2018. szeptember 12., szerda

10 év - Verus

Részlet a 10 évvel ezelőtti bejegyzésemből: 

12.-e péntek, kiérkezésünk 5. napján birtokba vettük a Házat, egy új telepen, zsákutca utolsó házacskája, mellettünk préri, előttünk ződ rét, és teljes nyugalommal lehet a gyerekeket kiengedni. Innen, a gép mellől látom, ahogy egyérintőznek, és a kisfiúk épp nyúlcsapdát csinálnak. :DÉs ugyanezen a napon megkezdődött a mekis pályafutásom...


10 éve kezdődött az igazi ír életünk: lett lakás, munka, mindez egy napon. 
Durván rohan az idő, ha becsukom a szememet, simán magam előtt van az, amikor először vettem fel a mekis egyenruhát vagy azt, amikor beléptünk az első, itteni lakásunkba..
Vannak, voltak nehéz pillanatok-napok, de simán belevágnék megint. Ugyan 10 évvel öregebb is lettem, de tényleg, cseppnyi hezitálás nélkül újra neki ugranék.
Megváltoztunk, hogyne, de ki nem? Mi pl lenyugodtunk, képesek vagyunk arról beszélni, tervezgetni, hogy mi lesz majd 5-10-15-20 év múlva velünk, mert a mi jövőnk is jobban látható, mint bármikor is fiatalabb korunkban. 
10 év alatt ami nem változott meg, az az egymásba vetett hitünk, az egymás iránt érzett szerelmünk, szeretetünk, az egység, ami összefogja a családunkat és ez fog minket tovább vinni a következő 10 éveken át, akármi is legyen a sorsunk.

4 megjegyzés:

Lazac írta...

Ez is egy nagyon szép bejegyzés volt! Úgy legyen ♥

Verus írta...

💝

Mado írta...

Gyönyörű mérleg, 10 év a sikeres kalandból.
Véletlenül kerültem erre a családi blogra, mert Alan oldala jutott el hozzám, a sikeres fogyókúráját ajánlották.Nem tudtam innen elmenni, míg el nem olvastam ezt a gyönyörű küzdelmekkel teli történetet a nagy utazásotokról, az elhatározástól a megvalósításig. Egy csodálatos emberpárt ismertem meg, csodálatos gyerekekkel. Sokszor izgultam egyik bejegyzéstől a másikig, és örültem, hogy nem csúszott be semmi hiba ebbe a nagy elhatározásba. Örülök, hogy ezt a blogot olvastam először. Itt megismertem milyen ember is ő...Gratulálok Nektek, és minden jót kívánok a további ír életetekhez.

Verus írta...

Kedves Mado! Köszönjük a kedves soraidat, rendesen zavarba is hoztál...
Alan tényleg nagyszerű ember, remélem, hogy a blogja segìtségedre lesz.
Minden jòt kìvánok Neked!