2019. január 6., vasárnap

Stockholm 4.rész

30.-án lett a mi kislánykánk 21 éves. Vettünk neki svéd szülinapi kártyát, meg a reggeliző asztalunkhoz vittünk neki muffinba szúrt gyertyát, hogy mégis legyen mit aznap elfújnia. 
A programot az ő kívánságai szerint raktuk össze..csakhogy.. tiszta vacakul volt, előző nap valószínűleg sokat volt a hidegben, fájt a torka, a mandulái duplájára nőttek..
Még itthon megbeszéltük, hogy a Vasa múzeumot fogjuk közösen megnézni: nem vázákról szól a kiállítás, ahogyan Jancsi hitte (így figyelt ez a kölyök) egészen a múzeumig.. a Vasa nevű hadihajó köré épült múzeumról volt szó.
A múzeum Stockholm első számú úticélja: az 1628-ban elsüllyedt hajót 333 évvel később emelték ki a tengerből, és több évtizednyi restaurálás után állították ki, eredetiben, minden egyes, a hajón talált tárgyat restauráltak és restaurálnak, a csontvázakból DNS analízist csináltak és rekonstruálták az elhunyt embert.
A hajót II. Gusztáv Adolf, svéd király parancsára építették. Magassága 52 méter, hossza 69 méter volt. Súlya elérte az 1 200 tonnát. Elkészültekkor a világ legimpozánsabb, legerősebb hadihajói közé tartozott volna, ha nem süllyed el a kihajózása napján.. mindössze két kilométernyi út megtétele után, gyakorlatilag a kikötőből is alig ért ki; a Djurgården sziget mellett dőlni kezdett, és hamar el is süllyedt. A  hajót a 17.század óta többször is próbálták kiemelni, de sikertelenül. Végül 1961-ben hozták felszínre, és éveken át csak polietilénglikollal permetezték, ami kiszorította a fából a vizet és egy viaszos réteggel vonta be a hajót, amitől nem kezdett el rothadni a levegőn. Majd ezekután 9 éven keresztül csak szárították. (Azt hogy a víz alatt ennyi ideig nem rohadt el a hajó, annak is köszönhető, hogy a sós tenger vize keveredik az édes vízzel és ebben a közegben nem élnek meg a faevő férgek.)  Leírhatatlan látvány. A fotók nem adják vissza azt, amit lát az ember.. Hihetetlen munkát végeztek el a restaurátorok, közel 3 órát töltöttünk el ott, örök élmény lesz, mindannyiónknak.





















Mikor kiijöttünk a múzeumból, épp ment a nap, és hát megint egy gyönyörű naplementét láthattunk..:




Ezután még csatangoltunk a városban, elmentünk a "koronás híd"-hoz: ha a koronát jól fotózza az ember, akkor a háttérben a királyi palotát is le lehet kapni.
Elmentünk a koripályához, de olyan sorok álltak ott, hogy feladtuk..  egy sütizős-kávézós helyre sikerült beülnünk, szülinapozni, meg még extra szuvenírokat vettünk, és este a szálloda bárjában fejeztük be az ünneplést, mi felnőttek gintonikoztunk, a kiskorúak kóláztak és éjfélig uno-ztunk. :)











Stockholm legkeskenyebb utcája


Kari és a Nobel-központ...



Másnap meg hazaindultunk, Norwegian-nel, volt wifink a gépen, sok gond nem volt senkivel :D 
5 nap alatt 50 km-t tettünk a lábunkba, egy élmény volt, és abszolút visszavágyunk, tök jó hely Stockholm és még mennyi minden van, amit nem láttunk, remélem, hogy eljutunk majd még egyszer legalább. Mondjuk nyáron, akkor meg jó hosszúak a nappalok.

3 megjegyzés:

Lazac írta...

Isteni napotok volt ezek szerint! :) A hajó monumentális, hihetetlen, hogy így meg tudták őrizni az utókornak. Az a naplemente meg!!! Ahhh
Milyen a mályvacukros kávé? Már annyi helyen láttam, de még soha nem kóstoltam. :)
Karinak utólag is nagyon boldog szülinapot kívánok! ♥

Verus írta...

Köszi Kari nevében a jókívánságodat!
Fantasztikus napunk volt, és a mályvacukros kávé finom, ám ha belekevered a forró italba, kicsit folyós lesz..kérj legközelebb így tejszínhabos lattét és egy párat eszegess le róla a habbal, és párat meg keverj bele a kávédba..apró lépéssel, hátha nem ízlik. ;)

Lazac írta...

Rendben :):):) Majd megdumálom Mónival, Ő mindent megcsinál, amit kérek :):)