50

 Kissé elcsigázva értünk haza, azért mégiscsak mögöttünk volt egy 40 perces (állva) metrózás, egy sorbanállás a reptáen, egy alapos security check, egy négy órás repülőút, meg egy másfél órás autókázás hazáig...viszont itthon vártak minket a gyerekeink (egy kivételével az összes)...finom ünnepi menüvel....

feldíszített házzal....tortával, lufikkal, sütivel, whiskey-vel.....mit is mondhatnék, tökéletes 50-es szülinap volt! Pedig eleve megbeszéltük velük, hogy mi már igyekszünk élményeket gyűjteni, szóval erre a szülinapomra én már szeptemberben megkaptam a srácoktól az ajándékom....ti. hogy beszálltak elég jelentősen a normandiai utunkba. Dehát olyan nincs, hogy nincs, úgyhogy -ÉLETEMBEN ELŐSZÖR- kaptam héliumos lufikat, még mindig itt lebegnek a nappaliban :)....meg konfettis lufikat, meg mindent is.

Koccintottunk, ettünk, és Kari olyan tortát csinált nekem, hogy megszólalt: pisztáciakrémeset...és tudom ám, hogy hetekig rohangált pisztáciakrém után, mert akárhol nem lehet kapni....és a tetejébe még baklavát is csinált nekem....ugyanis én azt nagyon szeretem, csakhát mivel jellemző módon ááltalában diltázom, ezért igen ritkán szoktam enni. Persze a görögöknél, vagy Andalúziában, vagy marokkóban ha voltunk...nyilván, de egyik sem volt olyan isteni, mint ez, amit Kari alkotott.

A torta mellé kaptam csodálatos kártyákat is, meg egy finom whiskey-t....úgyhogy szivarosítottuk a nappalit (ajtó becsuk, ablak kinyit, és a biliárdszobának a teraszajtaja is kinyit, eléhúzva a függönyt....így a szivarfüst ki td menni, és nem sípolnak be a szenzorok)...és -háttérben a meccsel- elszívtunk egy finom szivart, amit egyenesen Szófiából hoztunk...mellé pont illett a tökéletes whiskey....a finom sütikről nem beszélve :)

Azt hiszem, ez a szülinapom is felejthetetlen élmény marad :)