Big freeze

 Betört a sarkvidéki hideg, a 2018-as “Beast from the East” óta most mérjük a leghidegebbeket, ma reggel nyolckor is majdnem mínusz 6 fok volt.

Hangulatos nagyon, az illatok is igazi téliesek, így Karácsony előtt meg extrán feltuningolja az embert, a napi kutya sétáltatást azonban napközben ejtjük meg a mínusz 1-2-ben, féltve Larsie tappancsát.  

Persze ez extra fűtést is hoz magával, így most 400 liter olajat vettünk, a havi 300-hoz képest, kicsit olcsóbb most a fűtőolaj “csak” €465 volt. Ezzel január elejéig elleszünk, remélhetőleg. Visszább vettük amúgy is a fűtést a mindennapokban, de ilyen hidegben nem akarom, hogy bki is megbetegedjen.

Jancsi amúgy elkapta a most belobbant streptococcus A fertőzést, nagyon sok gyerek, fiatal felnőtt lett beteg. Jancsinak közel 39 fokos láza volt, égő, vörös torka, nyelni sem bírt..szerencsére már jobban van, már Németországban karácsonyozik Kacivel. Együtt jönnek haza majd 19.-én.

Jancsinak is és Marcinak is befejeződött az első szemeszter. Jancsinak most nem lesznek vizsgái, mert a diplomamunkáján kell dolgoznia, Marcinak meg a jövő héten lesz 3 vizsgája és utána január közepéig szünet.

Marcit amúgy nemrég értesítették, hogy a nagyszerű érettségi eredménye miatt vmi díjat fog kapni az egyetemtől (Kari is kapott ilyet) plusz egy könyvutalványt €150 értékben.

Beninek is a jövő héten lesznek a karácsonyi vizsgái, aztán mindjárt itt van neki is a téli szünet. 

Mielőtt elutaztunk Szófiába, volt egy nemzetközi nap a suliban. A gimi is részt vesz a középiskolások Erasmus programjában, ami annyit tesz, h 5 ország középsulija időnként közös online tanórát tartanak, illetve meglátogatják egymást. Erre a látogatásra készült a suli, és minden nem ír gyereket megkértek, hogy hozzon vmi speckó sütit. Én, mivel másnap hajnalban utaztunk, egy gyors kakaós csigát dobtam össze, kész leveles tésztából. 

Illetve Benit felkérte a tanár, hogy tartson beszédet. Arról beszélt, hogy miért jöttünk ki, mi motivált minket, illetve ő hogyan érzi magát. Azt mondta, hogy meghatotta a tanárnőt a sztorink. Sokszor eszembe jut, hogy ha nem jöttünk volna el, most mi lenne velünk, hol lennénk.. 

Beni úgy döntött, hogy kicsit szünetelteti a cserkészkedést. Nem érzi most magában a csít, hogy odajárjon. Ki akart lépni teljesen, de azt javasoltuk neki, hogy tavaszig szüneteltesse, és majd akkor meglátja.

Karácsonyra készülődünk, apránként, de azt hiszem megvettünk minden ajándékot. Itt is jócskán visszavágtuk a költést, egymásnak pl nem is veszünk idén semmit, semmi karácsonyi übercuki dolgot (dísz, biszbasz.. mittomén) nem vettem, az egyik ablakfény meghalt, így 13-14 év után, nem vettem helyette másikat, jó lesz az, ami van; a konyhai koszorú fénye is elhalálozott, azt is sk megoldottuk. Ez van. 

A lényeg amúgy is az, hogy végre megint együtt lesz a család, ez a legfontosabb.

Ezek a képek még a múlt héten készültek, mikor feldíszítettük a fát, meg a lakást. Larsienak persze bérelt helye van a fa alatt. 

50

 Kissé elcsigázva értünk haza, azért mégiscsak mögöttünk volt egy 40 perces (állva) metrózás, egy sorbanállás a reptáen, egy alapos security check, egy négy órás repülőút, meg egy másfél órás autókázás hazáig...viszont itthon vártak minket a gyerekeink (egy kivételével az összes)...finom ünnepi menüvel....

feldíszített házzal....tortával, lufikkal, sütivel, whiskey-vel.....mit is mondhatnék, tökéletes 50-es szülinap volt! Pedig eleve megbeszéltük velük, hogy mi már igyekszünk élményeket gyűjteni, szóval erre a szülinapomra én már szeptemberben megkaptam a srácoktól az ajándékom....ti. hogy beszálltak elég jelentősen a normandiai utunkba. Dehát olyan nincs, hogy nincs, úgyhogy -ÉLETEMBEN ELŐSZÖR- kaptam héliumos lufikat, még mindig itt lebegnek a nappaliban :)....meg konfettis lufikat, meg mindent is.

