Iskolás mindennapok

 Mostanra szépen visszarázódtunk a mindannyian korán kelős életbe. Illetve Jancsi még henyélhet ezen a héten, mert ő csak 13.-án kezd. A hétvégén az idén érettségizők megkapták az eredményeiket, hétfőn meg kijöttek a felvételi ponthatárok, elképesztően magas mindenhol, úgyhogy nem kicsi stresszt pakolnak majd még a Marci korosztályára.. persze ügyes, okos, menni fog neki, de sajnálom őket, hogy most egész évben ez egy extra teher lesz nekik. 

Megvettem a vizsgapapírokat neki, laza extra €45 pluszban, a magyart meg kinyomtattam neki: az a terv, hogy hetente/két hetente egy-egy évnyi vizsgapapírt megcsinál és együtt kielemezzük.

Beni a TY-osként sokat nem fog tanulni, de helyette az élet “apró dolgaiba” kap majd betekintést 😅😀 most pl az iskolai büfében dolgozik, heti forgásban vannak és napi €4-t kapnak érte. Lesz majd egy mini company-juk, kapnak €50-t a sulitól indulótőkének, a business tanár segít nekik, amiben tud, de be kell, hogy indítsanak egy “vállalkozást” amivel majd egy versenyen is részt vesznek. 

Tegnap tetőzött a hőség, 28 fok volt, pokoli meleg az emeleten, és ma, mikor megjött az enyhülés/eső, döbbentem rá, hogy lassan 3. hete nem esett.. 

Közben mindenféle szolgáltató-váltásban vagyunk.. mert itt (is) az van, hogy addig vagy jó ügyfél, amíg alá nem írsz 12 hónapot, aztán utána már senki sem akarja megtartani az ügyfelét.. pl Vodafone-os internetünk volt eddig, első 6 hónap €20 volt, a következő 6 hónap €30, majd az egy év letelte után €52. Lehetőséget sem adnak, hogy azt mondja bki is, hogy akkor meghosszabbítanám, hasonló kondíciókkal..úgyhogy évente váltunk.. Eir-ről vodafone-ra, majd vissza.. és így tovább.. most épp az eir a soros, de 3. hete b**szakodnak a bekötéssel (állítólag a gyorsabb net miatt egy új kábelt kell behúzniuk, ami bizony akár 6 hétig is eltarthat..), az elektromos szolgáltató is bekínált egy ingyenes smart fűtőszálat a boilerbe, megbeszéltük, hogy 2 hét múlva beszerelik, de most lemondták és bizonytalan, hogy mikor jönnek merthát a brexit/covid/nincs ember —> lehet választani a bullshitből. 

Mához 2 hét múlva megyünk, eddig már 3-an megsértődtek, mert nem megyünk el hozzájuk/nem alszunk náluk/csak egy pár órára érünk rá.. bevallom, hogy nagyon nehéz így ráhangolódni és nem verni a fejünket a falba, hogy miért nem inkább pl Göteborgba mentünk el inkább, ott a fene sem ismer minket és nem kell elszámolnunk senkinek az időnkkel/életünkkel. 

De  OHMMMM és belső béke, jó lesz és kész. 

13

Ma 13 éve, hogy elindultunk az ismeretlen Írország felé… nagyon, nagyon sok minden történt azóta, végülis ez a blog is amiatt jött létre.

És milyen jól tettük, hogy elindultunk, de persze keserédes is ez a visszaemlékezés, mert durván elrohantak az évek és kiröpültek/kiröpülőben vannak a gyerekek, és csak kapkodjuk a fejünket a fotókat nézegetve, hogy milyen kicsik voltak.. Hannus 15 volt (mint most Beni..) Tomi 13, Kari 10 és fél, Jancsi 7, Marci 5, Beni baba meg csak éppen 2.

De ez az élet rendje, én nagyon boldog vagyok, hogy meg tudtuk azt valósítani, amiről ez a Nagy Terv szólt.

Ma lőttünk is egy közös fotót a családi group chatbe, a rönós gangről.

