Tegnap akkor végre eljutottunk az Inchre.. az, hogy vastag köd volt reggel, nem tántorított el minket, mert pénteken is így indult a nap, majd olyan meleg napunk lett, hogy én már csak egy huzattal takarózok éjjel a paplan helyett, Kari pedig konkrétan leköltözött a nappaliba, nem bírta a hőséget. Náluk ugye a tenger közelsége hűti a levegőt.
Tomi is lejött az Inchre, onnan hazajött velünk és marad szerdáig.
Olyan fantasztikusan meleg, balzsamos, szélmentes idő volt az Inchen, hogy konkrétan nem emlékszünk arra, hogy ennyire hullámmentes valaha lett volna a tenger.
Így szörföt nem is béreltünk, és írországi életünkben először fürdött Alan ennyit a tengerben, mint tegnap. Neki még így sem volt meleg, de kibírta. 😎
Aránylag sok medúza volt, engem is és Alant is megcsípte, a lábunkon, de ezek az enyhe tünetes, csaláncsípés-szerűen kellemetlen. (Poénkodtunk, hogy milyen mák, hogy nem a portugál gálya medúza volt (portuguese man o’war) erre még aznap este olvasom, hogy a déli parton, Ardmorenál azt mosott ki a tenger.. brrr.. )
Kari viszolyog a medúzáktól, ő nagyon sokszor bement, lehűtötte magát, majd kiszaladt.
Nagyon jó napunk volt, este sokáig kint maradtunk, Marcit nagyon hiányoltuk, de mostantól csak péntek-szombaton fog dolgozni, így ha megyünk valahova, majd tud jönni ő is.
1 megjegyzés:
De jól tettétek, hogy elmentetek! ♥♥♥
Az Inch még mindig olyan gyönyörű, mint egyszer! ♥♥♥
Megjegyzés küldése