Koccintottunk, ettünk, és Kari olyan tortát csinált nekem, hogy megszólalt: pisztáciakrémeset...és tudom ám, hogy hetekig rohangált pisztáciakrém után, mert akárhol nem lehet kapni....és a tetejébe még baklavát is csinált nekem....ugyanis én azt nagyon szeretem, csakhát mivel jellemző módon ááltalában diltázom, ezért igen ritkán szoktam enni. Persze a görögöknél, vagy Andalúziában, vagy marokkóban ha voltunk...nyilván, de egyik sem volt olyan isteni, mint ez, amit Kari alkotott.

A torta mellé kaptam csodálatos kártyákat is, meg egy finom whiskey-t....úgyhogy szivarosítottuk a nappalit (ajtó becsuk, ablak kinyit, és a biliárdszobának a teraszajtaja is kinyit, eléhúzva a függönyt....így a szivarfüst ki td menni, és nem sípolnak be a szenzorok)...és -háttérben a meccsel- elszívtunk egy finom szivart, amit egyenesen Szófiából hoztunk...mellé pont illett a tökéletes whiskey....a finom sütikről nem beszélve :)

Azt hiszem, ez a szülinapom is felejthetetlen élmény marad :)

Útibeszámoló - Szófia

 

Mivel jól szervezettek vagyunk, a reptéri parkolást már jó előre megvettük, így mikor hajnali három körül odaértünk a short term parkolóba, már nyílt is a sorompó. Egy feladós bőröndünk volt, meg egy-egy hátizsákunk, egyrészt csak 3 éjszakára mentünk, másrészt terveztem, hogy majd jól bevásárolok például olyan dolgokból, amiket itt nálunk nem lehet venni, vagy annyira extra, hogy sokba kerül. (foglalat, F-csatlakozó, közcsavar…illetve mák, szivar, stb.

A repülőgép full tele volt, jobbára bolgárokkal…felhős, ködös idő volt, látni nem nagyon láttunk semmit a repülőről. Négy óra volt az út…kibírtuk, olvasgattunk, filmet néztünk. Bár csomagoltunk az útra ennivalót, de mivel az extra lábteres ülésünk volt, ott fel- és leszállásnál nem lehet a földön semmilyen táska, mindent fel kell pakolni a fejünk fölé. Viszont ha kell valami menet közben, fel kell állítani a mellettünk ülő/alvó rothadtkáposzta leheletű másnapos fószert utast, így áltlában inkább nem eszünk semmit, pár órát igazán ki lehet bírni kaja nélkül.

A leszállás csak másodjára sikerült, mit mondjak, nem volt jó érzés, hogy landolás közben, mikor már szinte leér a kerék az útra, a pilóta nyom egy kövér gázt, és újra emelkedünk….de végül nem volt gond, másodjára sikeresen földet értünk. Az iratellenőrzés teljesen automata volt, minden rendben volt, kb fél óra, és kint is voltunk az utcán.

Szófia reptere a város szélén helyezkedik el, és a sárga színű metró ki is visz odáig, ami szerintem szuper, ilyen megoldást csak Stockholm Arlanda-n láttunk, és ott is nagyon tetszett. Úgy általában véve a tömegközlekedés teljesen top-class….mindenhol van automata, de a belépőkapunál is tap-elhetsz közvetlenül….a nap végén le fogja vonni a számláról az utazások költségét, ami kb. 40 eurocent per fő per út. Olcsó.

