Párizs

Hanna betegsége miatt variálni kellett a szállással, de szerintem sokkal jobbat találtunk, mint amilyen az eredeti lett volna. 

A szálloda 30'-as években épült,  art-deco stílusban, cuki ici-pici lifttel, reggeliző szobával, ahol mindig szólt a háttérben vmi francia sanzon.

A szobánk pont elég nagy volt, utcára nézett, jó volt nézni a pékságből haza igyekvő embereket. A reggeli bőséges volt, nem volt okunk panaszra. A melletünk lévő sarkon pedig egy patisserie-chocolaterie volt.. nem kell már mást mondnom, azt hiszem. :)

10-re értünk a szállodához, gondoltuk, hogy ott hagyjuk a bőröndöt 2-ig, és majd visszajövünk becsekkolni... de mondták, hogy kész a szobánk, el is foglalhatjuk rögtön. :) Újabb jó pont nekik.

Jól kiterveltük, hogy mit nézünk meg és melyik nap, na ezt a tervet abban a pillanatban fel kellett rúgnunk, ahogy megérkeztünk.

A portás -mindegyik ultracuki, előzékeny volt- mondja, hogy hát ma is tüntetés van.. még nem tudni, hogy merre vonulnak, de ha látjuk, hogy a rendőrök gyülekeznek, inkább menjünk el onnan, jó messzire. Fent a szobában bekapcsoltuk a tévét, hátha megtudunk valamit. Na, ki is derült, hogy a Diadalívnál fognak gyülekezni.. az akkor felejtős..menjünk az Eiffelhez rögtön.

Elindultunk, de akárhogy próbáltunk kerülni, csak mindig rendőrökbe/sárga mellényesekbe boltottunk..(másnap láttuk a hírekben, hogy könnygázt is bevetettek a zsaruk..) úgyhogy hagytuk a terveket a fenébe, elmetróztunk a Pigalle-ig és onnan felmásztunk a Montmartre-ra. Amit az eredeti tervünkből megmaradt az az aznap esti Louvre, merthogy minden hónap első szombatján későig nyitva van plusz ingyenes mindenkinek. 

6-ra értünk oda..és életemben annyi embert nem láttam még sorakozni.. de le a kalappal egy órán belül már át is estünk a biztonsági ellenőrzésen.

A múzeum ilyenkor este 3/4 10-ig van nyitva, de mivel ekkora tömeg volt (és ember meg f**ng szag mindenütt) egy idő után feladtuk, hogy megnézzük, amit mindenképp szerettünk volna. Nem csak emiatt voltunk nyűgösek, 20 km-t gyalogoltunk és 20. órája ébren voltunk már ekkor..

Volt egy listám, hogy mit szeretnék megnézni, abból mindent sikerült kipipálni, sőt még egy extra múzeum is belefért az utolsó napon. (Musée de  l'Orangerie )

Mindegyik helyszín fantasztikus volt, de külön említést érdemel a Montparnasse torony: életem első felhőkarcolója, 40 mp alatt felért a lift az 56. emeletre, onnan fel gyalog az 59.-re, ahol szabadég alatt csodálhattuk meg a várost. Direkt sötétedésre mentünk oda, és később a bárban még elborozgattunk egy jó órát..

Hatalmas élmény volt ez a 3 nap, és muszáj lesz vissszamenni, Alan-nel. :D 

Őrült egy hét..

Ma volt az első nap a héten, hogy nem volt olyan hír/történés, ami ne forgatta volna fel a kis nyugodt életünket..

Ebből csak a tegnapi publikus: Hanna ágynak esett, ledöntötte az influenza, nem tud jönni Párizsba. :((( Nincs annyira szarul, mint a múlt héten, de visszajött a vérvétele és influenza vírusra pozitív lett, nem mehet emberek közé 2 hétig.

