Hanna szülinap

Ezen a hétvégén azért történtek még dógok -anyósék látogatásán kívül :DD - : megtartottuk igaziból is Hannus szülinapját, szombaton.
Újítást akartunk, mert Hanna csak annyit kért, hogy tiramisu és valami krémes, epres legyen. Ez nekem/nekünk kihívás volt a javából. :DD
Van egy angol sütis könyvünk, amit E-tól, Buddy fórumtársnőjétől kaptunk jó pár éve, azt lapozgatva találtunk egy moulding icing nevű cuccost (nem találtam rá jó magyar szót: nem fondan, de nem is glazúr.. szóval egy formázható, nyújtható cukormáz.. ), amit persze rögtön kipróbáltunk, még aznap.
(Vettünk egy gagyi tortalapot, kikevertem egy rém pocsék vaníliakrémet és ezt fedtük be a cukormázzal..)
(nem kicsinyítettem le a képeket, szóval bazi nagyok ... upsz)



Ezen fellelkesülve (mmint, hogy képes vagyok arra, hogy ilyen ájszingot csináljak) megálmodtam *hajat hátravet* egy eperbomba fedőnevű sütit.

Pénteken kikevertem egy tejszínhabos-epres krémet (egy liter tejszín, porcukor és fél kiló eper kell hozzá), és -mindenféle áztatás nélkül- egy félgömb alakú tálba letettem egy sor babapiskótát, rá egy adag krémet, megint babapiskóta-krém. A tetejét (ami ugyebár a leendő süti alja lett) dupla adag piskótával "erősítettem" meg.

Másnapig állt az edényben, majd jött a drukk, hogy egyben kijön-e? Kijött:



Aztán a nagy öröm után jött az extra nagy icing kinyújtása, felrakása.. és bár jó sokféle díszt-színezést kitaláltam (húúúhúú, Beninek ollllyan tortát gyártunk.. :P), időhiányában csak ennyi sikeredett:



A Szülinapos örült, tetszett neki. Az ajándékoknak is volt sikere (vettünk neki egy igazi parfümöt, egy kagylókkal díszített sarut, hangvillát.. ja és lakkot a lábkörmére), úgyhogy mindenki igazán heppi volt.

Elődök

Végre tehát megvannak az őseim képei :)

Ő Godó Ignácz, anyám nagyapja...

Ő az én imádott nagymamám, anyám anyja (Godó Ilona)

A nagyapám, 1980-ban ment el, 8 éves voltam... Kiss Imre

Ő pedig Kiss Viktória, anyám nagymamája...

Bontás

A bejárat feletti előtető, melynek dupla funkciója van….ill. volt. Egyfelől szakadó esőben is volt egy 4-5 m2-es rész, ami fedett volt, másfelől, mivel délnyugat felé néz a bejárat, felfogta a délutáni nap szörnyű erejét. Eredetileg, mikor még a főépület össze volt építve „L” alakban az egyébként sokkal régebbi, valaha présházként funkcionáló másik épülettel, akkor az előtető egyik szelemengerendája annak a másik épületnek a falán nyugodott. Csakhogy azt a másik épületet elbontottuk. Én akkor, mivel a falat is bontottuk, helyette beraktam két oszlopot, hogy legyen,a mi tartja a szelemengerendát. De nem volt olyan hosszú anyag…így két részből csapoltam és csavaroztam össze, felül egy-egy gérbe vágott gerendával hozzáerősítve a szelemenhez, alul pedig betonba öntve, megvasalva.Azonban mindez négy éve volt….azóta az oszlopok megsüllyedtek, és elgörbütek. Akkor nem volt sem idő, sem pénz profi munkára…úgy értem, hogy kátrányozni az oszlopok alját, vagy a betonágyat háromszor akkorára csinálni….hát, az idő múlik, ez van.

Viszont már nagyon ferde volt az egész, és nem akartuk azt, hogy egyszer majd ráessen valakire. Tegnap este Verbéna felment a padlásra, és csinált sok fotót. A képeket kielemeztük, és megterveztük a bontás menetét.Így ma hajnalban Verbéna és Tomi felment a padlásra, egy dekopírfűrésszel, meg egy partvisnyéllel :D lekapkodták a cserepek egy részét, majd Tomi a csatlakozás menti tetőléceket szép sorban elvágta. A mi házunk olyan, hogy taréjszelemen nincs, a szarufák egymásra támaszkodnak a gerincen, így azzal nem volt tennivaló. Miután az összes lécet elnyírta Tomi, lejöttek. Én egy kötelet kötöttem az általam kiválasztott pontra, majd próbáltam először az egyébként nem csekély testi erőmmel kirántani, de nem ment.

