Végre..

 Sikerült nekem is pcr tesztre időpontot kapni.

Az online időpont foglalás egy lehetetlennel ér fel, a hse twitter oldalán olvastam, hogy volt, aki 14 órán át frissítette az oldalt, mire lett végre szabad és elérhető időpontja.

Én is bepróbálkoztam a háziorvosnál, ők elvileg tudnak időpontot intézni, de a nővér visszahívott, hogy vagy felhív a HSE időponttal vagy kapok egy smst, hogy nem kell pcr, mert előfordulhat az is, hogy visszatér az a tavalyi, ideiglenes helyzet, hogy akinek az antigén tesztje pozitív, az pozitív és kész, elindul a kontakt kutatás. 

Egész nap nem keresett senki, de full véletlenül sikerült holnap egy órára befoglalnom online, majd pár órával később felhívott egy hölgy a HSE-től, hogy péntek délelőttre tudna időpontot adni. Maradtam a holnapnál, annál hamarabb indul a 10 napom.

Úgy döntöttünk, hogy a gyerekeket illetve Alant meg sem próbáljuk bepasszírozni a tesztelésbe, minden hír arról szól, hogy olyan túlterhelés van, nekik nem kell hivatalos igazolás sehová, hogy covixosak voltak. 

Catherine izgul szegény nagyon, hogy mostmár ne legyen pozitív, mert így a Tomi kontakjaként 5 napig kell csak izolálnia magát és január 5.-étől dolgoznia kell menni, és a munkahelye nem fizeti, ha covidos lenne. (A táppénz meg 7 napig nem jár senkinek sem, utána is csak heti €180 részarányosan)

Tominak és nekem is olyan a szerződésem, hogy teljes fizetést kapunk az első naptól.

Eoin is nemrég írt, hogy tegnap délelőtt óta vár a teszt időpontra és január 1-re kapott. Dublinban ekkora a csúszás.. ő neki új tünete lett, a köhögés.

Ma Kari is és Catherine is negatív antigén teszttel kezdtek, a fiúk továbbra is szinte tünetmentesek, sokat illetve sokáig alszanak, Alan továbbra is gyenge, az emeltre felmenést kétszer is meggondolja, mert kifullasztja. Én alig aludtam a száraz köhögéstől, már nem a torkom/garatomban van az inger, hanem szerintem ez  légcsőhurut már. De ma napközben sokkal jobb volt már, remélem, hogy az éjszaka is jobb lesz már. (..3. könyvet olvasom lassan már ki)

Fel-fellobban bennem az a “ez-nem-ér” érzés. Hogy a családunk tényleg mindent megtett, meg is kaptuk, hogy “jahogy Ti ennnnyire fééélteeeek?” Nem bazdmeg, csak hiszünk a tudománynak és elhisszük, hogy nem vicces oltás nélkül elkapni ezt a szart.