Vadkempingezés az Inch-en

 Bakancslistás volt ez is.. a fiúknak a közepes sátrat vittük, mi pedig leteszteltük azt, hogy működne egyáltalán az a terv, hogy a kocsiban alszunk, ha mind az öt hátsó ülést kivesszük..mert idővel ebben gondolkozunk.

Az a gondolat hamvában holt, hogy a kempingezős matracunkat vigyük, mert az autókompresszorunk nem volt kompatibilis a matrac “szájával”.. így mindenféle plédeket, párnákat tettem be, hogy az ülések miatti szintkülönbséget áthidaljuk. 

Odaértünk kora délután, megnéztem még korábban, hogy a dagály délután fél hatkor fog tetőzni, ahhoz viszonyítva parkoltunk le az éjszakára. És ugye ez egy homokdűne, arra is figyelni kell, hogy nagyon ne menjen be a dűnéhez az ember kocsival, mert elsüllyedhet tengelyig.

Rettentő sokan voltak, de csak délután/estig. Direkt hétköznapra terveztük ezt a kempingezést, mert a hőhullám miatt a hétvége felejtős a tengerpartoknál. 

Amivel nem számoltunk az a nagy szél.. mert ugyan “tengeri szellőt” írt az app, de este 7-ig olyanok voltunk, mint a beduinok a sivatagban, mindenünket is beterítette a homok. Így állítottunk sátrat, így (próbáltam) vacsit főzni.. de mindenünk is homokos volt, evés közben is ropogott a homok a szánkban.

De egyszer csak enyhült, és estére szinte el is állt.

Vittünk egy kis fát itthonról, az esti tűzhöz, de gyűjtöttünk mellé uszadék fákat is. Beni ásott egy szép nagy gödröt, volt gitár is, néztük a naplementét, majd a vérhold felkeltét, aminek akkora fénye volt, hogy konkrétan árnyékunk volt, lámpa sem kellett. Így a Perseidákból csak a nagyobb meteoritokat láttuk.

A reggel fantasztikusan nyugis volt, enyhe 14 fok, szél nuku, a hullámok hangja.. á.. leírhatatlan.  Tényleg priceless. 

Kari diplomaátadójának a megünneplése

 Ezt a nevet kapta a rendhagyó ünnepség, hiszen lényegében már diplomások, 2020 novemberében megvolt az online diplomaátadó, de a Trinity úgy gondolta, hogy megérdemlik ezek a srácok azt, hogy az egyetemen is legyen egy róluk szóló ünnepség.

Most a beszéd is teljesen más volt: egy jogi professzor az egyetemi irodavezető, olyan ékesszólóan beszélt, hogy öröm volt hallgatni. Dicsérte a hallgatókat, hogy mennyire nagyszerűen helyt álltak, és nekünk szülőknek is köszönetet mondott, amiért bástyaként tartottuk a hátunkat és segítettünk a gyerekeinknek ezekben a nehéz időkben, hiszen mindannyiuknak az utolsó évük utolsó szemeszterében jött a covid és így kellett szakdolgozatot írniuk, és levizsgázniuk. 

Pompás napunk volt, a nap ragyogott, mondanám, hogy hőség volt, de mivel most jöttünk Magyarországról, kb meg sem kottyant, de Kari, Tomi, Jancsi pihegtek, hogy milyen meleg van.

Az ünnepség után volt egy kis állófogadás, borok, szendvicsek, mini sütik, majd mi innen átmentünk a Trinity City Hotel éttermébe ebédelni. 

Szép, elegáns helyen voltunk, de a pincér lánykák nem voltak a helyzet magaslatán,  az itallapot csak a végén sikerült kihozniuk, hiába kértük 3* is. 