Így hát jött a „B” terv. Astra, vonószem. Így már sikerült, az előtető kártyavárként omlott alá….röpke egy órai lapátolás és gerendahordás után be is jutottunk a házba az életmentő kávé megivása céljából….Meg lett örökítve a dolog, íme:

anyámék

Ma eljöttek anyámék hozzánk. Semmi különös, semmi szokatlan, csak a rendes felületes, álszent bájolgás. Kötetlen csevegés, semmitmondó témák….és persze a kisgyerekek max 10 perc utáni elhessegetése. Rengeteget melóztunk, csak hogy a kert olyan legyen, amilyen….lenyírtuk a füvet, szegélyekkel, Verbéna elrendezte a vitágokat, megmetszette a kecskefüzet, tip-top rendet vágtunk mindenütt…Erre a kedves édesanyám aszongya, mikor leülnek, hogy jaj, gyerekek, minden olyan szép BB-ben (ott laknak)….mennyi szép virága van, és mennyi rengeteg gyümölcse, roskadoznak a fák a sok gyümölcstől…
Arra volt idő, hogy anyósommal érdektelen műcsacsogást folytasson le, arra nem, hogy mondjuk a Hannustól megkérdezze, hogy és…milyen a suli? Hogy megy a zongora? Játssz valamit nekünk…Vagy a Tomitól, hogy milyen itthon tanulni, esetleg Karitól, hogy mi van Vele….milyen a zongoratanulás, hogy megy az iskola….vagy Jancsitól, hogy hogy ízlik az első osztály? Észre sem vették, hogy a szokásos gitárom a falon már nincs ott….felületes, felületes, felületes….és önző….még a cipőjüket se vették le…egy pozitívum azért volt….anyámat megkértem, hogy hozzon képeket a szüleiről…és apám szüleiről. Persze sietve tettem hozzá, hogy nem, nem akarom megtartani őket, csak beszkennelem….úgyhogy most végre vannak képeim az imádott nagymamámról és papámról! :DDD (sőt, még az anyai dédapámról és –anyámról is….dédapám nagyon durva :DDD)
Apám kétségbeejtő….ötpercenként elfelejti, amit mondanak neki, vagy amit ő mondott. Nagyon illúzióromboló….persze nem tűnik fel annyira, ha nincs értelmes téma sem, csak ismételgetik magát. Hiába, a 30 év kőkemény alkoholkúra nem múlik el nyomtalanul :- (
Összességében véve eléggé lefárasztottak….és mikor elmentek, Verbénával megállapítottuk, hogy a bejárat feletti előtetőt muszáj lebontani…úgyhogy holnap neki is esünk…

orgona

Kariéknak ma a zongora órájuk a helyi katolikus templomban lett megtartva.. Ez úgy indult, hogy a zongoratanárnője -amúgy elég vallásos nő- azt mondta, hogy egy zongoristának tudnia KELL :P orgonán is játszania.. mert ugye mi van, ha a kántor pl. megbetegszik? (ez jó kérdés :P )
Kitalálta, h majd beszél a helyi pappal, és rendezhetnének egy orgona-hangversenyt. Minden gyerek (Tomi is) ezért hetekkel ezelőtt belekezdett különféle Bach-mű gyakorlásába-megtanulásába.

Csakhogy a mi (mmint a falué persze) papunk egy igen érdekes ember.. megüzente a hittanosokkal, hogy "szó sem lehet róla.. és akárkik csak úúúgy nem léphetnek be a templomába". A tanárnő ezen jól felhúzta magát (ja, ő m-i, úgy jár ide ki, szóval nem ismeri a papot), merthogy az Isten házába mindenki beléphet. A lényeg, hogy elintézte a próbákat illetve egy koncertet is.
Ma volt az első próba, ismerkedés a hangszerrel.. senki nem merte kezdeni, Kari volt a legbátrabb és jelentkezett elsőnek.
Teljesen odavan, hogy milyen jó és csodaszép.. repkedett és lelkesedett nagyon.
Hát nagyon kíváncsi vagyok, hogy
1. nem fújja -e le addig a pap ezt a "hacacárét"
2. én bemehetek-e meghallgatni majd a koncertet :PP

Amúgy szerintem nagyon szép gondolat volt ez a tanárnőtől. Nekem nagyon tetszett már először is, de így, hogy Kari ennyire lelkes tőle, különösen tetszik.

lehetséges... vagy sem?