A lefoglalt szállásunkat próbáltam módosítani, hogy csak két főre, de nem lehetett már sajnos, de még ingyen le tudtam mondani.. viszont amit találtam, -biztos a sok visszamondás miatt volt akciós és a szállásra szánt pénzünkbe bőven belefér- egy 4 csillagos hotel, reggelivel, és 1 km-re az Arc de Triomphe-tól. 

Nem lesz így ugyanolyan az élmény, de mondtam Hannának, hogy most a legfontosabb, hogy meggyógyuljon, Párizsba majd megyünk máskor hármasban..vagy Madridba.. vagy valahova.

Közben visszamentek a fiúk a suliba (midterm volt egy hétig), well-being hét van, mindennap valami extra van: már volt zumba, ma meg jóga volt. 

Mivel nemcsak hivatalosan van tavasz, hanem tényleg (18-19 fokok is voltak a hét elején) visszazavartam őket úszni a collegeba, heti 2szer. (Évi €40-ért heti kétszer járhatnak, akárhányan a családomból, de mivel itt a hajszárító nemlétező dolog a legtöbb usziban, így télen nem engedtük őket el) Jancsi próbálkozott, hogy érettségi éve van, de mondtam, hogy heti 2szeri extra testedzéstől csak jobban fognak majd forogni a kerekek az agyában..baromi lusta ilyen téren ez a kölyök. Hát meglátjuk, most már voltak a héten.

TBT: pont egy éve, hogy lecsapott Emma, a vihar és akkora havat hozott a következő pár napban, amilyet 30 éve nem láttak a helyiek. 

(Az idei telünk kifejezetetten enyhe volt, januárban esett egy napig hó, és durvább fagyok is akkor voltak pár napig.)

Beindult a Lidl-ös vetőmag-dobozkás akció, így Beni ismét belevetette magát a kertészkedésbe, a "melegházban" (a gyúrós-szobában LOL) elültette a répát, retket, céklát, padlizsánt és kapott tőlem magyar TV-paprika magokat is, azokat is. Örülök, hogy még mindig ilyen lelkes, holott nyegle kiskamasz a lelkem.

remélem, hogy hasonló nyarunk lesz, mint a tavalyi és lesz termése a kiskertjének.

Marci 16 lett

Fejünkre nőtt, szó szerint: jelenleg ő a legmagasabb a családban, Tomi volt eddig, most egy centivel túlnőtt rajta is.

Szuper srác: okos, sportos, jólelkű, konkrétan semmi gondunk nincs vele. Nem egy szószátyár, de jó humora van, mindenben benne van, kiegyensúlyozott, nem igazán látni őt rosszkedvűnek.

Sok fotó nem készült a szülinapján, sajnos, pedig a kezemben volt a telefonom.

Joe-féle csokitortát kért és kapott, kb 10 éve nem sütöttem, de sikerült. :D Meg rántott husit, persze.

Itthon volt mindenki, délután UNO-ztunk, Marci kérésére este meg megnéztük a Paul-t közösen.

Eü-s napok

Mikor Beni beteg volt, beszéltem az orvoshoz, mikoris megkérdezi, hogy bánnám-e, ha megnyomkodná az ÉN nyakamat.. mondom, neeeem... Kérdezi, hogy mi a helyzet a pajzsmirigy uh-gal..? Mondtam neki, hogy június óta várok az időpontra.. Ok, akkor ő megsürgetné, jó? És ne aggódjak, szerinte max egy ciszta lehet..

Hát bakker, oké, nem aggódok, nemafrancokatnem .. Másnap már hívnak is Limerickből, egy magán kórházból, hogy akkor következő csütörtökön jó lenne nekem az ultrahang? Persze.

Elmegyek az ultrahangra, sikerült olyan emberhez kerülnöm, aki semmit nem mond, majd jövő héten ott lesznek az eredmények a háziorvosnál. Fasza.

Újabb egy hét, hívom a háziorvost, hogy mizu.. Ő belehadarta az eredményeket a telefonba, annyit értettem, hogy csomók vannak mindkét oldalon.. úgyhogy újabb vérvételre menjek el, ma reggel. 