A hotel, amit foglaltunk, közvetlenül a belvárosban volt, a centrumnál lévő metróállomástól pár perc sétára. Szerencsére jó időnk volt végig, egyszer sem áztunk el. A recepciós beszélt angolul, csak nagyon nehéz volt megérteni, egyébként egyáltalán nem volt kedves a csaj, de a lényeg, hogy mindent el tudtunk intézni. Maga a szálloda 5 csillagos volt, de kicsit megkopott már a fénye a csillagoknak. Nagyon hangulatos,

kicsit a szocialista luxi-feelinget hozta…óriási terek, nagy és sötét bútorok, márvány mindenhol, stb. Az ablakaink és a kis erkély is a Lukoil székházra nézett, meg a főútra. Külön meglepetés volt, amikor kopogtak, és kaptam egy kártyát, rajta magyarul és angolul is köszöntés, és egy kis üveg pezsgő, jegesvödörben. Felköszöntöttek a szülinapomon :)

Szófia belvárosának látványa nagyon kettős. Sok a modern, nagy üvegpalota, de ugyanolyan sok a putrebák (nem tudom, van-e ilyen szó….mi használjuk így magunk között), lepattant, romos szutyok épület. A járdák kritikán aluliak, minden lépésnél figyelni kell, mert lyukak, beszakadt csatornafedők, és sokszor akár 20 centis szint-ingadozások vannak, és ha nem figyelsz, orra esel, vagy eltűnsz egy feneketlen mélységű gödörben.

Voltunk az óriási többtornyos nagy katedrálisban,

voltunk egy kisebb, de sokkal szebb ortodox keresztény templomban, voltunk a nagy mecsetben,

és voltunk a zsinagógában is.

Ezek egyébként mind a belvárosi részben vannak. Általában a belépésért nem kellett fizetni (kivéve a zsinagógában), de a fényképezésért meg persze a gyertyákért igen. Nagyon érdekes volt például az ortodox templomban látni a hívek mély elkötelezett hitének a megnyilvánulásait. Hogy egy keresztvetés is nemcsak négy kis mozdulat, hanem inkább 40, teljes karlendítésekből álló hadakozás, mintha valami harcművészetet gyakorolna az ember….és az arckifejezése is valami ilyesmit tükrözött. Vagy a nénike, aki homlokát a szentkép előtti üveghez szorítva negyedórán át suttogja az imáit maga elé…..

A mecsetnél csak egy kislány és egy kisfiú volt. Ők ketten takarították a bejárat előtti részt, ami egyfelől a templom bejáratához tartozott, másrészt egy nyilvános wc –hez vezető út is innen indult. A kislány szupercuki volt, segített Verusnak a fejére kötni a kendőt, mert persze fedetlen fővel nők nem léphetnek be…és persze a cipőt is kint kellett hagynunk.

A zsinagógánál nem lehetett csak úgy bemenni. Először is be kellett csengetni, és mekérdezni, hogy turistaként bemehetünk-e. Ezek után beengedtek egy rácsokkal elzárt zsilipbe, ahol át kellett nyújtanunk az útleveleinket, é nyilatkozni kellett kik vagyunk, honnan jöttünk. Majd ezek után a két biztiőr elmondta, hogy csak akkor mehetünk be, ha beleegyezünk hogy átkutassák a cuccainkat, és fémdetektoros kapun is átmegyünk. Oké….szerencsére ember nem volt rajtunk kívül, mert azért az nem volt két perc, mire mindent lehámoztunk magunkról, a zsebeinket kiürítettük, bakancsaikat levettük….és akkor arról ne beszéljünk, hogy a pasas nekiállt kibontogatni egyesével a fél órával azelőtt vásárolt szivarjaimat…..szépen letekerte a fémkupakokat és bele is szagolt.( lecsekkolta, hogy a flor de copan aromája rendben van-e) Vagy amikor kérdőn rám nézett, kezében fogva a hat darab (ennyi volt csak a szaküzletben) E14 lámpafoglalatot meg a hatvanas közcsavart, hogy ez mi, és ebből hány darab van nálam és miért.

Voltunk a Karácsonyi vásáron is (német stílusú)....

ami szuper hangulatos volt....ettünk káposztát meg kolbászt, ittunk forralt bort, és néztük a szép fényeket, meg hallgattuk a műsort, bolgár fiatalok énekeltek karácsonyi és nem annyira karácsonyi dalokat.

 Szófiát én olyan helynek láttam, ahol a gyalogos élete nem ér semmit. Zebrák nagyon ritkán vannak, lépcső le, lépcső fel….mindenhol. Mozgólépcső csak a metró-csomópontoknál van. A villamos az úttest közepén áll meg, járdasziget nincs, a járdáról az úttesten közlekedő autók között kell átfutni a villamosig, és vissza. Nagyon fura volt. Viszont a villamoson is jegy-automata, ahol a telefonoddal is tudsz tap-elni minden gond nélkül. a három nap alatt több mint 40 kilométert mászkáltunk, aminek nagy része lépcsőzés volt.

