Útibeszámoló - Szófia

 

Mivel jól szervezettek vagyunk, a reptéri parkolást már jó előre megvettük, így mikor hajnali három körül odaértünk a short term parkolóba, már nyílt is a sorompó. Egy feladós bőröndünk volt, meg egy-egy hátizsákunk, egyrészt csak 3 éjszakára mentünk, másrészt terveztem, hogy majd jól bevásárolok például olyan dolgokból, amiket itt nálunk nem lehet venni, vagy annyira extra, hogy sokba kerül. (foglalat, F-csatlakozó, közcsavar…illetve mák, szivar, stb.

A repülőgép full tele volt, jobbára bolgárokkal…felhős, ködös idő volt, látni nem nagyon láttunk semmit a repülőről. Négy óra volt az út…kibírtuk, olvasgattunk, filmet néztünk. Bár csomagoltunk az útra ennivalót, de mivel az extra lábteres ülésünk volt, ott fel- és leszállásnál nem lehet a földön semmilyen táska, mindent fel kell pakolni a fejünk fölé. Viszont ha kell valami menet közben, fel kell állítani a mellettünk ülő/alvó rothadtkáposzta leheletű másnapos fószert utast, így áltlában inkább nem eszünk semmit, pár órát igazán ki lehet bírni kaja nélkül.

A leszállás csak másodjára sikerült, mit mondjak, nem volt jó érzés, hogy landolás közben, mikor már szinte leér a kerék az útra, a pilóta nyom egy kövér gázt, és újra emelkedünk….de végül nem volt gond, másodjára sikeresen földet értünk. Az iratellenőrzés teljesen automata volt, minden rendben volt, kb fél óra, és kint is voltunk az utcán.

Szófia reptere a város szélén helyezkedik el, és a sárga színű metró ki is visz odáig, ami szerintem szuper, ilyen megoldást csak Stockholm Arlanda-n láttunk, és ott is nagyon tetszett. Úgy általában véve a tömegközlekedés teljesen top-class….mindenhol van automata, de a belépőkapunál is tap-elhetsz közvetlenül….a nap végén le fogja vonni a számláról az utazások költségét, ami kb. 40 eurocent per fő per út. Olcsó.

A hotel, amit foglaltunk, közvetlenül a belvárosban volt, a centrumnál lévő metróállomástól pár perc sétára. Szerencsére jó időnk volt végig, egyszer sem áztunk el. A recepciós beszélt angolul, csak nagyon nehéz volt megérteni, egyébként egyáltalán nem volt kedves a csaj, de a lényeg, hogy mindent el tudtunk intézni. Maga a szálloda 5 csillagos volt, de kicsit megkopott már a fénye a csillagoknak. Nagyon hangulatos,

kicsit a szocialista luxi-feelinget hozta…óriási terek, nagy és sötét bútorok, márvány mindenhol, stb. Az ablakaink és a kis erkély is a Lukoil székházra nézett, meg a főútra. Külön meglepetés volt, amikor kopogtak, és kaptam egy kártyát, rajta magyarul és angolul is köszöntés, és egy kis üveg pezsgő, jegesvödörben. Felköszöntöttek a szülinapomon :)

Szófia belvárosának látványa nagyon kettős. Sok a modern, nagy üvegpalota, de ugyanolyan sok a putrebák (nem tudom, van-e ilyen szó….mi használjuk így magunk között), lepattant, romos szutyok épület. A járdák kritikán aluliak, minden lépésnél figyelni kell, mert lyukak, beszakadt csatornafedők, és sokszor akár 20 centis szint-ingadozások vannak, és ha nem figyelsz, orra esel, vagy eltűnsz egy feneketlen mélységű gödörben.

Voltunk az óriási többtornyos nagy katedrálisban,

voltunk egy kisebb, de sokkal szebb ortodox keresztény templomban, voltunk a nagy mecsetben,

és voltunk a zsinagógában is.

Ezek egyébként mind a belvárosi részben vannak. Általában a belépésért nem kellett fizetni (kivéve a zsinagógában), de a fényképezésért meg persze a gyertyákért igen. Nagyon érdekes volt például az ortodox templomban látni a hívek mély elkötelezett hitének a megnyilvánulásait. Hogy egy keresztvetés is nemcsak négy kis mozdulat, hanem inkább 40, teljes karlendítésekből álló hadakozás, mintha valami harcművészetet gyakorolna az ember….és az arckifejezése is valami ilyesmit tükrözött. Vagy a nénike, aki homlokát a szentkép előtti üveghez szorítva negyedórán át suttogja az imáit maga elé…..

A mecsetnél csak egy kislány és egy kisfiú volt. Ők ketten takarították a bejárat előtti részt, ami egyfelől a templom bejáratához tartozott, másrészt egy nyilvános wc –hez vezető út is innen indult. A kislány szupercuki volt, segített Verusnak a fejére kötni a kendőt, mert persze fedetlen fővel nők nem léphetnek be…és persze a cipőt is kint kellett hagynunk.

