pozitív pozitív pozitív

Javulok. Tudok bögréből inni, érzem az ízeket, és kicsit mozog az arcom.
Ez tehát azt jelenti, hogy elindultam a gyógyulás útján, és hogy a drámának vége :D

Annyira hihetetlen, hogy már kéthónapja itt élünk..de igaz. Hogy nem azt mondjuk a másiknak, hogy tudod, ott az Arany János utcánál...hanem ott a Main street-en, vagy ha a Dublin Road-nál tovább mész..meg ilyenek. Fura. Remélem az ünnepekre kint leszünk az anyagi hullámvölgyből is...addigra a Revenue összekapja magát, és rendbeteszik Verbéna tax kreditjeit...meg talán a válság hiszti is alábbhagy, és a megrendelőim elkezdenek újra dolgozni....mert most mindenki kivár, és nem nagyon van munka.
Úgy tűnik, folyamatban van a magyar tévé nézésének a lehetősége is, aminek nagyon örülök, pedig nem hittem volna...
Szóval pozitív dolgok vannak, megyünk előre....

és még álmok..

Tegnap este Buddy megbeszélte Mártival, hogy agykontrollozunk mindhárman, és gyógyítani fogjuk Buddyt.
Lefekvés után így is tettünk, és én asszem belealudtam.. és ezt álmodtam:

A tengerparton voltunk, Mártival. Tudtam, hogy itt vagyunk Írországban, de mégis olyan karibi-kép volt.. türkizkék tenger, pálmafák.. napoztunk, behunyt szemmel.. aztán elmentünk úszni a tengerbe.. és csak úsztunk-úsztunk... mikor rádöbbentem, hogy Buddyban vagyunk.. és ott keressük a helyet, ahol a gyulladása van.
Márti megtalálta, egy sárga, csúnya nagy csomó volt. Aztán képszakadás...

Később Rómában voltunk, mi hárman, és a nővérem.. Buddy teli szájjal nevetett ránk, és jól volt. A nővérem mutatta, h merre menjünk, mert ő tudja a jó irányt, mi meg dacból, juszt se.

.....

magyarázat:
-Rómában sosem jártam, de olaszos múltam miatt, szívem vágya oda elmenni.. és majd egyszer szeretnék Szicíliában élni.. :D
Most sem a tipikus római képek voltak álmomban, csak házak, de tudtam, hogy mi ott vagyunk.
- A nővérem úgy jön a képbe, hogy tegnap felhívta Buddyt és rettentően felbosszantott engem. Mert tulképpen remegő hangon mondta, hogy kell CT Buddynak, mert egy másik orvos, akivel beszélt róla, na az azt mondta, hogy ez agyvérzés.. és kell a CT.
Rohadt dühös voltam, és igen, sok időbe telt lenyugodnom éjjel, hogy képes legyek koncentrálni, mert .. ennek az egésznek semmi értelme.... a tünetei NEM agyvérzéses tünetek.. és kész.

Álmok és félelmek

Ma (is) össze-vissza álmodtam mindenfélét. De valahogy hajnalra összeállt a kép. Azt hiszem, a félelmeimmel álmodtam…Mert volt olyan része az álmomnak, amelyikben rommá törtem az autót…a rönót. Aztán volt olyan része, hogy valakit felemeltem, hogy arrébb vigyem, de rongyként csuklottam össze. Meg olyan, hogy már egy hónapja egy másik nővel éltem együtt :-o. Az életem szerelme és motorja, Verbéna elvesztése, ill. a kapcsolatunk tönkremenetele nyilván egy tudatalatti félelem, hiszen Ő a legfontosabb az életemben. Az autónk jelképezi jelenleg a szabadságot, hiszen a mozgás, az új megismerése, és a kényelem alapfeltétele, hogy van. A rongyként összecsuklás pedig ezek közül az egyetlen igazi félelmem…hogy az arcbénulásom legrosszabb esetben is maradjon meg ennyinél, és soha ne legyen rosszabb. Persze, javuljon meg minél előbb….de azért önkéntelenül is hajnalonként az első dolgom megmozgatni a kezeim-lábaim, hogy mozognak-e :D És mozognak ! :D És a kocsink nincs rommá törve, és Verbénával szeretjük egymást továbbra is, töretlenül…és örökké.
Na erre jó felébredni :) 

...