Ezt a 13. évfordulót azzal ünnepltük, hogy Marcit és Jancsit elvittük Nenaghba, megigényelni a jogsijukat, Beninek is mára volt az oltási időpontja szintén Nenaghba, így amíg vártunk kivittük őket a városi parkba.. a gyerek az gyerek. 😅

Ja, meg vettem lottót is, mert -micsoda egybeesés- 13 millió a jackpot. 

Tegnap

 Nem tudtunk kibújni már egy látogatás alól, és olyan is volt. 

Elkezdtem leírni részletesen, de szánalmasnak tűnt, úgyhogy csak tény megállapításként: soha többé ilyet.

Beninek tegnap volt az első napja a suliban, bíztató, hogy tervezik a delphi-i tábort, de nem szeptember végére, hanem majd márciusra. Kínai út nem lesz, de lesz kínai tanáruk, aki a karantén után áll be tanítani, addig meg zoomon tanítja őket a karantén hotelből.

Megkapta a második oltásra is az időpontot, szombaton vihetjük, így egy hét múlva mindenki full oltott lesz nálunk.

Marcinak pedig engedélyeztünk egy igazolt lógást: be volt már ígérve neki, hogy majd a nyáron Tomival megmásszák a Carrauntoohill-t, de valami mindig közbejött, hol nem ért rá valamelyikük, hol az idő volt nagyon tré. De most keddre sikerült összehozni mindent, a második napja lett volna az iskolában, de nem ettől az egy nap hiányzástól nem fog tudni majd leérettségizni.

Nagyon korán keltek a fiúk, 5-kor már úton is voltak, 7 után kezdték a mászást, és kettő után már hazafelé jöttek. A netto mászóidejük kb 4 óra volt. (Több, mint 15 km-t mentek)

Nekem bakancslistás a hegy, de a képeiket látva illetve az elmondásuk alapján lehet, hogy elengedem ezt a vágyat.. 

úgyhogy kértem Marcit, dobjon át pár fotót, amit idetehetek, mert valószínűleg sosem lesz saját fotóm onnan. 

Azon a köves ösvényen mentek fel…

Az idei Inch beach

 Tegnap akkor végre eljutottunk az Inchre.. az, hogy vastag köd volt reggel, nem tántorított el minket, mert pénteken is így indult a nap, majd olyan meleg napunk lett, hogy én már csak egy huzattal takarózok éjjel a paplan helyett, Kari pedig konkrétan leköltözött a nappaliba, nem bírta a hőséget. Náluk ugye a tenger közelsége hűti a levegőt.

Tomi is lejött az Inchre, onnan hazajött velünk és marad szerdáig.

Olyan fantasztikusan meleg, balzsamos, szélmentes idő volt az Inchen, hogy konkrétan nem emlékszünk arra, hogy ennyire hullámmentes valaha lett volna a tenger.

Így szörföt nem is béreltünk, és írországi életünkben először fürdött Alan ennyit a tengerben, mint tegnap. Neki még így sem volt meleg, de kibírta. 😎

Aránylag sok medúza volt, engem is és Alant is megcsípte, a lábunkon, de ezek az enyhe tünetes, csaláncsípés-szerűen kellemetlen. (Poénkodtunk, hogy milyen mák, hogy nem a portugál gálya medúza volt (portuguese man o’war) erre még aznap este olvasom, hogy a déli parton, Ardmorenál azt mosott ki a tenger.. brrr.. ) 

Kari viszolyog a medúzáktól, ő nagyon sokszor bement, lehűtötte magát, majd kiszaladt.

Nagyon jó napunk volt, este sokáig kint maradtunk, Marcit nagyon hiányoltuk, de mostantól csak péntek-szombaton fog dolgozni, így ha megyünk valahova, majd tud jönni ő is.

Tiszta erőből nyár ..

 A héten újra nyár lett, egy anticiklonnak köszönhetően. Forró nappalok, fülledt esték.. úgyhogy újra elővettük az ujjatlanokat, meg a rövid gatyákat és végre panaszkodhatunk a meleg miatt. 