Innen Karit és Eoint hazavittük, Tomit kitettük a vonatállomáson, és a 120 km-t sikerült 2 és fél óra alatt megtenni, akkor dugó volt Dublinban, hogy a pesti fasorba sincs…

Magyarország 2022

 A közel három hét pikk-pakk el is telt. Amióta hazaértünk, csak pihegünk..és hoztuk a meleget magunkkal: a héten újabb hőhullám lesz itt is Írországban, a hétvégére a 30 fokot is elérheti megint a levegő hőmérséklete. 

Amíg otthon voltunk, egyszer hűlt le csak a levegő, a júliusi utolsó hétvégén, amikor a fiúk a magyar nagydíjra mentek. 

A jóisten fricskája, hogy annyit ríttam itt a júliusi hidegek miatt, és hogy alig várom a dög meleget, hogy kaptunk belőle igazán. 

A gépünk odafelé késett jó 2 órát, hajnali 2-kor voltunk Ferihegyen. Taxival mentünk Kőbányára, és egy ottani autóbérlős cégtől vettük át másnap délben a Suzuki Sx4-et. Ezzel a kis jószággal több, mint 2000 km-t mentünk. Az utolsó tankolásunk teljes áras volt, mert céges kocsi, de még így is olcsóbb volt, mint itthon.

Mindennapra volt valami program, már az első nap koncertre mentünk a Budapest Parkba. A Parno Graszt jubileumi koncertje volt, az ő dalaik segítettek Alannek túlélni a covixos lezárásos nem-menj-sehovát.. Vittük Anit és Imit is: Alan nagybátyját és feleségét. Szüleinkként tekintünk rájuk, ők meg a gyerekeikként kezelnek minket, a srácaink is nagyon szeretik. Végtelenül kedves emberek, Imi lassan 70 lesz, Ani meg 63. Megígértük nekik, hogy nem kell állni a koncerten, mert fáj a lábuk. Így is lett, én jól előre siettem a kapunyitáskor és lecsaptam egy padra-asztalra. 

Fantasztikus koncert volt, mi persze be-be mentünk a küzdőtérre, de onnan a Dombról is élvezhető volt minden perc. Imi meg is könnyezte a végén, olyan boldog volt. Egész nyaralásunk alatt erről a koncertről áradoztak.

Bp-en masszív 37-39 fokok voltak, a beton sem segített. Így amikor csak tudtunk, felmentünk estefelé a háztetőre és az ottani szellőben lehűtöttük magunkat. Kivittem a családot a Római szabadstrandra, mert hogy itt végre nem illegális a budapesti Dunában fürdés. Gyerekkoromban minden nyáron a békásmegyeri Dunában (is) fürödtünk, majd a tótfalusi szakaszon, mikor Tahiba költöztünk.. a

A fiúknak is nagyon tetszett, szerintem fantasztikus. El is vittük a fiúkat egy “merre laktam gyerekkoromban” körútra, mikor Visegrádra vittük őket. Találkoztunk pesti barátainkkal, rokonokkal, voltunk 3 napot a Balcsin és hatalmas jóságként, megkaptuk Alan unokatesójának a mátrai nyaralóját, ahol “csak” 33-35 fok volt. 

Igyekeztünk az ottani nevezetességeket is megmutatni a fiúknak: Kékestető, Sirok, elmentünk a Szalajkavölgybe, elmentünk a bükkszéki strandra (retro forever) és a szülinapomon a bp-i várat, a Mátyástemplomostul, Halászbástyástul bejártuk, puposkodtunk a várbéli Korona kávézóban, és enyhülésként elmentünk a zugligeti libegőre. 

Szép, tartalmas, élmény dús nyaralásunk volt, majd igyekszem részletesebben is írni, meg fotókat is feltenni, de még egy hétig szabin vagyunk, így nem pihenünk sokat. Holnap Dublin, Kari igazi diplomaátadója lesz, így 2 év után, utána ebédelni megyünk, majd csütörtök-pénteken vad kempingezni. 

Nyaralás előtti blablabla..

 Holnap ilyenkor indulunk el itthonról, az esti géppel megyünk.

Izgatottak vagyunk, 2018 óta nem repültünk a fiúkkal együtt, Beni azóta sem repült, (Marci idén elment Szófiába.)

