Nagycsalád sokadszor

Gyermekeink életkora egyre szélesebb spektrumban terjed.

Mostanában bizony sokszor döbbenünk rá arra, hogy nem lankadhat a figyelmünk, mert ha egy pillanatra levesszük a kezünket a kormányról, a pacik hajlamosak elszaladni, szerte szana.

Nincs ezzel gond, hiszen ezért vagyunk a szüleik. Igenis hozzá tartozik az élet szépségéhez, mikor este tizenegykor kaparja az ember az ebédlőasztalról a vörösáfonya dzsem rászáradt nyomait....ebéd utánról. Pedig a konyha rendbe lett téve gyermekeink által. Vagy hogy hiába raknak rendet a srácok, mindig előjön valahonnan egy lego vagy egy matchbox az ember lába/keze/feneke alá.

Mindezzel együtt a nagycsalád fantasztikus dolog, és élvezem minden pillanatát, mert tudom, nem tart örökké, hogy a kisfiamat felöltöztethetem, vagy tanulhatok vele...lesznek majd más örömök is, de ezek a dolgok elmúlnak, mert az élet forog, és ez így jó. Az interneten böngészve egy nagyszerű írásra akadtam, amit hevenyészve lefordítottam, és ide betűzöm...nagyon összeszedetten egybefoglalja a nagycsalád azon előnyeit, ami mások szemében sokszor tűnik hátránynak. Aki nem él ebben, az hajlamos lustaságként látni, ha a szülő a nagyobb gyerekével küldi ki sétálni/játszani a kisebbet, “ahelyett, hogy a szülő menne, az ő gyereke, nem azé a szerencsétlen idősebb gyereké, akinek biztos lenne jobb dolga is...”

Megdöbbentően sok ember gondolkozik így, még a saját családunkban is.

Pedig minden mögött ott van a tudatos, pedagógiailag, morálisan, logikusan felépített és szándékos célszerűség...ha valaki nem tudná :)

· A A mai gyerekekkel ellentétben, rájuk valóban szükség van otthon. A mindennapi apróbb ház körüli teendők során felelős módon járulnak hozzá a család jólétéhez. Következésképpen jobban kifejlődik az önismeretük ( az erejük és a korlátaik), és az önbizalmuk is. Hamarabb lesznek érettebbek.

· Ennek értelmében megértik a felelősségtudat igazi jelentését, jelesül, ha valamit nem csinálunk meg rendesen, annak rendszerint lesz valaki más, aki megissza a levét. Tehát a morális fejlődésük melynek során eljutnak a “magam”-tól a “ mások”-ig, mélyebben gyökeredzik. Inkább lesznek termelők, mint fogyasztók.

· A testvérek közötti felcseperedés során párbeszédek, valamint közös játék fejleszti az intellektusukat. Kiélesedik és megerősödik az ítélőképességük.

· Nevetésben, vidámságban nőnek fel. Még ha egyszer fent, egyszer lent is alakul az élet, egy nagy család otthona mindig helyet ad boldogságnak, és az egészséges vidámságnak. A jókedv pedig mindig jobban terjed, ha több ember osztozik rajta. Egész életükben emlékezni fognak arra, mennyi mókás történet esett meg gyerekkorukban, és tisztán emlékezni fognak a szeretetre, ami körülvette őket.

· Minden alkalommal, mikor cívódás vagy vita van, a szülők ezen alkalmakkor leckét adnak a gyerekeknek az őszinteségről, az önzetlenségről, a megbocsájtásról, és a korrektségről. Később ezekből fognak táplálkozni a morális alapelveik, amik életük végéig meghatározóak lesznek. ( a súrlódás, csiszolódás, mégha akkor és ott kicsit fájdalmas, a haszna megvan: általuk a durva felület simává és rendezetté válik)

· Miután a szüleik gondoskodnak a szükségleteikről, de általában idő- vagy pénzhiány miatt a szeszélyeikről nem, a gyerekek megtanulnak különbséget tenni a szükséglet és a vágy között. Megtanulnak várni arra, amire vágynak, vagy tenni azért, hogy elérjék. Mentesülnek a felettébb káros “azonnal-megkapom-amit-akarok” befolyásától. Megtanulják a türelem erényét, és tiszteletre méltó ambiciózusságra tesznek szert. Önellátó, életképes emberekké válnak.

· A testvérekkel való közös játék során képesek lesznek jobban megérteni a nemek közti különbséget. A fiúk megtanulják tiszteletben tartani a nőiséget, a lányok megértik és méltányolják azokat a dolgokat, amik közösek a fiúkban. Minden gyerek ezért jobban felkészült lesz a házasságra.

· A nagycsaládok egyik nagy misztériuma, hogy mindegyik gyerek másmilyen vérmérsékletű, tehetségű és érdeklődésű. Ezért tehát mindegyik gyerekkel különbözőképpen kell bánni. Ennek folyományaként a gyerekek megtanulják a toleranciát, és azt is, hogy mindenkivel másféleképp lehet “kijönni”, együtt működni. A háló- és fürdőszobán való osztozás, beosztás, nagymértékben felkészíti a gyerekeket a házasságra és az életre (alkalmazkodás másokhoz)

· Az idősebb gyerek játszik a fiatalabbal, így egyfajta kötelék alakul ki közöttük. A fiatalabb gyerek szeretet kap és tanul az idősebbtől, és nem mindig a szülők azok. Az idősebb gyerek egója megnő ettől, a fiatalabb pedig érzelmi pluszt kap.

· Minden gyerek élethosszig élvezi a már felnőtt testvérei támogatását. Nem számít, mi történik az életben, a gyerek sosem lesz egyedül. A legkomolyabb, élethosszig tartó ajándék, amit egy szülő adhat a gyerekének, az a testvérei.