Kezdjük el..

és legyen nagyon jó ez az év! 

Persze a srácok nagyon viccesen azt mondják, hogy ez az év a twenty-twenty.two ..azaz a 2020 második verziója. Napersze.

Még karácsony előtt egy nappal (mikor máskor) elromlott a szupi Lattego-nk. Amit lehetett akkor, megnéztük, hogy mi a baj, de kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy kávéfőzőt szereljünk.

Majd ha hazamennek a gyerekek, mondtuk akkor.. ja, hogy olyan most az életünk, mint az Idétlen időkig-ben, mindennap ugyanaz. 😂 Jó hosszúra nyúlt ez a karácsony. 

Tegnap lesütöttük a mindentis: húsos hasé, sonkás csiga, sajtos pogi, Jancsi kedvére fantás süti, 3 féle saláta, sült kolbász, kenyér.. persze a fele megmaradt, de mára úgyis a maradékmentés volt plusz egy lencsefőzelék.

Kari felajánlotta, hogy megfőzi ma a családnak. 

Este among us-oztunk, drunken sailor-t játszottunk, biliárdoztunk, éjfélkor meg felpoppantottuk az orosz pezsgőket, amit még karácsony előtt vettem a lengyel boltban. 

Szóval ma kb semmit sem kellett illetve tudunk csinálni, sikerült megnézni végre valahára a bécsi Újévi Koncertet, majd a kávéfőzőt kezdtük szétszedni. Odajutottunk ki, hogy csak tömítő szilikongyűrűk kellenek a nagynyomású csőhöz, úgyhogy rendelünk valahonnan.

A két lány továbbra is negatív, úgyhogy hazamennek mindketten, lejárt az 5 nap nekik. Otthon továbbra is antigén tesztelnek még pár napig.

Eoin ma eljutott pcr tesztelésre, 5 napja várt rá.. az meg egy újabb “only in ireland”  megoldás, hogy kötelező a pcr teszt.. a teszt centerben.. ahova el kell valahogy jutnod.. de mi van, ha nincs kocsid (Eoinnak pl).. és nem minden sarkon tesztelnek, városszéli helyeken pl. Ja, de ne menj tömegközlekedéssel, taxival depláne ne.. akkor hogyan? Ja, és stay in your room. Gyalogolt, jobb híján.

Mi Tomival tegnap megkaptuk a pcr eredményt: mindketten pozitívak vagyunk.

Rajtam kívül lassan mindenki tünetmentes, nekem elment a szaglásom. 

Tegnap tűnt fel, (ok, vicces körülmények közt.. vki szellentett és mindenki haldoklott, hogy nemá’ , én meg kb ültem a f**gszagban és semmi.) és elképesztően fura. Maga az érzet olyan, mint amikor orrcseppezés után az orrnyálkahártyát érzi az ember, de az, hogy a legintenzívebb illatokat (illatgyertya, parfüm) sem érzem, az bizarr.

Ma reggel az ízlésem is fura, a lencsefőzeléket a sült kolbászt is csak enyhített verzióban érzem, ittam volna mellé egy pohár budweisert, de semmi íze nem volt, így passzoltam. Butítva érzem az ízeket, remélem, hogy nem lesz rosszabb.

A szaglás elvesztése is ultra fura.

Hinni akarom, hogy ez az év nagyon jó lesz, annak ellenére, ahogy indult.. 

Alan idén lesz 50, idén lesz a 30. házassági évfordulónk, csomó tervünk van, emiatt is igényeltem short year scheme-et, Marci leérettségizik, egyre sanszosabb, hogy ez a nyár lehet majd az utolsó, mikor még 4-en megyünk valahová.. (brutálisan rohan az idő) jó lenne elvinnünk őket Stuttgartba a Merci/Porsche múzeumba, terveznek vadkempingezést velünk itt Írországban.

Tervek azok mindig vannak, és ez tök jó. 