Ma rá kellett döbbennem végre, hogy az elmúlt 2-3 évben bizony rosszul ítéltem meg néhány embert. Szar érzés, fáj, de gondolom majd elmúlik és ezen is túlleszünk egyszer. Önző dolog ez, inkább önmagán csodálkozik az ember, hogy hogy nyúlhat ennyire mellé.

Aztán a kedves anyukám, akivel ledumáltam tegnap a UPC-projektet…ma ismét felhívtam, és már visszakozott persze. Mert nagyon elhamarkodta, hogy igent mondott…hát, na benne végülis nem csalódtam. Van, ami nem változik. Én voltam a marha, hogy elhittem, most lehet számítani rá.

Közben V-nak sem könnyű a munkahelyén, össze-vissza kavarják a beosztást, persze az adókreditekről még mindig nem tud senki semmit. De nem baj, egyszer csak majd ott is rendben lesz minden, nyugtattam Őt, .. szegény nem lehet neki könnyű. Megkapott engem is a félnyócra álló arcommal….az új munkahely, az új élethelyzet….

Vannak ilyen helyzetek az életben, túl kell rajtuk jutni.

Arc

Mára az arcom jobb oldala gyakorlatilag lebénult.

Ez elég rosszul érintett engem is, és persze Verbénát is, leginkább mindenekelőtt azért, mert nem értettük, hogy ez mi a franc, mitől van, és mi lesz még. Pánikrohamaimban láttam magam, ahogy a gyerekeim arrébb tolnak a kerekes székemmel az útból :D
Aztán miután túl lettünk egy szar estén meg egy még szarabb reggelen, és Verbénát elvittem dolgozni…meg befizettem a lakbért, hazajöttem, bekevertem a palacsintatésztát, és amíg az okosügyes nagylányom elkezdte sütingélni a paleszokat, addig én belevetettem magam a netbe, és kitaláltam, hogy akkor nekem egy bizonyos B.-féle arcidegbénulásom lett, a VII. számú agyi ideg bénulása miatt. Erről azt köll tudni, hogy 2-3 nap alatt alakul ki, nem tudni a pontos okot, de okozhatja pl. herpeszvírus is…nálunk mostanában majd’ mindenki volt herpeszes. Szerencsére ennyi, illetőleg azon túl, hogy nehézséget okoz az ivás, az evés, a beszéd, és minden mimika, nem várható rosszabbodás. Az enyhébb esetek kb fele meggyógyul néhány hónap alatt. Ebben reménykedek. Addig meg masszírozom a fejem, hogy ne sorvadjanak el az arcizmaim.

lehet...

.. hogy a litván és ír főnökeim olvasnak minket? :O :D
Most hívtak, hogy tudnék-eeeee menni pénteken is dógozni...?
Egye fene, tudok. :DDDD

nadrágszíj

Mindenhol olvasható, és aki belevágott, az tudja, átélte, hogy az első idők nehezek, keményebbek..

Ezt mi úgy hívjuk, hogy "ha kell zsíros kenyéren élünk".. igaz, itt módosult sonkás-sajtos kenyérre, ui. pofa tátva néztük, hogy a szín "gépsonka" 40 dekája 2,09 euró. (most nagyon szar a forint, 267 az euró.. szóval így sincs 1400 forint kilója) .. na szóval, vissza kell fognia az embernek magát, addig, amíg nem lát át bizonyos dolgokat, illetve nem egyenesedik ki minden.
Pl. előre nem látható esemény volt az nálunk, hogy a következő hétre csak 2 napra osztanak be. Mert persze jó-jó, hiszen sokat leszek itthon, de bezony, ha a zsebünket nézzük, akkor az csak 2*8 óra.

Először, tegnap, ezen akadtam egy nagyot, hogy "jajj istenem, mi nem így számoltunk..", de mára sokkal jobban érzem magam. Átbeszéltük, megdumáltuk, hogy ha más nem, akkor sonkán és sajton élünk 2 hétig, de örüljünk annak, hogy 6 napon keresztül szabadnapos vagyok.
Szóval most örülünk. :DDDDD

Black-head és a Cliff of Moher

Megejtettük első, itteni, igazi kirándulásunkat..