Ma elmentem kora reggel, a nővér levette a vért, újabb egy hét, mire meglesz minden eredmény, de akkor már kértem, hogy nyomtassa ki a leletet.

Az egész hétvégén ráparáztam, ma éjjel konkrétan nem tudtam aludni, mert elképzeltem, ahogyan meg kell harcolnom azért, hogy elküldjenek endokrinológushoz, mert simán benne van a pakliban, hogy a háziorvos szerint "nem komoly" és akkor majd ha "komoly" lesz, na majd akkor jó komolyan megszívja az ember.

DE az ultrahangos külön megjegyezte, hogy vérvétel és endokrinológus javasolt. Amúgy göbös pajzsmirigyet gyanít.

Ma amúgy sem mentem dolgozni, mert így 18 hónapos várakozás után eljutottam a nyakammal (mmármint a nyaki gerincemmel) az ortopédushoz. Halleluja. Nagyon cuki doktornő kaptam, alaposan megvizsgált és újabb fizióra írt ki, mert merev a bal oldalam,  az MRI (amit külön csináltattam még Pécsen) leletemet megnézte, igaz másfél éves.. és akkor annyira nem volt gáz, kis protrúzió, kis meszesedés.

Mindegy, túlvagyok ezen, majd egyszer valamikor eljutok fizioterápiára, addig csinálom az eddigi tornáimat.

De nincs jó kedvem, egyáltalán.

Túrófánk

Lengyel napok voltak pár hete a lidlben, és megmaradt egy csomó túrójuk, amit leakcióztak, mert hétfőn lejárnak. 

Vettem egy kilónyit, ebből felet lefagyasztottam, a másik feléből meg valamit akartam sütni a fiúknak. 

Hamár farsangi időszak van, lett belőle túrófánk.

Finom lett, Beni örült neki nagyon, ő az én fánk-pajtim. :D 

Feltettem az instámra is, jóhogy, és Maeve rám írt, hogy jajdejól néz ki, nyami-nyami....úgyhogy megkértem Jancsit és Marcit, hogy vigyenek már át nekik egy tányérkával, lepjük már meg vele. Nagyon örültek neki, a fiúkat megteáztatta (épp emiatt nem én akartam menni, már féllábbal a kádban éreztem magam, hajat akartam mosni, meg vasalni is akartam, elteázgattuk volna az egész délutánt) és csak utána engedte őket haza.

Hogy a recept is meglegyen:

• 500 g túró
• 3 tojás
• 250 g liszt
• 150 g porcukor
• 3 teáskanál sütőpor

Összetörtem a túrót, összekevertem a tojással és a porcukorral, majd hozzáadtam a liszet meg a sütőport. Vizes kézzel, diónyi gombócokat csináltam és forró (180 fokos) olajban kisütöttem.

Ennyi volt a január..

Az elmúlt 3 hét a betegségről szólt/szól. Marci kivételével mind beharaptunk valami sz*rt..

Beninek pl igen magas láza volt napokon át, azóta jobban van, ma ment először suliba, de még nem 100-as. Jancsi is lázas volt, fájós torokkal, nekem is volt hányás-migrén-torokfájás, Alan köhögéses-izületi fájdalmas-arcüreges cuccot kapott el.

Egész mostanáig igen enyhe idők voltak, (szuper táptalaj a kórságoknak), a kiskertben már kibújtak a nárciszaim, a környék már tele van hóvirággal.

Szerdán viszont leesett az idei tél első hava, ami ugyanolyan gyorsan, ahogy jött, el is olvadt.. helyébe k*rva hideg esőt kaptunk, sarkvidéki széllel. 

Úgyhogy kandallózunk, meg orrot fújunk, meg gőzölünk, meg csöpögtetünk ezerrel.

Holnap február: új hónap, új remények. :) 

Tervek 2019

A felnőtt gyerekeimtől azt kaptam Karácsonyra, hogy elutaztatnak Párizsba, és a két lányom lesz a kísérőm. 

