Harmadik nap

Harmadik napot éljük meg a legkisebb és a család motorja, Verbéna nélkül. Asszem a legnehezebben én magam viselem, de talán ez természetes. A kisfiúkkal semmi gondom nincs, igaz, jó arc vagyok, a holnapi sulikezdés előtt eléggé rájuk hagytam ezt a pár napot. Ami azt jelenti, hogy leginkább csak a melegszendvicsre, az almás kelt palacsintára, meg a svéd húsgolyóra hagyták ott a nintendót, a tévét, vagy a gépet.

Nem baj, kell egy kis lazítás nekik is. Holnaptól beindul a suli, onnantól úgyis a tanulás lesz a fókuszban.



Benivel naponta beszélek, jól van, szerencsére nem akar velem sokáig beszélni, ebből arra következtetek, hogy jól elvan anyáméknál. Ez is valami :)



Verbéna is jól van, szépen alakulnak a dolgok, ahogy az kell. Nem feltétlenül pontosan úgy, ahogy az előre látható volt, de mi megy manapság a terv szerint? Semmi...Szóval a klasszikus példa a jó, amikor az ember például úgy tervez nyaralást, hogy szán egy vis major keretet az előre nem látható extra kiadásokra. Paradox, paradox...de igaz. Kell egy kis determináns spontaneitás :D



Szóval a kerék forog, a kutya ugat, a karaván halad.

Megáll az idő

Tiszta Bermudaháromszög. Tegnap ment el Verbéna és Beni...de mintha száz éve lenne. Mi minden történt azóta....Gy.-ék, hazaút, szkájp, fürdés-vacsi, reggel, iskolai egyenruhák, pénzosztás(journal, locker, biztosítás), bankautomata, újteszkó, vásárlás, almás kelt palacsinta sütés, kávéfőzőgéparzenálvízkőtelenítés, telefon, szkájp.....hihetetlen, de mintha közben állna az idő.



Egyfelől ez jó, mert például ma kifizettem az autópályadíjat, és nem a duplabírságot menetrendszerint, mikor a postás hozza a felszólítást (mindig elfelejtjük másnap kifizetni...), szóval asszem ebben ki is merült a jó oldala. A rossz...hogy még mennyi idő, míg Verbénáék újra itt lesznek.



Ja, még történtek dolgok. Elhalálozott a gps...konkrétan a harmadik a három év alat...ezúttal a Tom-tom került a bélistára....én nem tudom, milyen márka lesz a következő, lehet hogy semmilyen, használjuk a telefonjainkat....végül is okosok...állítólag.



Az almáspaller nagyon bejött a srácoknak, most tolják a maradékot vacsira...pedig eszelős sok lett...másfél kiló alma, 5 tojás, sok liszt, sok tej....több mint húsz darab olyan palacsinta, amiből a nagyevő kiskamaszok is egy darabot tudtak megenni...



Esti program a soron következő Stephen King film....remélem jobb lesz, mint a tegnapi :)

lázadó ifjúság

Az idei tanévtől nem lesz kötelező a nyakkendő a gimiben.

Kérdezem Tomit, aki 2 éven keresztül küzdött a tanerőkkel (felvette, de nem látszott pl.)

- Örülsz akkor, igaz?

Mire ő:

-Nem is tudom.. tulajdonképpen inkább lázadok megint és akkor most hordom, meg különben is: anélkül béna az egyenruha.



Hjajjj. :))

Film

Filmőrültek vagyunk. Rengeteg filmet láttunk már, és folyamatosan nézzük őket, amint van időnk rá. Rengeteg jó film van és rengeteg jó színész. Szeretem azokat a filmeket, amik elgondolkodtatnak, amik felvetnek egy problémát, vagy amik körüljárnak egy témát alaposan, vagy esetleg a szokásostól valamelyest eltérő szempontból.



Tegnap a Julie és Julia című filmet láttuk, az egyik nagy kedvencünkkel, Meryl Streep-el az egyik főszerepben.



Kell nekem valamiféle ellazulás ahhoz, hogy élvezni tudjak egy filmet. Felhőtlenül. Azért, mert ha nem figyelek oda, egy idő után nagyon zavarni kezdenek a dramaturgiai hibák. Egyszerűen idegesítenek. A következő, ami bosszant, ha az üzenete a filmnek vagy félrecsúszik, vagy eleve rossz. Rosszat írtam....úgy értem az én értékrendem szerint nézve, ami persze lehet, hogy sokak számára oldalraesett, de mint a klasszikus Bacsó filmben (ha már film) a citrom, legalább az enyém... A lényeg, hogy túl kell lépnem ezeken a dolgokon ahhoz, hogy kellően élvezni tudjam például a színészi teljesítményt, vagy a fordulatos cselekményt, vagy az adott karakter megformázását.