2021 évvége

 A saját szokásaimmal szembe menve most elolvastam, tavaly ilyenkor mit írtam, mit írtunk ide. Mert kíváncsi voltam arra, hogy mit vártunk a 2021-es évtől. Hát, biztosan nem azt, amit végül hozott.

2021-ben sem sikerült külföldre menni nyaralni, pedig nagyon vártuk. Viszont belföldön voltunk, West-Corkban, ami szuper volt egyébként, csakhát mást szerettünk volna. Ironikus, hogy most ebben a pillanatban azt gondolom, hogy simán lehet, hogy a 2022-es évben a belföldi nyaralás is csak álom lesz, mert például az a hely, ahol voltunk, már nem is foglalható, csak tavaszi időpontban, kétszer annyiért :) Hiába, változik a világ, és minden relatív. Azért vannak ám terveink, Németország például, repülővel, kocsit bérelve....a kompozás és a saját kocsi legfőképp amiatt nem túl valószínű, mert a kompcégek röhejesen felvitték az árakat, pedig még a télnek sincs vége. És szinte biztos, hogy nem fogunk 1800 €-t fizetni négyünkre, hogy behajózzunk a kontinensre. (Momentán ennyi lenne a kompjegy). De az is lehet, hogy a kovix-őrület tovább gyűrűzik, és majd stay-cationt fogunk csinálni, végülis volt már ilyen, és azt is nagyon élveztük. 

A vírus említése nélkül nem is lehetne évértékelést írni, mert kábé MINDENT meghatározott ez az egész. Jogkövető állampolgárokként mindenben együttműködtünk, és működünk a kormánnyal és a  HSE-vel (az itteni eü-bigyó). Sajnos konkrét anyagi veszteségeket is el kellett könyvelnünk. A korlátozó rendelkezések értelmében bebuktunk repülőjegyet, többezer kilométert autóztunk az oltások, a tesztelések miatt, és arról ne is beszéljünk, hogy 1,8€ fölé is kúszott a benzin ára "a pandémia miatt". Tehát tetszik vagy sem, igenis masszívan beleszólt a mindennapi életünkbe.

Mindezek mellett alapvetően szerencséseknek gondolom magunkat, mert egész pár nappal ezelőttig sikerült megúszni a megfertőződést, és bár most mindenki a családban elkapta (Karit kivéve), túlélhető tünetekkel vészeljük át. Benin kívül mindenkinek megvolt a harmadik oltása is, gondolom a védettségnek is köszönhető, hogy nem voltak/nincsenek/nem lesznek komolyabb tüneteink. Persze évek óta szedjük a D meg a C vitaminokat, meghát igyekszünk jó karban tartani az immunrenszerünket.....de tudjuk hogy nagyon sokminden befolyásolhatja a betegség lefolyását.

Szóval most karanténozik a család, Tomi barátnője, Catherine is nálunk ragadt, de szerintem jól elvagyunk vele is.Hannáékkal is az ablakon át taliztunk, de az mindenképpen jó volt, hogy legalább láttuk őket fizikálisan, mégha ablakon át, akkor is.

Pár óra, és magunk mögött hagyjuk ezt az évet. Mondhatnám, hogy ezt a szar évet, de nem mondom, mert amióta láttam a Távkapcs. című filmet, azóta ilyenkor mindig arra gondolok, hogy az élet maga az út, és csak azért mert nem minden úgy alakul, ahogy az az ember eltervezi, az nem jelenti azt, hogy nem történik semmi jó. 