Nem jártam még ott, de abszolút tervben volt: nekem. 

Merthogy Alant egyáltalán nem izgatja fel és ha nagyon muszáj lenne, jönne, de ha már megyünk együtt olyan helyre menjünk, ahova mindketten vágyunk, nem igaz? Úgyhogy már többször szó volt róla, hogy na majd egyszer, mi csajok elmegyünk oda.. Mindkét lány járt már Párizsban, többször is, így ez most tényleg rólam fog szólni, oda megyünk és azt nézzük meg, amit szeretnék. 

Mindjárt megyünk is, március 2.-án; mi Karival innen, Hannus Münchenből, kora reggel és majdnem ugyanakkor érünk be a CDG-re. 

Mit szeretnék látni? Klasszikusan mindent, ami belefér 3 napba. OK: nagy terveim azok, hogy pl. fel akarok menni az Eiffel torony tetejére, de tériszonyos vagyok..amit direkt módon igyekszem legyűrni, kisebb-nagyobb sikerrel. Sajnos a bp-i Bazilika tetején pánikrohamot kaptam 3 éve, vagy a Mecsextrémnél a fa tetejéről le kellett menteni, mert beijedtem. Szóval a tervem az, erre a párizsi esetre, hogy először a Diadalívet másszuk meg, ott meglátom, hogy mennyire akad ki az agyam, és ennek tudatában megyünk az Eiffelhez. 

A Louvre, a Notre-Dame, a Montmartre, a Sacre Coeur, ... a Père-Lachaise temetőnél ugyan kiakadt Kari, hogy azt meg minek.. de mondtam, hogy hippilányka koromban az alap volt, hogy ha majd egyszer eljutok Párizsba, elmegyek a JimMorrisson sírjához..erre a válasza: pff klasszikus 80-as évek :))) 

 A nyaralós terveink most még képlékenyek, vannak foglalások, de kivárjuk a Brexitet, hogy mi lesz a kompokkal, meg az áraikkal, meg a vámolással pl. Lehet, hogy Normandiába megyünk (akkor lehetne folytatnom Versailles-jal, meg a Rouen-i katedrálissal és Mont St Michel-lel a francia élmények begyűjtést).. vagy Közép-Olaszországba: Modena környékére..itt a fiúk nagy örömére a Ferrari és Lamborghini múzeum kapna fontos helyet a látnivalók listáján. 

A szabadságot beírattam, 3 hetet vettem ki, egy extra hetet tartogatok októberre, a házassági évfordulónkon ismét elmennénk valahova kettesben és a karácsonyi időszakra még egy hét szabi. 

 A nagy tervezések közepette megrendeltük a Revolut kártyát: ui. még amikor a stockholmi jegyeket vettük, akkor az történt, hogy ugyan kifizettük a SAS-nak a jegyeket, de minden egyes jegyre külön nyújtottak be fizetési igényt, így egyszer tényleg levonták a pénzt, egyszer pedig 5*X eurót felfüggesztettek a számlánkon, egy hétre. Tök fasza volt, hogy mindenki a másikra mutogatott, a bank a légitársaságra, az meg vissza a bankra. Akkor még csak beszéltünk arról, hogy csak kéne a Revolut kártya, majd most a párizsi jegyeket a Kari számlájáról vették meg és az Air France is ugyanezt csinálta vele..kétszer adtak be igényt a bank felé a jegyek árára. Majd a Bookingon foglalt párizsi szállás "ellenőrzés" céljából lefogalt a Kari számláján újabb 107 eurót, amit pár nap után visszautaltak.. de ez eddig nekünk max 1 euró volt. Úgyhogy gyorsan beregisztráltam a Revoluthoz, kértem  kártyát, és arról mennek az összes booking-os foglalásunk innentől.