A másik dolog a dohányzás. Mindenhol, mindenki dohányzik. Az autókban, a hotelekben, az éttermekben….még a szuper luxi, márvánnyal kiburkolt toalettben is ott van a falon a hamutartó.

Nem tudom, hogy ez szoci rendszerből ott ragadt hozadék, vagy csak egy rossz beidegződés. A belvárosi sétálóutcában, a Vitosha Boulevard-on….egymást érik az éttermek, a sörözők, a cukrászdák….végig fedett, körbeablakozott teraszhelyiségek vannak, és látni az utcáról, ahogy a chesterfield stílusú kanapékon heverésznek az emberek, fogyasztva valamit….és ollóval lehet vágni a füstöt odabent. Ha nagyon kerestünk, találtunk nemdohányzó részt, de az eldugva, az utca mögött volt általában, és prosztó faszékeken ülhettél.

A következő furcsaság az volt, hogy olyan elánnal fűtenek mindenhol, hogy meg lehet dögleni a melegtől. Volt olyan pizzéria, ahol szuper volt a kaja, a koktélok is, a felszolgálás is…minden tök jó volt, de azért kellett gyorsan továbbmennünk, miután megvacsiztunk, mert hiába vetkőztünk le, akkor is ömlött rólunk a víz, mert ezer fok volt. Mintha nem lenne energiaválság. Még a reptér hangárjában is, amikor oda beléptünk, mellbe vágott a hőség. Öntött vas radiátorok körbe végig, és fűtenek, mintha nem lenne holnap.

Egyébként az emberek mind jól öltözöttek voltak, kivétel nélkül márkás dizájnercuccokban, a nők kalapban és tűsarkúban….parfümfelhőben…Péntek este a Vitosha Boulevard-on olyan embertömeg volt, hogy sorban álltak a grill-bárok, éttermek, fagyizók előtt az emberek. Válságnak vagy csóróságnak nyoma sem volt.

A shopping plázákban( és a reptéren is) masszírozó fotelok voltak, amik két levással (kb 1 euro) működtek, és úgy megmasszíroztak minket, hogy utána ki se akartam szállni. Összesen legalább 4 alkalommal ültem bele ezekbe a fotelokba….6 perc masszázs, közben döntöget föl-le, rázza a medencémet, szorongatja a lábszáramat-vállaimat, és nyaktól vádliig végigmasszíroz. őrületesen élveztem , már néztem is mibe kerülnek ezek….egyszer majd jó lenne otthonra is egy ilyen.

  Összességében véve nagyon érdekes élmény volt, szerintem Szófia szerethető hely, nagyon sok hely van, ahova be lehet ülni fogyasztani, kb fele-harmada áron, mint mondjuk itt Írországban.

Jó, a levegő nem olyan….elég szmogos volt, de nyilván mi itt a nagyon tiszta, jó levegőhöz vagyunk szokva. A közbiztonság nagyon jó, gyakran futottunk bele járőröző rendőrökbe (fegyverrel az oldalukon, nem úgy, mint itt nálunk), nem inzultáltak sehol minket, összességében véve kedvesek és segítőkészek voltak az emberek. Szuper élmény volt.

Visszafelé nem tudom miért, de valahogy kipécéztek a bolgár reptéri security-sek, mert Verust is végig csekkolták….drogokat vagy lőpornyomokat keresve…engem meg végigmotoztak, de nagyon alaposan….aztán végül utunkra engedtek. A visszaút sima volt, szintén 4 óra alatt vissza is értünk Dublinba.

VB

 Elkezdődött a vb és bár nekem nem illene érte rajongani, de hát ezt apámtól örököltem, úgyhogy juszt is. Alannel majd a gyerekekkel a nagy eseményeket mindig követjük, így esténként/délutánonként most a vb-t nézzük.  

Van egy fogadócsoportunk, mi 7-en, (Hannát full nem érdekli a foci) plusz Eoin is benne van. Lett egy vándorserlegtrófea is, amit majd a nyertes megkap 2 évre, illetve kis csokit vagy vmi apróságot veszünk mellé. 

A leglelkesebb Beni, ő vezeti be egy könyvbe a tippeket, és összesít.. és amióta van a vb, azóta szinte ki sem lehet rugdosni a nappaliból, ha épp nem meccset néz, akkor itt zongorázik/gitározik/énekel az apjával vagy velünk dumál.