A 2022-es évtől én azt várom, hogy valamilyen szinten rendeződik a kovix-hisztéria, bár egy hang azt mondja bennem, hogy azért ez nem lesz ilyen egyszerű....de az biztos, hogy meg kell tanulni ezzel az izével együtt élni, és alapvetően én hiszek abban, hogy az emberek nagyobbik része értelmesen áll majd hozzá. Jó lenne, ha idén összejönne a nyaralás, igyekszünk megtenni mindent érte. Én személy szerint azt is nagyon várom, hogy Verusnak elkezdődjön a "short term" munkaszerződése, mert akkor egy hónappal több időt tudunk eltölteni együtt, és végül is tökmindegy, hogy hol, a lényeg, hogy együtt legyünk :)

Mi van még....a két fiúnak megvan a theory tesztje, és mindketten tervezik, hogy a teljes jogsit megszerzik, úgy gondolom meg is lesz nekik. Még úgy is, hogy Marci ebben a most következő évben fog érettségizni. Okos srác, nem aggódok érte.

Aztán még az is van, hogy ebben az évben telik le a 10 éves szerződésünk a házra, ami azt jelenti, hogy történnie kell valaminek....vagy újabb 5 vagy 10 évet aláírunk, vagy költözni kell. Ha maradunk (asszem végülis nem bánnánk, mert bár egy gyökér a tulaj, de a ház nagy és olcsó), akkor kicsit komolyabban rendbe akarom hozni itt-ott, pláne ha a barátaink meglátogatnak idén (2020 óta tologatjuk, a vírus miatt nem tudtak jönni sajnos). Ha költöznünk kell, az sem baj, mert szeretjük a változatosságot :) és mindig van remény arra, hogy jobb lesz annál, ami most van.

Szóval unalom most sem lesz, én azt gondolom. Ami fontos és igazán számít, az úgyis állandó: szeretjük egymást, és menetelünk együtt a végtelenbe....és tovább :)

Kari 24 lett

 Az biztos, hogy nem ilyen szülinapnak képzelte el senki.. mára járt le Hannáék karanténja, szerencsére sosem lettek covixosak, de hát mi meg igen, így ablakból integettünk egymásnak. Kitettük az ajándékos zacsit a ház elé, ők meg betették az előszobába a miénket.

Fura volt nagyon.

De legalább láttuk egymást, ha minden igaz, Hanna visszajön áprilisban a diplomaátadójára, akkor majd igaziból is tudunk találkozni.

Tomi kora reggelre ment tesztelésre, nem találkozott Hannával, mi meg egyre.

Így a szülinapozás jól eltolódott késő délutánra. Kari brassóit kért, de csak csirkénk volt itthon (milyen szerencse, hogy karácsony előtt vettem a munkahelyemről 50 darab csirkemellet), és fokhagyma se volt.. mindegy, abból főztünk, amink volt.

A szülinapi torta is hasonló volt, még a covid előtt vettünk macaront, és több liter tejszínt vettem szintén a munkahelyemtől, abból is maradt, így végre-végre megcsinálhattam a rég tervezett tortát Karinak.

Gyertyánk csak kettő volt, mindkét tortába szúrtunk egyet.

Az ajándékozás elmaradt, átutaltunk neki pénzt, majd most online shoppingolunk együtt. Cipőt és táskát szeretne venni.

Kari és Catherine ma is negatív, mindenki jól van, nekem a köhögésem enyhült, még van, de már sokkal enyhébb, Alan is javulóban.

Elvileg 48 órán belül meg is kapjuk az eredményt.

Nincs olyan nap karácsony óta, hogy ne dőlnének meg a napi esetszámok, ma átléptük a 20000-et, de mivel majd’ mindenki be van oltva az országban, emiatt a mai kormányülésen úgy döntötték, hogy enyhíteni akarnak a karantén hosszán a full beoltottaknak. Elvileg a 10 nap helyett 7 nap lesz. 

Az életünk így összezárva eléggé az evés, ivás és a közös játék körül mozog. Netflixet mindenki már csak magában néz, este, lefekvés után, mert mindenkinek más az ízlése vagy máshol tart a sorozatban.

Alannel a fogyókúránkat nem január elsején fogjuk kezdeni, az tuti. 

Végre..

 Sikerült nekem is pcr tesztre időpontot kapni.

