Szamszára

Most van egy kis csend, mert Beni elaludt hazafelé Birr-ből a kocsiban...óvatosan behoztam a kanapéra....Szóval beindult a verkli, pörgés van reggelente, meg koradélutánonként. Közte sem unatkozunk ma például Benivel ketten vásároltunk, amíg Verbéna éppen igát húz. Csont nélkül csúszik az iskolaprojekt, sokféleképpen lehetne leírni, de talán a legbeszédesebb az, hogy a kissrácok mosolyogva mennek be, és jönnek is ki a suliból. Nem hinném, hogy van ennél fontosabb. Persze igibácsi próbált kapacitálni, hogy minél többet beszéljünk most az elkövetkezendő hónapokban itthon is angolul, hogy Marcika hamar belejöjjön. Ja persze...gondolom a lengyelekhez szokott, mint külföldiek, mert azoknál divat, hogy írebbek akarnak lenni az íreknél is. Én nem tudom elképzelni, hogy olyan történjék, aminek a következtében én itthon ne az édes anyanyelvén szóljak a gyerekemnek vagy a feleségemnek. Az meg nekem teljes mértékben indifferens, hogy Marcikámék két hónap alatt jönnek bele vagy négy.
Vannak olyan jellegű kis akadályok, hogy például hiába fizettük ki két hete a tracksuit-ot nekik, még mindig nincs sehol. Akkor azt mondták a boltban, hogy pár nap, majd hívnak ha megjön az áru, és el lehet hozni. Hát nem. Úgyhogy ma a kisfiúk itthoni melegítőben mentek...ami nem szürke, hanem sötétkék, de írtam kísérőlevelet a tanárnéniknek, amiben mostam kezeimet. Aztán vannak kérdések...például mi lesz ha elfogy az otthonról hozott szeletelt gyulai kolbász, amit jelenleg rendel magának uzsira Jancsikám....lehet, sima vajas kenyeret fog vinni, mert olyan kis válogatós...:) Remélem ennél súlyosabb kérdések nem fordulnak elő majd.
Beninek kiesett a fogából a tömés, így hétfőn elvisszük a fogorvoshoz, hogy tömje be megint. E hónap végén meg Tomival megyünk abban a reményben Limerick-be, hogy most végre megkapja a koronáját. Szóval a lényeg: forog a kerék tovább...