TBT - Oslo

 Ez a blog 14 éves lesz idén, és élete során sokszor tettem félre.. legtöbbször amiatt, mert olyan személyes (távolabbi család, nekem a közeli az a 6 gyerekem)  dolgok voltak ránk hatással, amit ugyan le akartam írni, de az akkori olvasók között több olyan családtag is volt, aki benne volt a történésekben. A legtöbb sztori a piszkozatokban van, mert nem akartam nem leírni. 

Így van az, hogy pl a 2016-os oslói kirándulásunkról csak hónapokkal később, pár sorban írt csak Alan. Úgyhogy ez a poszt egy rendesen meg nem blogolt utazásról fog szólni. 

Ad hoc volt az egész, €9-ért voltak a jegyek, botorság lett volna kihagyni, pláne úgy, hogy Skandinávia rajongók vagyunk plusz Jo Nesbø és Harry Hole által ismeretlenül is beleszerettem Oslóba. 

Mivel szinte utolsó pillanatos volt minden, a szállodák, amik amúgy sem olcsók, olyan árakon voltak, hogy csak néztünk. Így egy szuper lakást foglaltunk le az Airb&b-n, nagyon elégedettek voltunk vele. A kulcs egy közeli kisboltban volt leadva, a lakás az Oslo-fjordra nézett, minden közel volt, de mégis csendes, nyugodt környéken. Mivel ez a ryanair megszűnő járata volt, így válogatni nem tudtunk az érkezés/indulást illetően, csütörtök délelőtt értünk Norvégiába, -nem írom, hogy az osloi reptérre, mert ez egy Rygge nevű hely volt, kb 60-70 km-re Oslótól- és szombat legelső járattal jöttünk vissza, azt hiszem 5.50-kor.. úgyhogy úgy döntöttünk, csak egy éjszakát foglalunk, mert ki kell érni a reptérre 3-4 körülre, ez tömegközlekedéssel jó másfél-2 óra, szóval éjfél-egy körül el kell indulni Oslo belvárosából. Így a két napunkból a második nap igazán fullos volt, délelőtt leadtuk a lakáskulcsot, elmentünk a pályaudvarra, betettük a cuccainkat az értékmegőrzőbe és tövig lejártuk a lábunkat. Beni 10 éves volt, de nagyon jól bírta, csak a reptéren aludt, meg a repülőn. És hazafelé a kocsiban. Mi is csak a repülőn tudtuk lehunyni a szemünket, de abszolút nem bántuk, nagyon nagy élmény volt az a 2 nap. 

Ahogy Alan írta, semmi sem úgy volt, ahogy terveztük, mert a reptérről vonattal akartunk volna bemenni a belvárosba, meg is vettük a jegyeket online (€60 .. csak viszonyításképp a repjegy árához) de sztrájk volt aznap. Úgyhogy buszra kellett vennünk jegyet, azzal bebumlizni Oslóba, majd a főpályaudvaron be kellett adnunk egy vonatjegy visszaigénylést, de ez idő-idő-idő. Úgyhogy a lakásba késő délután érkeztünk meg csak, emiatt amit terveztünk aznapra minden felejtős lett. Úgy döntöttünk, hogy elfelejtjük a terveinket, megyünk, amerre látunk. (Egyetlenegy dolgot akartam, de azt másnap meg is valósítottam.)

A lakás az Oslo fjordra épült operaház mögött/mellett lévő új lakónegyedben volt, ahova az opera mögül vezetett egy olyan gyalogoshíd, ami a fjord vízén fekszik. 

Akkoriban építették a főpályaudvar és az operaház közötti Barcode nevű negyedet illetve a Munch múzeumot, ami 2018-ra, mikor újra itt jártunk, már el is készült. 

A lakás kompakt volt, konyha-ebédlő-nappali, fürdő, háló. Igazán sok fotó nem készült a kégliről, leginkább kívülről csak illetve a környékről. A nappaliból még a híres síugró pályát, a Holmenkollent is láttuk. 

Mivel az operaház mellett mentünk el mindig, nagyon sok fotó készült. Minden átlátható és belátható, így a varróműhelytől kezdve, a ruhatáron át mindenhová beláthattunk az utcáról. 

Szóval a megérkezésünk után az Akershus felé vettük az irányt, hogy még a naplemente előtt lássunk is valamit. Odafelé újra és újra rácsodálkoztunk a rengeteg elektromos autóra, ne felejtsük el, hogy 2016-ról beszélünk.

Ez itt mind elektromos autó

A legelső Tesla modell, a Tesla Roadster

A Akershus, a fjord egyik magasabb pontján épült erőd, amit az 1300-as években építettek, azért, hogy a tenger felől jövő betolakodóktól megvédjék a várost. Amúgy Oslo illetve Norvégia egyik legkísértetiesebb helye, nagyon sok kísértet története van. 

Sajnos a 13.30-as őrségváltást jócskán lekéstük, de láttunk őrt. :) 

Az erőd is zárva volt már, így a parkjában sétáltunk, nagyon sok, fura, már-már bizarr szobrot is láttunk. Fegyveres kisfiú katonák.. pizsamás, síró kislány szobor.. 

Innen a belvárosba mentünk, csatangoltunk, majd mikor már hullafáradtak voltunk visszamentünk a lakásba és senkinek nem kellett altató.

Folyt.köv. ..