Állítólag 2 hétig lesz ez a jó idő, így megpróbáljuk kihasználni.. de ugye hétfőtől már suli Marcinak és Beninek, de addig meg Marcikánk heti 6 nap dolgozik. Alan azonban újra nyeregbe pattant, minden nap teker valamennyit. Minap együtt mentünk 12 km-t, de most már túl meleg van nekem (is) ahhoz, hogy délután bringázzak.

Így a munka utáni kertben ejtőzésen illetve az esti fagyizásokon kívül tegnap beiktattunk megint egy délutáni fürdést a tónál.

Marci és Jancsi elindultak bringával, a hegyet kikerülve jöttek a tópartra (így nekik ez 70 km volt) mi meg odagurultunk kocsival, vittünk szendvicset, sconet, vizet, meg az úszós cuccokat, este 7-ig kint is maradtunk.

Szombatra meg tengerpartozást tervezünk, szegény Marci marad, dolgoznia kell aznap is, de hát az élet már csak ilyen. 😅😎

Ha minden igaz, Kari hazajön holnap, így ötösben kimegyünk az Inchre, ahol durva:  de idén még nem is voltunk.

City break gang

 Tegnap Tomi üzent, hogy úgy döntöttek Catherinenel: elmennek Milánóba 4 napra, egy héttel előttünk. 

Erre Kari pár órával később, hogy akkor ők is csinálnak egy city breaket, meg is vették a repjegyet: ők Spanyolországba mennek, Santiago de Compostela-ba. Ők is akkor, mikor Tomiék.

Szerintem nagyon jól teszik, jól fogják magukat érezni. 

Közben tervezgetjük, hogy mit csináljunk majd.. a németországi barátunk odaadja a lakását erre az időre, Zuglóban. Erre ma ránk ír a (macskás) mamája, hogy akkor menjünk hozzá el.. hogy én ezt hogy utálom. Amikor még a rokonokkal beszéltünk, akkor is utáltam ezt a “ha már otthon vagyunk, menjünk már el” és ha már, akkor még az időnkkel is számoljunk el.. Valahogy nem értem ezt meg, Alan végül akkor lerázta egy kávézással vmi presszóban, de komolyan nem volt egyszerű megértetni a mamával, hogy 1: Alan macskaallergiás, nem megyünk el hozzá, 2: a f*sz akar Békásig kibumlizni, meg vissza, mikor 3,5 napot töltünk el Bp-en.. felhívtam a barátunkat, hogy akkor legközelebb inkább kérjen pénzt, minthogy az anyját ránk szabadítsa megint. Kellemetlen volt neki. 

Örök lecke, az ingyen sosem az. 

Vissza a mindennapokban

 .. Túléltem az első munkás hetet. Jellemző adat: a kirándulós, nyaralós heteken a lépésszámom napi átlaga így alakult: első héten West-Corkban 4825, második héten (vegyesen West-Cork meg az itthoni szülinapozás) 3070 lépés/nap, a múlt héten, mikor autós túrára mentünk 2109 lépés/nap volt az átlag. Ezen a héten 9700 lépés/nap az átlagom eddig. Csoda, hogy esténként úgy felborultam, mint a büdös bogár? 😅😝

Nemcsak fizikailag volt nehéz, hanem mentálisan is: a főnököm vesztét érzi, reményeink szerint jövő áprilisban nyugdíjba megy, és olyan, mint Jakyll és Hide. 

Kiszámíthatatlan, hogy mikor milyen kedve van, jellemzően harapós, és én ezt nagyon utálom. 

Múlt vasárnap ugyanis úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk Bp-re szeptemberben 5 napra. Édeskettesben, az apropót Alan 30 éves osztálytalálkozója adta, amire majd elmegy, de úgy tervezzük, hogy romantikusan bejárjuk újra kamaszkorunk “nagy” helyeit, meg turistáskodunk is egy nagyot. Meg is vettük a repjegyeket, de csütörtökig lestem a főnököt, hogy mikor tudom “kikérni” az egy hetemet. 

De sikerült, úgyhogy nagyobb izgalommal várom így a szeptember végét.