Közel egy éve hoztunk egy döntést:
Tomi leáll a gyógyszereivel.

3 évesen diagnosztizálták nála az asztmát. Akkor azt mondták, hogy a gyerekkori asztma kinőhető. Az évek során durvábbnál durvább rohamai voltak, igazán akkor javult a helyzet, mikor ide költöztünk. (Bár az első évben még innen is kellett kórházba vinni.) Ez idő alatt szedett egy halom szteroidot, megelőzésre és akut roham kezelésére. Kiderült, hogy allergiás a parlagfűre és a macskaszőrre.

Buddy többször írta, hogy rettegett attól, h Tomi is „olyan” lesz, mint ő. De nagyon jó kezelőorvosunk (volt). Mindig elmondta, hogy a ’70-es évekbeli gyógyászat és a mostani között ég és föld a különbség. Hogy nem kell aggódnunk, a bevitt szteroidtól nem fog elhízni, nem lesznek később problémái.

Igen ám… csak hogy hogyan fog kiderülni, hogy kinőtte?? Hiszen olyan gyógyszereket szedett, amit mindig-mindennap szednie kell, és így 3 éve szinte sosem alakul(t) ki akut rohama.
Természetesen ez a téma is olyan, hogy ahány orvos-annyifélét mond.. és persze az internet is itt van: az egyik portálon azt olvasom, hogy sosem nőheti ki, a másikon, h igen, az egyik azt írja, hogy azért tünetmentes a gyógyszer szedése mellett, mert jól van beállítva, a másikon az derül ki, hogy lehet, h már nem is kell szednie.
Anya legyen a talpán, aki képes átlátni és jól dönteni az ügyben.

Szóval ezen témázgattunk tavaly ilyentájt.. mikoris jött Tomi, hogy: hát izééé.. Ő egy ideje elfelejtette szedni a gyógyszereit. Viszont a csúcsáramlás-mérő szerint az állapota nem romlott: ugyanolyan eredményei voltak.
Hát lehet, hogy nem kellene ezen tökölnünk, próbáljuk meg: hagyja abba, figyeljük (megfigyeljük) és meglátjuk.
Így is lett, így csinálta végig a tavalyi nyarat, ventolint talán, ha 3x használt. Az allergiájára szed gyógyszert, ezt meg is beszéltük (el is kellene már kezdeni lassan..)

A gyerek teljesítménye nagyon jó, az erőnléte kategóriákkal jobb, mint a kortársaié. A hétvégén 35 km-t biciklizett.
Úgy érzem, hogy nem lett rosszabb az állapota, de persze eszem magam, hogy mi van, ha ezzel teszünk rosszat.. jajj, nem könnyű.
Tudom, hogy anyósomék is jót akartak anno, mikor vmi spéci svájci gyógyszerrel kezeltették a kisBuddyt, de utólag kiderült, hogy hosszú távú hatása akkor nem volt ismert még.
(itt jegyzem meg, h Buddy sem szed már –vagy ezer éve – szteroidot, sem pulmicortot (ez a megelőző szer volna), sem semmit. Az allergiájára szed ő is ezt-azt, és ha be is fullad, az sem komoly. Asszem ’93 nyarán volt utoljára igazán nagy rohama, akkor egy barátunk vitt be minket a siófoki kh-ba, úgy, hogy nem volt még jogsija, és végig a trabink mögött jött egy rendőrautó.)

törököknek angolul....magyarként

A mosógép-szerviz kérésünkre azt az információt adta, hogy megrendeltek alkatrészeket, de még nem érkeztek meg. 3 hete nincs mosógépünk. Próbáltam a cég magyar forgalmazói honlapján észrevételt tenni, de hogy-hogy nem, a kapcsolat link halott : -( Ez egy török márka….BEKO. Így hát a török honlapon írtam be panaszt, angolul….nem tudom, lesz-e belőle valami….majd meglátjuk :-/

lóhere

Minap Marci megjelent egy hatalmas nagy, 3 levelű lóherével a kezében.. és azt mondta, hogy ezt nekem hozta. És szerinte ez nagyon sokat fog nekem jelenteni.

Nem, nem tud semmit. A tudata.
Hogy a tudatalattija mit tudhat.. csak elképzeléseim vannak, de igen, nagyon örültem neki. És igen, túlmisztifikálom. :DDD
De vállalom. :D

A lóherét lepréseltem, beszkenneltem, és terveim szerint egy képet csinálok belőle.