Buddyval megbeszéltük még otthon, hogy a Moherhez mindenképp: ha törik, ha szakad.
Direkt hétköznapot választottunk, mert ez tényleg igazi turista látványosság, marha sokan voltak most is.. annak ellenére, hogy hétfő, hogy ősz..

Az utat úgy terveztük, hogy a Galway-öböl felől megyünk, jól megnézve magunknak a Black Head-en lévő világítótornyot.


És érintve a Burren lábait.
Burren: (a boireann írül sziklás helyet jelent. ) Európában, de talán a világon egyedülálló vidék. 160-200 km2-nyi területen, kopár mészkősziklás, holdbéli táj. A közepe alatt van egy barlanglabirintus, az Aillwee Cave -megnézni majd egy külön út alkalmával fogjuk. Az ős időkben lakott terület volt, több dolmen, megalit is erre utal. A Burren legszembeötlőbb tulajdonsága az, hogy a sima, csupasz teraszok repedések, hasadékok által lépcsőszerűen rendezettek. Ennek oka az, hogy a mészkő nem folyamatosan képződött, hosszú szünetek álltak be, amikor a tenger visszahúzódott.


Innen már csak egy fél óra kocsikázás volt a Cliff of Moher..
Közel 8 km hosszú, a legmagasabb pontja 230 méter.
A kocsit a központi parkolóban hagytuk (8 euróért), majd megnéztük a Látogatói központot, amit a sziklákba rejtve építettek fel.
Aztán felsétáltunk az O'Brien's Tower-hez, innen teljes képet kaptunk a Moherről, az Aran-szigetek egyik csücskéről, és a végtelen Óceánról.
Lélegzetelállító, szépséges, félelmetes.. nagyon-nagyon tetszett, és most sem tudom felfogni, h amit hónapokkal ezelőtt még nézegettem a neten, azt most láttam, éreztem, hallottam.. szóval.. huhhh...

képek -a Nagyok albumából

Hanna, Kari és Tomi készítette fotókból válogattunk..

Angliába menet, a Malév gépen:


Hárman a tengerparton:


Az Arundel kasély, közelről:


és távolról:


Volt, hogy jó időt fogtak ki, és többször fürödtek is a tengerben:


Képeslapnak is elmennének ezek a fotók, szerintem -Ok, elfogult anyuka vagyok... :PP
-Hanna fotó


-Tomi fotók/ Gatwick felülről

Október

Eljött ez a nap is, amit nem gondoltam volna pár hete még….ülök a nappaliban, csend van…Beni alszik, gyerekek olvasgatnak. Verbéna dolgozik. Valamiért most nem jönnek munkáim, pedig volna kapacitás meg igény is rá….csak ingyenmunka jött, megkértek egy rövid valami lefordítására…azt megcsináltam.
Naponta elgondolom, milyen szerencsésen, mi több, meseszerűen alakultak és alakulnak a dolgaink. Verbéna munkahelye gyalog sem több 5 percnél, a státusza full time, de a beosztása alapján otthon egy gyenge félállás lenne. És a legszebb az egészben, hogy így is keres annyit, amennyi far enough….ahogy az angol mondja. Még nem vagyunk a finisben, hiszen hátra van még a gyerekek beiskolázása, a helyi besorolásunk átfutása, a kukavásárlás….de ezzel meg is vagyunk. És ami a legfontosabb: Hogy életképesen megvagyunk itt (is). Nagyon féltem attól, hogy nem találunk megfelelő házat magunknak. Hogy nem lesz elég munka nekem, és Verbéna sem talál majd magának.
DE NEM ÍGY TÖRTÉNT :DD
Legyen benne egy adag spiritualitás, legyen benne szerencse, vagy legyen benne a megalapozott, és nagy körültekintéssel kivitelezett megvalósítás, vagy a téli patkány mivoltomra fogott hatszoros túlbiztosítási mániám……..mit bánom. A lényeg, hogy megléptük ezt a nem kicsi lépést, és hiszem, hogy a többi lépés az úton már egyre könnyebb lesz.