Közben alakul az oltás nálunk nagyon, Beni korosztályát is be lehetett már regisztrálni a héten, szerda este meg is tettük, másnap meg is kaptuk az időpontot, holnap délutánra, Nenaghba. Ide nekem is be kell mennem, ezért úgy tervezi a kormány a 12-15 évesek oltását, hogy estére vagy hétvégére kapja a gyerek az időpontot, hogy a szülőknek emiatt ne kelljen még extra szabadnapot kivenni.

Közben meg a Pfizer második oltását újra 21 napra adják, így Jancsival meg hétfőn mehetünk (Marcit még nem tudom, mert dolgozik a gyerek, de szerintem ő akkor vasárnap/hétfőre fog kapni.. ha így lesz, a hétvégénk az oltás körül fog zajlani.) 

Marci teljesen megfertőzte a horgászattal mindkét fiút. Marci barátai is horgásznak, és mostmár mindhárom fiú. Van egy tabellájuk, hogy ki mennyi halat fogott. Marci elég jól állt, míg Beni egyik nap kölcsönkérte a botját, és egy pár órás horgászat alatt nagy hirtelen fogott 9 halat. Akkor azt hittem, hogy Marci beb..sza a sarokba a botot, de nem. Ugyanolyan lelkesedéssel megy, szabadnapján reggel 6.30-kor már kint lógatja a botját. Közben vett magának egy profit, a régit meg Beninek adta. Jancsi akkor horgászik, mikor Marci dolgozik, de most tervezi, hogy ő is vesz egy botot.

Nem tudom, hogy ez honnan jön, mert Alant ezzel lehet kikergetni a világból, én meg kb kisgyerekként horgásztam utoljára. 

Amúgy ők csak sporthorgászok, visszaengedik a halat, igaz, itt a mi tavunknál kötelező is, az engedélyben külön ki is emelik. (Jellemzően volt egy hazánkfia a tónál, aki kifogott kishalakat megölte, azzal fogott csukát, amit szintén megölt és hazavitte.. mondjuk van egy gusztusa, mert hogy ha lehetne, sem engedném nekik, hogy ebből a tóból kifogott halat egyenek, ui nem igazán van a környékbéli tanyasiaknak zárt szennyvíztartályuk.. el lehet képzelni, hogy hova szivárog a cucc..)

A hétvégére sok mindent nem tervezünk, ugye hozzuk-visszük a gyerekeket oltásra, meg kicsit lábat is lógatnánk.. kb ilyen izgalmaknak nézünk elébe.

Update: Marci is hétfőre kapott időpontot, de ő 10-re, Jancsi meg délután 3-ra. 

Észak-Írország

Belfasttól 15 km-re lévő Newtownardsban volt a szállásunk, cuki kis apartman, teljes felszereltséggel, de mi most konkrétan semmit nem használtunk ki ezekből (nem mostam-szárítógépeztem, nem főztem, nem mikróztunk, nem vasaltam..😃 ) ellenben a hidromasszázs kádat, azt használtuk. 

Csütörtök este 7-re volt asztalfoglalásunk egy belfasti olasz étteremben, ez volt az egyetlen fix ebben a 2 napban. Aránylag korán elindultunk itthonról, ugyan csak 300 km-re volt a szállás, de hát..na.. ez Írország, ezt nem 3 óra alatt teszi meg az ember. Itt-ott megálltunk, de elég vacak volt az idő, esett szinte végig. 4 utánra értünk a szállásra.

Jó másfél órával előbb bementünk Belfastba, hogy barangoljunk, a fiúkkal már voltunk Belfastban, ami látványosság érdekelt minket akkor, azt kimaxoltuk, most meg a covid miatt minden olyan izé, így kihasználtuk, hogy épp nem illetve alig esik az eső és kicsit lézengtünk a Lagan folyó partján.

Az étteremben kicsit sz.rul indultak a dolgok, mert vagy 15 percig felénk sem néztek, 10 perc után megbeszéltük, hogy kapnak még egy kis időt, majd felállunk és elmegyünk. (Közben az utánunk érkezők már vidáman ették az előételeiket..) de már épp szedelődzködtünk volna, mikor odajött a pincérnő, hogy akkor “are u ok guys?” 