( A lóhere Írország nemzeti kultúrájában még ma is aktívan jelen van. A zöld szigeten a lóhere nemzeti szimbólum és a menyasszony csokrába mindig tesznek belőle, hiszen mint a keltáknál is, a termékenység és a szerelmi varázs szimbóluma. Szent Patrik napján, az ír nemzeti ünnepkor minden ír - sokan még az USA-ban is - zöld ruhába öltöznek és lóherét vagy lóhere kitűzőt hordanak. )

anya-nap

No, igen, ma volt az anyák-napi ünnepség a suliban. Az itteni szokás az, hogy a kórus és az alsó tagozat közösen csinál egy műsort az anyáknak, nagyanyáknak.

Nekem ez nagyon tetszett, főként amiatt, mert mikor már egynél több gyerekem járt suliba, nem győztem szétszakadni ilyenkor (is). A műsor rendszerint max. egy órás, kibírható.
Jancsiék egy-egy rövid verset mondtak, Kariék verset is mondtak és egy mini darabot is előadtak.
Buddy kissé cinikusra sikeredett megjegyzése -bár találó, mégis tulképpen engem most kevésbé zavart ez a faramuci virágadásos dolog. (Igaz, tavaly és azelőtt bevittek 100-150 forintot és mindenki egyforma virágot adott az anyukájának. Idén, úgy tűnik, valaki más szervezte a dolgot.)

Az itthoni anyák napja pedig azzal kezdődik -amióta itt lakunk-, hogy hajnalban valamikor a gyerekek elosonnak itthonról, és innen-onnan szednek virágot.
Idén kaptam orgonát, íriszt, a kisfiúktól vadgesztenyefa virágját :P, és mindig rajzolnak valamit, ill. Karitól rendszerint egy verset is kapok.
A férjuram pedig megpucolta az ablakokat. :D

(az asztalon van egy husángszerű fa.. annak a története az, hogy egyszer pucoltak egy faágat a srácok, és én nagyon fellelkesültem, és az egyik virágomnak az lett a karója. No, innentől kezdve mindig kapok pucolt ágat, mert én azt nagyon szeretem. :D Ezen az ágon pár kedves sor is van, és mindőjük neve. )


Egy rajzot teszek ide a sok közül, ez Karié: (kiteszem oldalra is, olyan aranyos)

Szívás

Micsoda nap….kezdődött azzal, hogy hazafelé a hatoson elszállt a bal hátsó kerék…szétdurrant. Szerencsére nem lett gond, meg tudtam fogni a kocsit, kicseréltük a mankópótkerékre….elvileg már megrendeltem a neten a gumikat, csak várok, hogy visszajelezzenek….
Aztán hazafelé, fogyasztván a sajtburgereket menet közben, Verbéna kinyitotta az egyiket….és TELE VOLT VERVE borssal….eszméletlen.



Aztán hazaérve várt a meglepi: két darab rendőrségi idézés, egy Verbénának, egy nekem….a legutóbbi opeles mutatvány miatt. Egyfelől, hogy Őt mi a fészkes fenéért idézik be, el nem tudom képzelni. Másfelől egy deka válasz nem jött azokra a dolgokra, amit írtam nekik. Jelesül, hogy vegyék figyelembe, hogy nem volt sértett, hogy az utcából sem mentem ki, hogy nem mentem gyorsan, nem veszélyeztettem senkit, és csak gyógyszerért ugrottam ki a patikába a beteg gyerekemnek….
Megírtam a válaszokat. Annak a törvénynek, amire hivatkoznak, van egy paragrafusa, ami kimondja, hogy az idézést úgy kell postázni, hogy a szabálysértés alá vont személy legalább 5 nappal az időpont előtt megkapja azt. Ma kaptuk meg, ötödikén, nyolcadikára szól az idézés. Úgyhogy megírtam nekik, hogy nem érek rá…de nem igazán értem, miért akarnak beidézni, ráadásul Verbénát is….meg engem is…agyrém…valószínűleg a szőnyeg széle effektus.
Szóval elvagyunk….a fejem majd’ szétmegy….aminek nyilván a borsfürdős sajtburger se segített sokat :DDD
Verbéna mindjárt indul anyák napi műsorra….a szervezés netovábbja: azt üzenték a gyerekekkel, hogy kötelező vinni egy szál virágot….namost el lehet képzelni a helyzet fonákságát, amikor anyuka bemegy a virágboltba, hogy vegyen magának egy szál virágot, amit aztán odaad a gyereknek, akitől visszakapja az iskolában, a pátosztól elhomályosult szemű kiváló pedagógusok gyűrűjében totymorgó kisgyerektől. Hurrá….