Tramore

 Ha lassan is, de csak lett nyár itt is végre. Ok, nem az a tavalyi/tavalyelőtti/2018-as nagy meleg, de valami melegecske ide is kanyarodott végre.

Így, hogy a csillagok állása is rendben volt, Alan és Marci megejthették a régóta tervezett tengerpartig lebringázásukat.

Jó egy éve beszélnek róla, de ehhez kellett sok minden.. szabadidő, mindhármunknak, hiszen én vártam őket odalent (azaz hétvége), esőmentes nap, és jó idő: hogy a tengerpartozásnak legyen is értelme. Ja, és még a nyaralásaink előtt, hiszen akkor senki sem tartja fitten magát.. na, eddig kellett várni.

7-kor indultak, 112-115 km volt kikalkulálva, 4-5 pihenővel, úgy számolták, hogy egy körül érnek le a tengerhez.

Nyálkás, ködös, szitáló izé volt reggel, de sejteni lehetett, hogy ki fog majd derülni. 

Írország domborzata kicsit olyan, mint egy mély tányér, a közepe laposabb, míg a parti részeken vannak a magasabb hegyek. Ezek egyikén kellett átjönniük, ami még egy extra kihívás volt.

Mi pedig Benivel utánuk indultunk, én nyolc körül akartam volna, de egy kamasszal a fél kilenc is dicséretes, úgyhogy mi már fél 11-re lent voltunk. Így tutira volt parkolóhelyünk, meg placc, ahova kipakolhatunk. (Tramore kavicsos tengerpart, kisebb homokos foltok vannak, ahova jobban ki lehet pakolni, de ezek ilyenkor hamar betelnek)

Benivel jól elvoltunk, olvastunk, még sakkoztam is vele, és ahhoz képest, hogy vagy 20 éve nem sakkoztam, nem az első 5 mp-ben adott sakk-mattot. 

Nagyon jó idő lett igen hamar, először én csak úgy fürdőruhában mentem be lehűteni magamat a 14 fokos tengerbe, pár percet bírtam, de később wetsuitban még 2x bementem úszni, és fantasztikusan jól esett.

A fiúk befutottak egy körül, igen elfáradva, kimerülve, (szerintem a tekerés történetét majd leírja Alan) és Marci szinte rögtön ment is a hideg vízbe, Alan nem ilyen elvakult. :)

Regenerálódtak hamar, úgyhogy innentől a klasszik családi tengerpartozás volt, a fiúk eltűntek horgászni, meg a homokdűnéket felfedezni, mi meg csak élveztük az életet. Délután kipróbáltuk az ottani fish and chips-et is, nem volt rossz, de a dungarvani közelében sem járt.

Késő délután indultunk csak haza, senkinek nem kellett altató, pláne úgy, hogy ma reggel hajnali fél hatkor kelt Alan, hogy Jancsit összeszedje az éjszakai műszakja után.