Magyarország, 2018-Nyár

Rövidebbre sikerült, mint ahogyan terveztük az otthonlétet. Nem tudtunk sok barátunkkal találkozni, egyszerűen nem fért bele az időbe..

Míg Romániában meleg volt, de szinte mindennap esett, -a bolgár tengernél konkrétan minden délután villámlott, leesett basz*tt sok eső - addig Magyarországon nem láttunk esőt.. (aztán utána is csak egy átmenő záport fogtunk ki Szászországban)..szokásosan. Mi mindig a legnagyobb melegben vagyunk otthon, van benne jó is, rossz is..én pl élvezem, augusztusi gyerek vagyok, de Alan decemberi, nincs oda a döglesztő, 40 fokokért.. ő ellenne 20-25 fokkal, örökké. (Kanárira kéne költözni akkor, jól gondolom?)

Idén is R-ék nálunk sátoroztak, igaz, sajnos csak 4 napot. 

Végre mi is kipróbáltuk a mohácsi strandot uszoda élményfürdőjét, a fiúknak nagyon tetszett minden, mi is jól éreztük magunkat. Délután a Belvárosban találkoztunk J-tal, jót dumáltunk, kávéztunk, és egy jót fagyiztam. A Hirtelen Halált én akkor nem próbáltam ki, mondván nem szeretem a sört, de már bánom, mert Szászországban olyan jót söröztem (Marcival és Jancsival..jujj.. ott legális), hogy simán lehet, hogy ízlett volna a meggysör is. Na, majd jövőre. ;)

Voltunk idén is a Mecsextrémben, egy másik napon bementünk Pécsre csavarogni, fagyizni-sütizni, de csalódás volt, nem érte meg a bevitt kalória, ahogy Alan szokta mondani..a fagyi pocsék volt, kipróbáltuk másutt is, az is sz*r volt..

A Mecsextrém mindig jó móka, és a dögmelegben igazi felüdülés, fent az erdőben nincs annyira nagy hőség.

A Balatont nem lehet kihagyni, olyan nincs, hogy Mo-on járunk ne menjünk le a Balcsira..az összes gyerekkori szép emlékem odaköt, igyekszem ezt a mi gyerekeinknek is átadni.

Bár hétköznap voltunk, tömve volt a part.. -azt már évek óta sejtettem, hogy a tök jó kis kemping, ami a parton volt, majd bezárt és nem működött (pedig tuti sokan mentek volna oda is) sokáig, idénre letarolták a helyét és luxus apartmanokat kezdenek el oda is építeni..pff..-

Alan bevitte a fiúkat vizibiciklizni, jól elvoltak. Sajnos csak egyszer fért bele, de majd legközelebb...

a legfontosabbak egy helyen :)

Rövid otthon tartózkodásunk után elmentünk Kőbányára, Alan nagybátyjáékhoz. Ők pontosan ugyanabban a házban laknak, ahol Alan felnőtt, az meg neki egy back-to-the-childhood-érzés. Sajnos a panel még mindig nem a legszuperebb a 40 fokban, és estére sem hűl ki, így idén is a tetőn hűsöltünk, néztük a várost meg a leszálló gépeket.

Másnap elmentünk a barátunkhoz, ő volt Alan esküvői tanúja, itt járt áprilisban, meg majd most jön egy hónap múlva, egy hosszú hétvégére. Jól éreztük magunkat nála, (is) csak kevés volt az idő.. Másnap reggel Zs-tól indultunk hazafelé, de most új utakon, tele izgalommal.

Utolsó magyar naplementénk az idei nyáron, PLőrincen.

Szóval tök jó volt majdnem minden, összességében jól éreztük magunkat, a barátaink hiányoznak nagyon, ami meg nem volt jó, az meg nem ér annyit sem, hogy szót ejtsek róla.