Az online időpont foglalás egy lehetetlennel ér fel, a hse twitter oldalán olvastam, hogy volt, aki 14 órán át frissítette az oldalt, mire lett végre szabad és elérhető időpontja.

Én is bepróbálkoztam a háziorvosnál, ők elvileg tudnak időpontot intézni, de a nővér visszahívott, hogy vagy felhív a HSE időponttal vagy kapok egy smst, hogy nem kell pcr, mert előfordulhat az is, hogy visszatér az a tavalyi, ideiglenes helyzet, hogy akinek az antigén tesztje pozitív, az pozitív és kész, elindul a kontakt kutatás. 

Egész nap nem keresett senki, de full véletlenül sikerült holnap egy órára befoglalnom online, majd pár órával később felhívott egy hölgy a HSE-től, hogy péntek délelőttre tudna időpontot adni. Maradtam a holnapnál, annál hamarabb indul a 10 napom.

Úgy döntöttünk, hogy a gyerekeket illetve Alant meg sem próbáljuk bepasszírozni a tesztelésbe, minden hír arról szól, hogy olyan túlterhelés van, nekik nem kell hivatalos igazolás sehová, hogy covixosak voltak. 

Catherine izgul szegény nagyon, hogy mostmár ne legyen pozitív, mert így a Tomi kontakjaként 5 napig kell csak izolálnia magát és január 5.-étől dolgoznia kell menni, és a munkahelye nem fizeti, ha covidos lenne. (A táppénz meg 7 napig nem jár senkinek sem, utána is csak heti €180 részarányosan)

Tominak és nekem is olyan a szerződésem, hogy teljes fizetést kapunk az első naptól.

Eoin is nemrég írt, hogy tegnap délelőtt óta vár a teszt időpontra és január 1-re kapott. Dublinban ekkora a csúszás.. ő neki új tünete lett, a köhögés.

Ma Kari is és Catherine is negatív antigén teszttel kezdtek, a fiúk továbbra is szinte tünetmentesek, sokat illetve sokáig alszanak, Alan továbbra is gyenge, az emeltre felmenést kétszer is meggondolja, mert kifullasztja. Én alig aludtam a száraz köhögéstől, már nem a torkom/garatomban van az inger, hanem szerintem ez  légcsőhurut már. De ma napközben sokkal jobb volt már, remélem, hogy az éjszaka is jobb lesz már. (..3. könyvet olvasom lassan már ki)

Fel-fellobban bennem az a “ez-nem-ér” érzés. Hogy a családunk tényleg mindent megtett, meg is kaptuk, hogy “jahogy Ti ennnnyire fééélteeeek?” Nem bazdmeg, csak hiszünk a tudománynak és elhisszük, hogy nem vicces oltás nélkül elkapni ezt a szart. 

Hello Omikron

 Tomi tegnapelőtt kapott egy üzenetet a lakótársától, hogy tünetei vannak, és pozitív az antigén tesztje. Tomi csinált tesztet, negatív.

Ma reggel, újra csinált: pozitív.

Az online időpont foglalás konkrétan nem létezik, akkora a nyomás a rendszeren, mint soha előtte. Jelenleg a pcr tesztek pozitivitási rátája 50% (!), azaz, aki eljut a hivatalos tesztelésre, szinte tutira covixos.

A háziorvos intézett Tominak időpontot, csütörtökre. 

Elkülönítettük rögtön, és akkor ami teszt volt itthon, azt elhasználtuk. Catherine negatív, Beni, az egyetlen a családban, aki nem kapott boostert, úgyhogy még őt is: pozitív. Beni be a covid-szobába, (a legnagyobb háló, saját fürdővel) mi meg próbáltunk antigén tesztet venni valahol. 

Az, hogy hiánycikk, nem jó szó rá.. mint a Hunger-game-ben, olyanok voltunk..

