Nyugalom

Mostanában egyre többször hatalmába kerít egy olyan érzés, ami azelőtt teljesen ismeretlen volt.

Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy megnyugodtam…tunk.

Vannak olyan szituációk, hogy a kicsik játszanak, a nagyok olvasnak, vagy neteznek, Verbéna olvasgat, én meg írok…vagy gitározok.

Idilli…nemcsak mert ezek történnek, hanem ahogyan megtörténnek.-

Hogy nincs közben agyalás azon, hogy holnap mi lesz, vagy hogy honnan szerezzünk pénzt erre vagy arra. És társul mellé sokszor olyasmi is, hogy amikor úgy alakul, hogy szükség van vmire…pl. tegnap tönkrement a fritőz…akkor minden felhang nélkül nekiállhatok böngészni a kínálatot, hogy jó, akkor menjünk, és vegyünk egy másikat. Nem kell kompromisszumokat kötni, hogy de akkor keressük meg, hol akciós, meg maximum ennyi meg annyi mehet el rá.

Örömmel tölt el, hogy látom, mikor a gyerekek lehúzzák a lábukról a majdnem kilyukadt zoknit, és a kandallókosárba dobják (az utasításunk szerint). Régen ilyesmi elképzelhetetlen volt.

Igen, a pénz az. Aminek egyáltalán nem hiányzik a hiánya. Ami lehetővé teszi, hogy az ember képes legyen arra, hogy önmagával is foglalkozzon, ami megnyugtatja, és amitől nem lesz idegbajos, ha valami a házban tönkremegy. Én a magam részéről rendkívül örülök ennek az egésznek. Egyfelől azért, amit jelent, másfelől, azért, amit jelent a sorok mögött. Verbéna szülei és az én szüleim is folyamatosan azt sulykolták belénk, hogy nem érünk semmit sem. És valahogy otthon nem úgy sikerültek a dolgaink, ahogy szerettük volna. És persze mindig van kifogás, de mint tudjuk, az olyan, mint a se**lyuk…mindenkinek van és mindenkinek büdös. Sok ember volt körülöttünk, akiknek mi voltunk a sokgyerekes, szerencsétlen család, akik próbálkoznak ezzel-azzal, belevágnak mindenfélébe, de nem jön össze semmi. Üzleti vállalkozások sora…bedőltek mind. Sajnos.

Mindamellett, hogy mi mindent megtettünk. És ilyenkor, tekintve hogy az ember gyarló…keresi azokat a dolgokat, amibe beleköthet. De tökmindegy, mert ha nem keresi, akkor is a látszat azt mutatja, hogy valamit rosszul csináltunk. Tehát amikor ezt a döntést meghoztuk, jelesül, hogy akkor megpróbáljuk máshol…és voila’…egyszer csak azt vesszük észre, hogy működünk…hogy nincs stressz, hogy nincsenek napi problémák, hogy minden halad a maga útján, és van idő egymásra, magunkra, a gyerekeinkre, a dolgainkra…az érzéseinkre, a blogunkra…Akkor bizony egy halovány önigazolás azért diszkréten megcsillan a háttérben. Hogy akkor lehet, hogy mégsem csak mindig bennünk volt a hiba. Hogy akkor bizony elképzelhető, hogy a körülményeink nem voltak a legszerencsésebbek.

A lényeg tehát, hogy a nyugalom még jobb, ha a pénzen kívül más forrásból is táplálkozik. Olyan távolinak tűnik a magyarországi életünk, pedig nem volt az olyan régen. Azt érzem időről időre, hogy ba***a meg, ez lenne a normális, emberhez méltó élet….mindenkinek. És nem volna szabad meghasonulni, meg a poklok bugyrait megjárni ahhoz, hogy ezt elérje az ember. Nem volna szabad belebetegedni, áldozatok sorát meghozni…hogy nem elszenvedni kellene az efféle változást, hanem örömködve megélni.

Minden embernek.