A zsinagógánál nem lehetett csak úgy bemenni. Először is be kellett csengetni, és mekérdezni, hogy turistaként bemehetünk-e. Ezek után beengedtek egy rácsokkal elzárt zsilipbe, ahol át kellett nyújtanunk az útleveleinket, é nyilatkozni kellett kik vagyunk, honnan jöttünk. Majd ezek után a két biztiőr elmondta, hogy csak akkor mehetünk be, ha beleegyezünk hogy átkutassák a cuccainkat, és fémdetektoros kapun is átmegyünk. Oké….szerencsére ember nem volt rajtunk kívül, mert azért az nem volt két perc, mire mindent lehámoztunk magunkról, a zsebeinket kiürítettük, bakancsaikat levettük….és akkor arról ne beszéljünk, hogy a pasas nekiállt kibontogatni egyesével a fél órával azelőtt vásárolt szivarjaimat…..szépen letekerte a fémkupakokat és bele is szagolt.( lecsekkolta, hogy a flor de copan aromája rendben van-e) Vagy amikor kérdőn rám nézett, kezében fogva a hat darab (ennyi volt csak a szaküzletben) E14 lámpafoglalatot meg a hatvanas közcsavart, hogy ez mi, és ebből hány darab van nálam és miért.

Voltunk a Karácsonyi vásáron is (német stílusú)....

ami szuper hangulatos volt....ettünk káposztát meg kolbászt, ittunk forralt bort, és néztük a szép fényeket, meg hallgattuk a műsort, bolgár fiatalok énekeltek karácsonyi és nem annyira karácsonyi dalokat.

 Szófiát én olyan helynek láttam, ahol a gyalogos élete nem ér semmit. Zebrák nagyon ritkán vannak, lépcső le, lépcső fel….mindenhol. Mozgólépcső csak a metró-csomópontoknál van. A villamos az úttest közepén áll meg, járdasziget nincs, a járdáról az úttesten közlekedő autók között kell átfutni a villamosig, és vissza. Nagyon fura volt. Viszont a villamoson is jegy-automata, ahol a telefonoddal is tudsz tap-elni minden gond nélkül. a három nap alatt több mint 40 kilométert mászkáltunk, aminek nagy része lépcsőzés volt.

A másik dolog a dohányzás. Mindenhol, mindenki dohányzik. Az autókban, a hotelekben, az éttermekben….még a szuper luxi, márvánnyal kiburkolt toalettben is ott van a falon a hamutartó.

Nem tudom, hogy ez szoci rendszerből ott ragadt hozadék, vagy csak egy rossz beidegződés. A belvárosi sétálóutcában, a Vitosha Boulevard-on….egymást érik az éttermek, a sörözők, a cukrászdák….végig fedett, körbeablakozott teraszhelyiségek vannak, és látni az utcáról, ahogy a chesterfield stílusú kanapékon heverésznek az emberek, fogyasztva valamit….és ollóval lehet vágni a füstöt odabent. Ha nagyon kerestünk, találtunk nemdohányzó részt, de az eldugva, az utca mögött volt általában, és prosztó faszékeken ülhettél.

A következő furcsaság az volt, hogy olyan elánnal fűtenek mindenhol, hogy meg lehet dögleni a melegtől. Volt olyan pizzéria, ahol szuper volt a kaja, a koktélok is, a felszolgálás is…minden tök jó volt, de azért kellett gyorsan továbbmennünk, miután megvacsiztunk, mert hiába vetkőztünk le, akkor is ömlött rólunk a víz, mert ezer fok volt. Mintha nem lenne energiaválság. Még a reptér hangárjában is, amikor oda beléptünk, mellbe vágott a hőség. Öntött vas radiátorok körbe végig, és fűtenek, mintha nem lenne holnap.

Egyébként az emberek mind jól öltözöttek voltak, kivétel nélkül márkás dizájnercuccokban, a nők kalapban és tűsarkúban….parfümfelhőben…Péntek este a Vitosha Boulevard-on olyan embertömeg volt, hogy sorban álltak a grill-bárok, éttermek, fagyizók előtt az emberek. Válságnak vagy csóróságnak nyoma sem volt.

A shopping plázákban( és a reptéren is) masszírozó fotelok voltak, amik két levással (kb 1 euro) működtek, és úgy megmasszíroztak minket, hogy utána ki se akartam szállni. Összesen legalább 4 alkalommal ültem bele ezekbe a fotelokba….6 perc masszázs, közben döntöget föl-le, rázza a medencémet, szorongatja a lábszáramat-vállaimat, és nyaktól vádliig végigmasszíroz. őrületesen élveztem , már néztem is mibe kerülnek ezek….egyszer majd jó lenne otthonra is egy ilyen.

  Összességében véve nagyon érdekes élmény volt, szerintem Szófia szerethető hely, nagyon sok hely van, ahova be lehet ülni fogyasztani, kb fele-harmada áron, mint mondjuk itt Írországban.

Jó, a levegő nem olyan….elég szmogos volt, de nyilván mi itt a nagyon tiszta, jó levegőhöz vagyunk szokva. A közbiztonság nagyon jó, gyakran futottunk bele járőröző rendőrökbe (fegyverrel az oldalukon, nem úgy, mint itt nálunk), nem inzultáltak sehol minket, összességében véve kedvesek és segítőkészek voltak az emberek. Szuper élmény volt.

Visszafelé nem tudom miért, de valahogy kipécéztek a bolgár reptéri security-sek, mert Verust is végig csekkolták….drogokat vagy lőpornyomokat keresve…engem meg végigmotoztak, de nagyon alaposan….aztán végül utunkra engedtek. A visszaút sima volt, szintén 4 óra alatt vissza is értünk Dublinba.