Közben Eoin is ránk írt, hogy pozitív lett az ő tesztje is. Vele 24.-én voltunk együtt, 25.-e reggel ment haza.

Nagy nehezen tudtunk venni 10-et, megcsináltuk a maradék 5 embernek. 4 pozitív.

Alan, Marci, Jancsi és én.

Tünetek: fáradtság nálam és Alannél, de ennek nem tulajdonítottunk jelentőséget. (Alan tegnap és tegnapelőtt is elaludt napközben, ami sosem szokott lenni.. gyűlöl aludni, pláne napközben)

Nekem kapar a torkom, a garatomban. 

Marcinak a háta fáj.

Jancsi és Alan több Ventolint szed, mint szokásosan. 

Tominak és Beninek nincs baja, Beni nyűgös volt 25-26.-án, de kamasz, szintén nem tulajdonítottunk neki semmi jelentőséget.

Eoinnak folyik az orra.

A lakásunk kovid-tanya lett.

Catherine és Kari is itt tölti az izolációs idejüket. 

Legalább senki sincs egymagában, magányosan.

Legalább senki sem beteg komolyan.

Életünk első tesztje, mind négyünknek: 

Szenteste 2021

 Úgy terveztük, hogy mivel már nincs kisgyerek a háznál, nem kell korai ebédet szervírozni, nem kell korán Jézuskázni.. stbstb. Ez lényegesen nagyobb mozgásteret adott nekem, nem kellett rohanni a konyhába kora reggel, ágyba kaptam a kávét, 8-ig ott olvasgattunk, kávéztunk.

Tomi előző este még a haverjaival évzártak, így csak 11 után tudott elindulni otthonról (rendet rakott), Eoin is velünk karácsonyozott, ő 12-re jött át.

Így mi Karival és Alannel csinálgattuk az ünnepi ebédet.

Nálunk nincs hal, mindenki utálja, sem klasszik krumpli saláta (egy életre megutáltuk gyerekkoraink karácsonyán, sosem csináltam a mi gyerekeinknek.) Most  tyúkhúsleves volt, saját készítésű, házi cérnametélttel, meg a mi klasszikusunk, a Jamie-csirke, hasselback krumplival, fehérboros-tejszínes mártással, lilakáposztával.

Idén a nappaliba hoztuk az összes hangszert, egyre több van, itt fért el kényelmesen mindenki.

Estebéd után zenélgettek, idén a White Christmast dolgozták fel. (Szupernagy felbontásban nem tudom ide tenni, csak lebutítva..) 

Majd megajándékoztuk egymást, volt öröm meg még nagyobb öröm: Benit óriási meglepetés érte, a KariTomitól Red Hot Chilli Peppers koncertjegyet kapott. Egész este a fellegekben volt emiatt.. 

Mindenki sok-sok apróságot adott, kapott, és ez tök jó volt.

Hannáékat hiányoltuk, de majd bepótoljuk hamarosan.

Aztán örömzenélgetés volt egész este, közben Tomi előhozta a -mostmár hagyománnyá alakult- karácsonyi kubai szivarokat, no meg megkóstoltuk az Eointól kapott whiskeyt, majdnem el is fogyott, aztán egy nagyon jópofa társast játszottunk, a részeg tengerészt. 

Nagyon jól sikerült az egész napunk, esténk. Mi éjfélig bírtuk, a többiek még egy másik társassal játszottak még hajnali kettőig.

Ma lazulgatunk, csak vacsizni fogunk, mert Kari átment Eoinhoz ebédelni, a fele banda meg délig aludt: sült sonkát csinálok, egy jó 4 kilósat vettem, tegnap megfőztem, már csak sütni kell. 

One more sleep

 Keserédes 23.-a ez.. 

Hannáék megérkeztek tegnapelőtt, rendben. Nagy volt az öröm, és ahogy az lenni szokott D-éknél laknak ilyenkor, neki egy külön lakrésze van odahaza, végülis 5 km-re laknak tőlünk, ez nem távolság.