Nagyjából összepakoltunk, nem volt egyszerű, mert olyan hőség árasztotta el Írországot, hogy tegnap évszázados rekordok dőltek meg, és hőségben akar a fene csomagolni (vasalni..basszus..), takarítani.. 

Hétfő, délelőtt..

Így mára halasztottuk a nagyját, mert ma jó 10 fokkal hűvösebb lett. (Persze, hogy fáj az ember feje: egyik nap még fűteni akarunk, másnap hőguta, ma egy kellemes, ám nagyon szeles nap van)

Vasárnap este beszéltünk Hannával, és örömmel újságolta, hogy előléptették, igazgató-helyettes lett a bölcsiben. Fantasztikus, nagyon büszkék vagyunk rá.

Tegnap meg Karival beszéltünk, hazaértek Görögországból, full szerelmes lett az országba és Paros-ba. Olyan fotókat küldött, ami persze nem adja vissza az igazit, de így is elájultunk, hogy milyen szép helyeken jártak a 10 nap alatt.

Ő szombaton költözik haza Larsie-hoz, de Tomi már holnap hazajön kutyaszitternek. Mert persze Jancsi itthon van, de 12 órás műszakokat csinál, éjjel vagy nappal, így csóri kutyus sokat lenne egyedül. Kari is és Tomi is nagyon lelkesen vetik bele ilyenkor magukat a kutyavigyázásba, terveik vannak, hogy kiviszik a tengerhez, meg mittomén.. mondjuk nem tudom, hogy mennyire fogja szeretni a kutya a vizet, de ez legyen az ő gondjuk.

Aztán hetek, hónapok óta érlelődött bennem, hogy le kén vágatnom a hajamat rövidre, egyre vékonyabb szálú, hullik, mint a fene és a munkahelyemen csak összekötve tudom hordani, ami nem a legjobb az amúgy sem erős hajszálaimnak..

Alan feldobta, hogy jelentkezzek be a Hajashoz, mert az itteni árak a magyar csúcsszalonok áraival vetekszenek. 

Gondoltam egy nagyot, egye fene, midlife-change-re pont jól jönne egy full megújulás. Online bejelentkezés.. ok, vágás, festés.. de milyen festés..van ezerféle..ombre..balayage.. a franc se tudja, hogy milyet akarnék. Akkor mielőtt kiválasztom, felhívom a szalont, hogy melyik “program” lenne a megfelelő számomra.

Felveszi egy Csaba nevű faszi, bemutatkozom, magázódva felteszem a kérdést, hogy melyik festést válasszam.. erre full letegezve, hogy “ha te nem tudod, akkor én honnan tudjam?” .. mondom, hogy esetleg a fodrásszal megbeszélném, mit javasol “hát akkor válaszd a leghosszabb időtartamút, aztán ha jössz, addigra kitalálod”.. ezek után a fene jelentkezett be. Nem azért, mert én egy akkora lady lennék, hogy engem ne tegezzenek le, de basszus.. ne így, ilyen stílusban. Rohadtul nem professzionális.

Úgyhogy körbekérdeztem a rövid hajú ismerőseimet, hogy ki hol vágatja, és így esett a választáson John-ra, akikhez ma elmentem, a feleség csinálta a festést és John vágta le a hajamat. 

Így full megújult fejjel megyek neki a nyaralásnak.

Valami van a bloggerrel, hetek óta: nem látja, hogy be vagyok jelentkezve, és csak nagy furmánykodással tudok válasz-kommentet írni ide, de pl a poszt módosítását alig tudom megoldani.. nyaralás után majd szaraxok vele, de ha nem lesz jó, költözök máshová.

Nyár 2022

 Tegnap délután letettem a lantot egy hónapra, és több, mint egy hete már igencsak jó idők járnak errefelé is. Le is költöztünk a nappaliba aludni, a hálónk elviselhetetlen meleg, az ablakot meg csak alig lehet kinyitni, így a átszellőztetése majdhogynem lehetetlen. 

