztem, hogy tiszta láz vagyok (hőemelkedés volt csak).. hozott jeget, hogy azt szopogassam, folyadék is, meg hűt is.. alighogy elnyugszunk, halljuk, hogy Marci rongyol ki a szobájából és kezdi ő.. hányás, hasmenés.. Alan akkor őt pesztrálta, itt már Kari is felébredt, ő is segített és ez ment hajnali 5-ig. 

Én reggelre úgy éreztem, hogy a gyomrom megnyugodott, de az egész testem úgy fájt, a derekam majd leszakadt, ki sem tudtam kelni az ágyból szinte egész nap. 

Marci még reggel hányt egy utolsót, aztán, mint Beni, lassacskán jobban lett, aludt sokat, ma reggel úgy ébredt fel, hogy minta mi sem történt volna.

Itt látszik, hogy a kor mennyire befolyásolja a regenerálódást.. én még mindig szinte alig élek, Marci meg ma már el is ment 10-re dolgozni.

Rohadt déja vu-nk volt, back to 2018, Románia.. rettegtem attól, hogy ki jön még.. csóri Kari hazajött vezetni meg szombaton megyünk majd az anyáknapi masszázsra, remélem, hogy nem lesz beteg.. Jancsi ma repül el, ezerrel tartottuk távol magunktól, úgy köszöntem el én is tőle, hogy se puszi, se öli, nehogy.. persze adtam neki gyógyszereket, ha neadj’Isten.. de bízom benne, hogy nem kapta el ő sem, meg senki más sem a családból. Alan és Kari preventatív unicum kúrát csinálnak, kopik az az üveg rendesen.. igaz, jól is vannak.