Tegnap délután azonban kiderült, hogy D húga beteg, majd az is, hogy covidos.

Így mindenki, aki ott él close contact, 5 napig minimum szobafogság a családnak. 

Nagyon felzaklatott mindannyiunkat, de legalább a D családdal együtt vannak, nem egyedül karácsonyoznak, mint tavaly.

Itt, a mi környékünkön tombol a járvány, lassan minden családban van vki, aki beteg. A collegeból először 4 osztályt küldtek haza hétfőn, majd miután kedden még 25 embert gyorsteszteltek és abból 21 pozitív lett,  gyorsan “áttértünk az online oktatásra”.. 

Amit

 utálok itt, az a gyerekfogászati prevenciós meg mindenféle szűrőprogram. *

Amikor a fiúk iskolába kerültek, derült ki számunkra, hogy a 6 és a 12 éves (azaz az elsős/másodikos illetve a hatodikos általános iskolás) gyerekeknek van csak szűrés illetve ha ott felfedeznek vmi lyukas fogat, akkor kezelés. 

Amúgy a 16 éven aluli gyerekeknek csak és kizárólag vészhelyzetben van fogászat. Mármint ingyen, az állam által támogatva. 

Amikor Beni olyan 8 éves volt, akkor a szokásos anyuka általi fogászati ellenőrzésen (2-3 havonta lecsekkoltam a fogukat, mert hogy ilyen szar itt a rendszer, ne már akkor derüljön ki egy esetleges lyukas fog, amikor már fáj.) láttam, hogy Beninek lyukas az egyik tejfoga. Másnap besétáltunk a fogászatra, hogy akkor halló, be kéne tömni. Mondtam persze, hogy fáj a gyerek foga, mert tudtam, hogy csak akkor állnak szóba velünk. De Beni “elcseszte” és rossz oldalt mutatott a doktornőnek, aki felnevetett, hogy akkor annyira ez még nem fáj, menjünk akkor vissza, ha nagyobb lesz a lyuk. Én kullogtam volna el, de Alan rádörrent az orvosra, hogy mégis micsoda ez már, a gyereknek fáj a foga, tessék betömni. Megtette.

Na, tegnap Beni jött, hogy fáj a foga.. basszus.. nem néztem neki meg egy jó ideje, erre tessék. Hátperszehogy lyukas a bal alsó hatosa.

Ma reggel hívom a helyi gyerekfogászatot, ahol a fenti eset történt. Próbálnak lerázni, hogy csak vészhelyzetben fogadhatnak nem 6 vagy 12 évest.. mondom fáj a gyerek foga.

A vészhelyzet a vérzést, bedagadt fejet, kitört fogat jelent. A “csak” fogfájás már nem tartozik bele. De különben sincs ma ott orvos (miért is lenne..), hívjam fel a szomszéd városi gyerekfogászatot.

Felhívom, ugyanez. Annyi tanáccsal, hogy vigyem akkor privátba. Na, itt már elpattant bennem valami, és félig bőgve, félig üvöltve megkérdeztem, hogy ez most tök komoly? Hogy egy maradandó fogát addig kell egy gyereknek rohasztani a HSE szerint, amíg fel nem dagad a feje, és majd akkor ránéznek.. az asszisztens mondta, hogy nyugodjak meg, meglátja, hogy mit tud tenni.. A fogorvos visszahívott, hogy akkor pénteken délelőtt tudja fogadni. 

Remek.

Ennek örömére a másik két fiú bejelentkezett még dec 30-ra az évi kétszeres ingyenes (mert nekünk van medical card-unk, ehhez ennyi jár, persze csak 16 év felett és csak az azt elfogadó helyeken.. jamerthogy felnőtt, állami fogászat az nincs.) ellenőrzésre. 