A kaja amúgy finom volt, Alan evett arancinit, én bruscettát, mindketten pizzát kértünk, mert az a gyengénk, a jó pizza.. és ez nagyon finom volt (a tripadvisoron is jókat írtak az ételekről, ezért is idejöttünk), folytatta egy dupla fagyikehely, amit ketten ettünk meg. Alan sörözött, koktéloztam, a vége £60 volt, a revolut €71-nek számolta, szerintem ahhoz képest olcsónak mondható, hogy ez egy belvárosi étterem.

Másnapra annyit terveztünk, hogy ha esik, ha fúj, mindenképpen megnézzük a Scrabo tornyot, ami a városka fölötti hegytetőn áll, és onnan olyan a kilátás, ami miatt megéri a hegymászás.

Végül épp nem esett, a helyi golfclub parkolójában meg is tudtunk állni, így csak egy kicsi hasalás volt. (Amúgy mintha másik országban lennénk..és tényleg.. 😅😂 még ide is jól kiépített gyalogút vezetett, nem lettünk szügyig sárosak, míg felmásztunk, a parkolóban köz wc, tiszta.. és ez az utunk északír végéig jellemző meglepetés volt, hogy úton-útfélen wc-k a közparkoknál, piknikező helyeken és mind tiszta, kulturált)

A tornyot nem lehet belülről megnézni, de a panoráma a hegytetőről is fantasztikus. Kelet felé Newtownardost, a tengeröblöt, nyugat felé nézve Belfastot is látni lehet.

Newtownards

Belfast

Innen Bangorba mentünk, északabbra, azt gondoltuk ki, hogy  a part mentén leautózunk Portaferry-ig, onnan átkompozunk a túloldalra, majd a (kedvenc északír hegységem) Mourne hegységen át leautózunk Greencastleig, onnan egy újabb komppal a carlingfordi szoroson át, az írországi Greenore-ba.

Az időjárás nagyon kegyes volt, mert a bangor-i tengerparti sétányon andaloghattunk (meglepően meleg, fülledt, szélmentes volt az idő),  a  groomsport-i öbölben pedig tudtunk kávézni, reggelizni.. aztán esett az eső egészen az első kompig, de ott szigorú szabályok voltak, ki sem szállhattunk a kocsiból, az ablakot sem húzhattuk le (amúgy sokkal szigorúbban nézték az északíreknék a maszk, contactless dolgot, a sainsburyben vásároltunk ezt-azt a srácoknak,(plusz feltankoluk az italos szekrényét mindenkinek, mert ott sokkal olcsóbb az alkohol és nagyobb a választék) ott a beengedő ember szigorúan nézte a maszkhordást, akinek nem volt, annak adott, és csak az mentesült a maszkhordás alól, akinek egy plasztikkártyája volt a nyakában, hogy ez a személy ilyen-olyan betegség miatt nem tud maszkot viselni) míg west-corkban pl minden boltos “cash only” táblát rakott ki, ami nekünk sokszor gondot okozott, ui szinte sosincs nálunk már kp.

Szóval átkompoztunk Portaferryből Strangfordba, onnan a Mourne hegységen átautóztunk, ami fantasztikusan szép, pedig esett rendesen az eső.

A hegy másik oldalán, a carlingfordi kompnál viszont már nem esett, így ki tudtunk szállni a kocsiból a kikötőnél és mivel ez már ír cég, a kompozás alatt  kiszállhattunk, nézelődhettünk. 

Lenini arcélű szobor

Jobb oldalon Észak-Írország, bal oldalon Írország

Onnan hazafelé jöttünk, igaz, megálltunk még enni egy burgert, meg kávézni még kétszer. 

Idehaza a fiúk életben voltak, a kutya is, Jancsi még egy mosást is elintézett, szóval teljesen rendben voltak ők is. 

Nagyon jól sikerült ez a 2 nap, kellett már egy kis család/gyerekmentesség.