A német A3-as szokásosan tömve volt, dugóból dugóba, útépítések egymás után.
Würzburgnál eluntuk, kicsit lementünk a vidéki utakra, ezt tavaly is csináltuk, legalább haladunk és mást is látnak a fiúk, mint az autópályát.
Ahogy autóztunk, látom, hogy ki van írva, hogy a Maybach múzeumhoz a leágazás 1 km múlva lesz.. mondom a fiúknak, Alan kérdezi őket, hogy bemenjünk..? Hàt persze, üvöltik kòrusban.
Google a jò baràt, 10-5-ig volt nyitva, ekkor olyan délután 3- fél 4 volt.. szuper.
Én persze csak annyit tudtam, hogy autó márka a Maybach.. gyorsan kiokosított a család belőle. (Tavalyelőtt az Audi múzeumot, tavaly a BMW-t néztük meg, idén ez az autómúzeum lett, mégha spontán ötlet is volt. 😎 lassan hagyomány lesz akkor ebből is. a Merci múzeum mindenesetre tervben van.)
Érdekes élmény volt: egy kisváros legvégén volt a múzeum, egy esküvőt rendeztek ott, de no problem, mehetünk a múzeumba nyugodtan. Rajtunk kívül senki sem volt, csodaszép öreg és hihetetlen elegáns vadiúj kocsit láttunk, képeket majd Bulgáriából töltök fel.
Innen már viszonylag sima úton értünk el Csehországba.
A szállásunk egy 200 éves házból kialakított panzióban volt, kaptunk vacsorát. Én lélekben rágyúrtam a knédlire, de a pörkölthöz tésztát kaptunk..pff..
A szobánk tetőtéri volt, hangulatos, kockás függönyös, kicsit puritán, de egy éjszakára pont okés volt.
A reggeli kicsit csalódás volt, mert azt még benyeltük, hogy a vacsinál a vízért fizetni kell, de a reggelinél nem volt kávé... nescafé-szerű vmi volt, de az a kávé megcsúfolása a mi szemünkben.😂
9 körül útra keltünk, most már Magyarországon vagyunk, mindjárt találkozunk Tomival és Catherine-nel, és innen együtt megyünk tovább Aradra.
1 megjegyzés:
Nos akkor Welcome home, mégha most csak 1 rövid időre is :):)
Megjegyzés küldése