A mostani hétvége extra melegnek ígérkezik, hőségriadót is kiadtak vasárnap-héfőre. 

Mivel 3 nap múlva indulunk, nem tervezünk elmenni már nagyon sehová messzire (tó/tengerpartra) így itthon nyaralunk egyet.

Még a 2019-es kempingezés alatti brutális viharban tönkrement a pavilonunk, így hazaérve vettünk egyet leárazva, hogy majd a jövő évire jó lesz. De jött a covid, majd még mindig.. és idénre elfújta a komp/benzin ára a családi kempingezést. Így vártuk a tartós jó időt, hogy felállíthassuk végre a kertben. Slőn tegnap megtörtént.

Tomi is hazajött, hogy együtt legyünk, mielőtt elmegyünk. A hétvégén klasszik nyári kajákat találtam ki, (mert mosok, ruhákat szortírozok, fiúkat noszogatok, hogy nézzék át a cuccaikat.. ) hideg meggyleves, extra adag, sült kolbász hagymakarikákkal mára, holnapra meg hamburger. Sütinek meg citromos álmot.

Délelőtt is, meg délután is vikingsakkoztunk, sajnos a mi duónk verhetetlen Alannel, Tomi-Marci párost -fej-fej mellett ugyan- de megvertük. 

Holnap jó lenne egy próba-pakolást csinálni, 4*20 kg a limitünk.

Beni meg közben társat gyárt..: 

Közben lettek változások a bérelt kocsi fronton is: nem tudják a hibrid kocsit odaadni, mert meghosszabbította a mostani bérlő a kocsit, és másikat csak csütörtök délelőttől tudnak adni. Úgyhogy taxizunk szerdán, az, hogy ez a kocsi meg mennyit fog fogyasztani, jó kérdés.. a hibriddel 4-5 literrel számoltunk, úgy saccoljuk, hogy ez kb a 7-7.5-et fog enni.. úgyhogy büdzsé átszabása ezermillimodszorra.. Alan kicsit stresszelt, de átdumáltuk, hogy a nyaralás az, hogy nem vagyunk itthon, annyit költünk, amennyi van és kész, ha vmi nem fér bele, akkor az nem fér bele. Ennyi.

Tramore

 Ha lassan is, de csak lett nyár itt is végre. Ok, nem az a tavalyi/tavalyelőtti/2018-as nagy meleg, de valami melegecske ide is kanyarodott végre.

Így, hogy a csillagok állása is rendben volt, Alan és Marci megejthették a régóta tervezett tengerpartig lebringázásukat.

Jó egy éve beszélnek róla, de ehhez kellett sok minden.. szabadidő, mindhármunknak, hiszen én vártam őket odalent (azaz hétvége), esőmentes nap, és jó idő: hogy a tengerpartozásnak legyen is értelme. Ja, és még a nyaralásaink előtt, hiszen akkor senki sem tartja fitten magát.. na, eddig kellett várni.

7-kor indultak, 112-115 km volt kikalkulálva, 4-5 pihenővel, úgy számolták, hogy egy körül érnek le a tengerhez.

Nyálkás, ködös, szitáló izé volt reggel, de sejteni lehetett, hogy ki fog majd derülni. 

Írország domborzata kicsit olyan, mint egy mély tányér, a közepe laposabb, míg a parti részeken vannak a magasabb hegyek. Ezek egyikén kellett átjönniük, ami még egy extra kihívás volt.

Mi pedig Benivel utánuk indultunk, én nyolc körül akartam volna, de egy kamasszal a fél kilenc is dicséretes, úgyhogy mi már fél 11-re lent voltunk. Így tutira volt parkolóhelyünk, meg placc, ahova kipakolhatunk. (Tramore kavicsos tengerpart, kisebb homokos foltok vannak, ahova jobban ki lehet pakolni, de ezek ilyenkor hamar betelnek)

Benivel jól elvoltunk, olvastunk, még sakkoztam is vele, és ahhoz képest, hogy vagy 20 éve nem sakkoztam, nem az első 5 mp-ben adott sakk-mattot. 