Ennek mi nagyon örülünk, mert bizony sokszor ő is az a klasszikus tini tud lenni, aki hazajön, eszik, majd a szobájában eltűnik és este lefekvéskor/elköszönéskor látjuk csak legközelebb. 

A hétvégénk full house lesz, így alakult, így minden negatív kommentet letolva magamról, bizony vasárnap, advent első vasárnapján, felállíttatom a karácsonyfát a srácokkal. 

Alan szülinapja utáni vasárnap után szoktuk, dehát most nagyon elfoglaltak leszünk akkor, valaki 50 lesz.

Amúgy még 5 nap és utazunk, és talán még havat is látunk. Izgi.

Ennyi :)

 

És már megint vége egy hétnek..

Hogy a naplóba bekerüljenek ezek a történések: 

-Hivatalosan is beszélhetünk Hanna esküvőjéről végre, jövő áprilisban férjhez megy. 

Ezen okból felhívta a bátyja Alant (idén talán most beszéltek először… csak sátoros ünnepekkor küldenek egymásnak egy sms-t) , hogy akkor jönnek ők is. 

-Vettem repjegyet Szófiába, Alan 50. szülinapjára. Amúgy ez nem volt betervezve, de az állam és a szakszervezet megállapodott a közalkalmazottak fizetésemeléséről és utólagos kompenzációjáról, így a múlt pénteken egy nagyon szép összeget toltak oda a számlámra pluszba. Úgyhogy azt találtam ki, hogy ezt erre fogom fordítani, nem számoltunk vele, és az élet rövid, meg különben is.. úgyhogy 4 napra elmegyünk. Szálloda pupos, 5 csillagos, már az is kifizetve, így most a hétvégén éttermeket nézegetünk.. ha szerencsénk lesz még talán hó is lesz a hegyekben.

- Jancsi hazajött a hétvégére, sokat mesélt Augsburgról, hogy merre jártak, és hogy decemberben is megy vissza 12 napra, a téli szünet elején. 

A szobáját penésztelenítettük, most átforgattuk a bútorokat, hogy a hideg, utcai falon ne legyen nagyon semmi, kicsit raktár jellege lett, de mivel úgy sem lakik most itthon, hétvégente okés lesz szerintem. Páracsapda konkrétan hiánycikk, megpróbálom online megvenni. 

Örömmel újságolta, hogy megkapta a legelsőnek bejelölt projektet a diplomamunkájához, ez a címe: The study of natural competence of methyltransferase deletion mutant of Acinetobacter baumannii. Öö, izé.. mi is örülünk az örömének. :) :) 

Hosszú hétvégénk

 Jancsi (meg persze Hanna) kivételével mindenki itthon volt.

Kari már péntek este, Tomi szombaton délután ért haza.

Jancsi amúgy Németországban volt, a barátnőjénél és elképesztő, de 20on fokok voltak, egy szál pólóban voltak napközben. 

Nálunk sincs igazán hideg, de brutális mennyiségű eső esett az elmúlt napokban (hetekben), vasárnap illetve tegnap kb mintha a zuhanyt nyitotta volna ki vki odafent, olyan slunggal ömlött.

Szegény kisgyerekek ebben az időben Trick or Treat-eztek. Mi idén visszavettünk, semmi díszt nem tettem ki, nincs is már kisgyerek itthon, nem költök ilyenekre most, vettünk cukorkákat és kitettem az ajtóba egy asztalkára, hogy be se kelljen csöngetniük, mert Larsie idegbe teszi magát a sok csengetéstől.

Talán a nagy esőzések miatt, de idén a petárdás hülyék is elmaradtak (bár Kari küldött videót tegnap este, mikor hazaért Dublinba, olyan durrogások voltak, hogy sztem az összes dublini kisállat sokkot kapott.)

Megünnepeltük a házassági évfordulónkat, és bár már kaptuk a srácoktól ajándékot, a normandiai utat, de Tomi hozott még 2 üveg italt, meg szivarokat. Karival csináltunk egy tortát is: fehércsokis, kókuszos, epres. Sztem nagyon finom lett.

Úgyhogy szépen leteszteltünk mindent is, én ugyan csak tegnap kóstoltam meg a whiskeyt, amit hozott, de nagyon finom, különleges volt.