Úgyhogy megy a visszaszámlás megint: Párizs még 6 hét, a nyaralásunk pedig 188 nap múlva kezdődik. :D 

2018-as karácsonyi videó

Na, végre sikerült lekicsinyíteni a srácok karácsonyi videóját.. csakhogy itt is meglegyen.. Jó őket együtt látni és zenélni. <3 

Stockholm 4.rész

30.-án lett a mi kislánykánk 21 éves. Vettünk neki svéd szülinapi kártyát, meg a reggeliző asztalunkhoz vittünk neki muffinba szúrt gyertyát, hogy mégis legyen mit aznap elfújnia. 

A programot az ő kívánságai szerint raktuk össze..csakhogy.. tiszta vacakul volt, előző nap valószínűleg sokat volt a hidegben, fájt a torka, a mandulái duplájára nőttek..

Még itthon megbeszéltük, hogy a Vasa múzeumot fogjuk közösen megnézni: nem vázákról szól a kiállítás, ahogyan Jancsi hitte (így figyelt ez a kölyök) egészen a múzeumig.. a Vasa nevű hadihajó köré épült múzeumról volt szó.

A múzeum Stockholm első számú úticélja: az 1628-ban elsüllyedt hajót 333 évvel később emelték ki a tengerből, és több évtizednyi restaurálás után állították ki, eredetiben, minden egyes, a hajón talált tárgyat restauráltak és restaurálnak, a csontvázakból DNS analízist csináltak és rekonstruálták az elhunyt embert.

A hajót II. Gusztáv Adolf, svéd király parancsára építették. Magassága 52 méter, hossza 69 méter volt. Súlya elérte az 1 200 tonnát. Elkészültekkor a világ legimpozánsabb, legerősebb hadihajói közé tartozott volna, ha nem süllyed el a kihajózása napján.. mindössze két kilométernyi út megtétele után, gyakorlatilag a kikötőből is alig ért ki; a Djurgården sziget mellett dőlni kezdett, és hamar el is süllyedt. A  hajót a 17.század óta többször is próbálták kiemelni, de sikertelenül. Végül 1961-ben hozták felszínre, és éveken át csak polietilénglikollal permetezték, ami kiszorította a fából a vizet és egy viaszos réteggel vonta be a hajót, amitől nem kezdett el rothadni a levegőn. Majd ezekután 9 éven keresztül csak szárították. (Azt hogy a víz alatt ennyi ideig nem rohadt el a hajó, annak is köszönhető, hogy a sós tenger vize keveredik az édes vízzel és ebben a közegben nem élnek meg a faevő férgek.)  Leírhatatlan látvány. A fotók nem adják vissza azt, amit lát az ember.. Hihetetlen munkát végeztek el a restaurátorok, közel 3 órát töltöttünk el ott, örök élmény lesz, mindannyiónknak.

Mikor kiijöttünk a múzeumból, épp ment a nap, és hát megint egy gyönyörű naplementét láthattunk..:

Ezután még csatangoltunk a városban, elmentünk a "koronás híd"-hoz: ha a koronát jól fotózza az ember, akkor a háttérben a királyi palotát is le lehet kapni.

Elmentünk a koripályához, de olyan sorok álltak ott, hogy feladtuk..  egy sütizős-kávézós helyre sikerült beülnünk, szülinapozni, meg még extra szuvenírokat vettünk, és este a szálloda bárjában fejeztük be az ünneplést, mi felnőttek gintonikoztunk, a kiskorúak kóláztak és éjfélig uno-ztunk. :)

Stockholm legkeskenyebb utcája

Kari és a Nobel-központ...

Másnap meg hazaindultunk, Norwegian-nel, volt wifink a gépen, sok gond nem volt senkivel :D 

5 nap alatt 50 km-t tettünk a lábunkba, egy élmény volt, és abszolút visszavágyunk, tök jó hely Stockholm és még mennyi minden van, amit nem láttunk, remélem, hogy eljutunk majd még egyszer legalább. Mondjuk nyáron, akkor meg jó hosszúak a nappalok.