Nagyon jó idő lett igen hamar, először én csak úgy fürdőruhában mentem be lehűteni magamat a 14 fokos tengerbe, pár percet bírtam, de később wetsuitban még 2x bementem úszni, és fantasztikusan jól esett.

A fiúk befutottak egy körül, igen elfáradva, kimerülve, (szerintem a tekerés történetét majd leírja Alan) és Marci szinte rögtön ment is a hideg vízbe, Alan nem ilyen elvakult. :)

Regenerálódtak hamar, úgyhogy innentől a klasszik családi tengerpartozás volt, a fiúk eltűntek horgászni, meg a homokdűnéket felfedezni, mi meg csak élveztük az életet. Délután kipróbáltuk az ottani fish and chips-et is, nem volt rossz, de a dungarvani közelében sem járt.

Késő délután indultunk csak haza, senkinek nem kellett altató, pláne úgy, hogy ma reggel hajnali fél hatkor kelt Alan, hogy Jancsit összeszedje az éjszakai műszakja után.

Hello július

Június utolsó hete jó pörgős volt. 

Alan bevállalt egy aránylag sürgős fordítást, de közben bevállaltunk két idegen elszállásolását is a hévégére. Alan évek óta tag különböző utazós/csereüdülős csoportokban, az egyikben pl itt-ott élő magyarok kínálnak fel ágyat/fekhelyet, fürdési lehetőséget -persze ingyen- másik hazánkfiának, egy-két éjszakára. Ő is beregisztrált, hátha egyszer pont úgy alakul, hogy egy idegen helyen kellene egy vagy két éjszakára szállás és ugye magyarok mindenhol is vannak.

Így keresett meg minket 2 velünk-korú barátnő, hogy két éjszakára befogadnánk-e őket. Sure, de ugye ez egy extra szervezést igényelt.

 A klasszikus vendégszoba, az Jancsi szobája, ott van saját fürdő/wc is. Jancsi erre az időre átjött a régi szobájába (még mielőtt… ez volt a deal, hogy ha beköltözik a vendégszobába, akkor ha vendégeink jönnek, akkor zurück vissza, mindenféle vita nélkül.) de ilyenkor azért egy nagyobb takarítást be kell iktatni, mert hát na. Szóval egész héten a szabad időnkben takáztunk, ablakpucolás, portörlés stbstb.

Közben Marci és Beni elmentek Dublinba, a Red Hot Chilli Peppers koncertre. szerda este volt, délelőtt mentek el, és Karival együtt jöttek haza csütörtök este. Karinál aludtak, 6-an voltak végül, mert Eoin is tudott jegyet venni, és valami csoda folytán az egész koncert alatt egy csepp eső sem esett. Beni élete első koncertje volt, mivel korán kiértek, még a Gold Circle-be is bejutottak, egész közel voltak a színpadhoz.

Mivel Jancsi egész héten este 10-ig dolgozott, így teljesen furán két napig csak miénk volt a ház (ok, este nekünk kellett összeszedni a gyereket, de miután hazajöttünk, mindenki kidőlt) szerdán este el is mentünk kajálni, mert akart a fene két emberre főzni (Jancsinak volt maradék előző napról).

Tegnap megérkezett a két csaj, holnap valamikor napközben mennek tovább. Érdekes, új élmény, nekik is, nekünk is. Szegények fáznak, a 40 fokból értek ide a szupi 13-ba. Úgyhogy eleve a téli paplanokat húztam fel nekik, meg adtam extra takarókat is. Mi azért már a nyári szettet használjuk, ha már nyár van. 

Kari ma este megy haza, pénteken éjfélkor mennek Görögországba 10 napra, legközelebb csak a mi nyaralásunk előtt fogunk már találkozni Vele.

Mert, hogy július lett, hurrá, mindjárt nyaralunk!