Közben a két kisebbiknek programja volt, Marci vasárnap délután ment el egy ottalvós bulira, Beni meg tegnap ment el egy házibuliba. 

És hogy még véletlenül se legyenek a srácok egyszerre itthon Marcinak a múlt héten volt az őszi szünet, Beninek meg ezen a héten.

Aztán ahogy vártuk haza a nagyobbakat, Jancsi szobájába belépve megcsapott a penész szaga.. (itt akartam volna Tomit elszállásolni) hát a két nagyszekrénye tiszta penész.. meg az íróasztala.. Karival kipakoltuk az összes ruháját, átvittük a vendégszobába, és ma Alan áthipózta, hátha elég lesz.. ha nem, akkor sajnos tűzifa lesz belőlük. Az a szoba amúgy is egy rémálom, rohadt szar a szigetelése, de úgylátszik, most hogy nem lakik benne senki és csak heti 1-2szer szellőztettem, rögtön nem elég. És tudom, hogy mákosak vagyunk, mert nekünk csak évente egyszer kell átfesteni a kritikus részeket, de sok ház szinte menthetetlen már a penésztől. 

A harmincadik

 Tegnap volt 30 éve..  💝💝

Aladdin

 2019 óta nem volt musical a suliban, így erre az ideire nagyon készült az iskola is meg a gyerekek is.

112 gyerek szerepelt a showban, ez volt a legnagyobb létszám, mióta csinálják.

Nagyon vártuk, de pláne, hogy Beni nem nagyon osztott meg semmit itthon, hogy legyen meglepi..

És őszintén.. tudtam, hogy jól énekel a gyerek, de teljesen meglepett mennyire jó.

És nem csak a szülői elfogultság beszél belőlem, annyi sms-t kaptam, random emberek megszólítottak, hogy gratulálnak Beninek, ő volt a topsztár, és hogy a színpadra született. 

Konkrétan semmi idegeskedést nem láttunk rajta egyik nap sem, és pl az utolsó előadáson leverte valaki a parókáját, azt is olyan lazán, viccesen oldotta meg, hogy a mögöttem ülők azt hitték, hogy ez a show része volt.

Minden előadás után sorokban álltak a kisgyerekek, akik a Dzsinnel akartak közös képet.

Ömlegenék, egész holnapig, de egy szó, mint száz: fantasztikus volt a gyerek, nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá! 

A mindennapok

 Mindenki pörög, rohan, időnk is alig van egymásra. 

Marci az egyetemen, kedden-szerdánként pl a reggel 6.20-as vonattal megy és este 8.30-ra ér haza. 

Beni a suliban a musicalra készül, ma volt az első matiné előadás a helyi általános iskolásoknak. 4 előadásuk lesz, holnap 2: délelőtt a giminek, este a nagyközönségnek, és pénteken csak az esti.

Emiatt a múlt héten már este 7-re jött csak haza, annyit próbáltak.

Tomi is csak beugrott a hétvégén, kajált és ment is tovább, Jancsi hazajött, jól megölelgettük megint. Holnapután megy Németországba 10 napra, Kacit meglátogatni. (Erasmus miatt ebben az évben ott tanul Kaci) és majd csak novemberben találkozunk megint. 

Karit ma fogjuk összeszedni az állomáson, holnap-holnapután itthonról dolgozik, így ő is el tud jönni Beni bemutatójára. A pénteki előadásra Tomi és Catherine is hazajönnek, így megint majdnem full house lesz.

Közben Alan vmi f*s*s nyavalyát összeszedett, csórikám 3 napja kínlódik, talán ma már jobban van.

Úgyhogy emiatt sem tudtunk nagyon pihenni az elmúlt éjszakákon, plusz hétfő óta olyan eső-orkán kombó van megint, hogy a kutya nem bír magával a félelemtől. A ma éjszaka még villámlott és mennydörgött, úgyhogy hajnali 3 óta ébren vagyok, mert ott liheg, nyühög nekünk..

Vettünk olajat 2 hete, botrányosan sokba kerül, úgyhogy próbálunk nagyon-nagyon gazdaságosan fűteni, meglátjuk, hogy mit ér.

Az idei Halloween-t sztem passzoljuk, az osztogatós csokik is csak pénzbe kerülnek. 

Depláne, hogy Beni éves cserkész pénzét is most kell befizetni, meg mennek kirándulni is a cserkészekkel, az sincs ingyen.