*a szűrőprogramok kb nincsenek, vagy nagyon gyerekcipőben járnak.. az ingyenes, állami méhnyakrák szűrést 2008-ban (!!) vezették be, de csak 25 és 65 év között. A 25-29 éveseknek 3 évente , a 29-65 éveseknek 5 (!) évente jár az ingyenes szűrés. 

És hát a legfontosabb

 .. esemény, hogy a Max lett a világbajnok a Forma1-ben. 😜

Kb annyira izgat minket fel, mint a horgászat, de a fiaink olyan őrületben voltak, hogy Marci az első fizetéséből, a horgász cuccok mellé, vett magának egy Red Bull Team pólót (tőlünk karácsonyra megkapja a hozzávaló baseball sapkát) , és a tegnapi naaaagy futamra mindhárman bekészültek, vettek Kinder MAXi kinget (hahaa) meg redbullt, és egy órakor a nappalink újra átalakult szurkolói zónává. 

Mi addig a konyhával foglalkoztunk, de azt az őrült üvöltést nem lehetett nem hallani, amikor Verstappen átvette a vezetést és első lett.

Halleluja.

Öröm volt meg bódottá’ , majd kérdezték egymástól, hogy akkor most mit fognak csinálni márciusig. 🙈😅  (azt nem akarták meghallani, hogy pl kitakaríthatnák a szobáikat meg az emeletet)

A hétvégénk

 Ahogy írtam is az előző posztomban, nézegetjük, hogy miként tudnánk átvariálni az étkezőasztalt, hogy szép kényelmesen körül üljük majd karácsonykor.

A legjobb egy kihúzható asztal lett volna, úgyhogy Alan napok óta bújja a használt piacot, hátha talál valami jót, olcsón.

(Így találta meg pl egy héttel ezelőtt, épp a szülinapja környékén, a szobabicklije ikertestvérét, amit meg is vettünk, fillérekért, mert léptetőmotor hibás volt, de neki meg a nyereg kellett, ezt ki is vesézte már a blogján, hogy hogyan b*szták át az ebayen pl. És mentünk el érte egyik délután Balbrigganbe, tőlünk 170 km-re) 

Na, szóval vissza az asztalhoz.. az advertsen lógtunk szombat reggel, mikor szembejött egy 10-12 személyesre kibővíthető asztal, ikeás. A hirdető fél órája tette fel, Alan megkérdezte a pontos méreteket, adott egy ajánlatot, amit rögtön el is fogadott a fickó (€40) annyi kitétellel, hogy asap vigyük el. Alan kipakolta az összes hátsó ülést a kocsiból, kocsiba pattantunk és Dublinba mentünk (150 km-re) elhozni az asztalt. Az asztallap egy-az egyben befért a kocsiba, hála ilyenkor külön, hogy ekkora az autónk, mert a szakadó esőben nem kellett a tetőre kötni. 

Úgyhogy a hétvégi projektünk a konyha/étkező átalakítása volt, a régi, a tulajunk egyetlen egy bútordarabja a házban, Alan dolgozós, szerelős, mindenes szobájába került, a bárpultot 30 centivel visszavágta Alan, hogy kényelmesen elférjünk akkor is, ha ki lesz húzva az asztal. 2 extra lappal bővíthető, ha mindkettő bent van, akkor 3 méteres az asztal, alapállapotban pedig 2 méteres. 

A székek öszvérek, mert 4 van a mi régi garnitúránkból, 3 a tulajék asztala mellé volt, és vannak stokik. Úgy gondolom, hogy ez most így jól van, persze Alan nézegeti a hirdetéseket, hátha van vmi olcsó szék-szett.

Tegnap este pedig megkaptam a booster oltást, fél adag Modernát, eddig csak a karom fáj, nagyon, de remélem, hogy nem lesz rosszabb. (Azért ma itthon maradtam, ki tudja, hogy mi vár még rám.)

És nálunk a karácsonyi ajándék is már a fa alá került :) :)