Nem vagyok filmkritikus. Sok filmkritikát olvasok, és ritka az olyan, ami nem húz fel...általában sajnos simán tipikus, hogy ha nagyon lehúznak egy filmet, akkor rögtön szimpatikus lesz, és meg akarom nézni. Dac? Lehet. Akkor az is dac lesz, hogyha nagyon sokan és nagyon agresszíven dicsérnek egy filmet a környezetemben, akkor ódzkodok attól, hogy megnézzem. Tudatosság nélkül persze, és van amikor erőszakkal legyőzöm ezeket a hülye dolgaimat, de mondom, tipikus.



A Julie és Julia kellemes film volt. Nem kifejezetten férfiaknak való, de most erre mit mondjak? Hogy a Mamma Miát is szeretem? Én a magam részéről ha már predesztinálnék ez alapján, inkább látens melegezném le azokat a pasikat, akik kizárólag háborús-, horror-, és vérben, valamint hullákban fürdő filmeket néznek...Naszóval. Kellemes film volt, Meryl Streep-ről ugyan mit lehetne mondani, egyszerűen tökéletes volt, a másik hölgyfőszereplő, Amy Adams is tetszett. A történet felütése mondjuk kicsit sablonos, ezzel az író-imidzzsel, ezt imádják a szerzők, de mindegy.



Amiért írok erről a filmről, az a blog, mint téma apropója. Plasztikusan mutatja be a film, hogyan válhat valaki függővé valamitől, ami róla szól. Hogyan fordulhat be teljesen egy általa elképzelt világba, hogyan hajszolhatja túl magát egy általa felállított cél elérése közben. Persze menet közben felszínre kerülnek az emberi érzések, a jellemhibák, az érzelmek, blablabla...az most mindegy is. A lényeg, hogy az Asimovi világ itt van megint a levegőben, a maga ember-gép kérdéseivel...és látom benne Fellinit, Zeffirellit, de ha akarom, még Schwarzeneggert és a terminátort is.



Miért foglalkoztat engem ennyire ez a dolog? Hát mert itt vagyunk a közepén. Blogolunk, fészbúkozunk, iwiwezünk, mi több...a telefonom a böngészőt is csak akkor engedi megnyitnom, ha előbb bejelentkezek a google-fiókomba. Röhej. És ne beszéljünk a vodafone360 ról és az egyéb elmebeteg adarvámpír ötletektől. Hát nem tiszta Orwelli vízió az egész....?? Már megint?



Szóval jöhet a nagy és örök érvényű igazság...mértékkel, ésszel...okosan. Különben beszippant minket a világ.

bücckeanya -sokadszorra :)

Megy az asszony....

Megy az asszony. Igyekszem nem pánikolni, hiszen csak két hétről van szó. Nem a világ. Különben is ott van a szkájp, a net, a telefon, az email, a mittudoménmi. Különben is jó helyen lesz. Ahogy én is, mi is, addig is.



Egyáltalán nem aggaszt a háztartással kapcsolatos teendők, hiszen

• Kiválóan (Költségpraktikusan és sokszínűen:-) főzök (szerénke)
• Megtalálom a seprűt, ha kell
• Nem esik le az aranygyűrű az ujjamról, ha ki-bepakolom a mosógépet
• Nagyszerűen koordinálom a számos ivadékunkat
• egyébként is minden rendben lesz.

Szóval nem fogunk éhen sem veszni, és a szutyok sem fog beborítani minket a két hét alatt, ebben biztos vagyok. Attól sem félek, hogy majd nem fogok tudni mit kezdeni a sok felesleges szabadidőmmel V. nélkül, hiszen ott vannak a futó munkáim, és a gyerekekkel is szoktunk filmet nézni, kanasztázni, snapszerezni, muzsikálni, satöbbi.



Mégis akkor mi van...?

Hát az van, hogy nemigen szoktuk mi az egymásnélküliséget. Hogy amikor V éjszakás, nem ritkán hajnal háromig nem tudok aludni, pedig ennek semmi értelmes oka nincs. De mégis. Nincs mese, összeszoktunk. Nem kicsit....

Harcos magyarság és a hibridhelikopter

Azt mondják, magyarnak lenni harc. Magyarországon élni egyenlő a folyamatos harccal, a túlélésért folytatott küzdelemmel, a megalkuvásokkal, a kompromisszumkötésekkel, a cselekkel, a trükkökkel, a kiskapukkal. Nem mondom, hogy nem lehet így élni, mert mi is így éltünk. És lehet. Az egy másik kérdés, mennyire fárasztó, és hogy hova vezet.



Vajon József Attila vagy Radnóti Miklós képesek lettek volna-e olyan életműre, olyan alkotásokra, amilyeneket az utókorra hagytak, ha a Sors nem bánik velük olyan kegyetlenül? Vajon a történelem hősei képesek lettek volna-e olyan hőstettekre, amiket véghez vittek, ha nem lett volna olyan a harci helyzet? Mi lett volna Zrínyivel, ha nem kell kirohannia....?



És ha megfigyeljük, mekkora nyomot hagytak ezek a hősök, érthetjük jól, milyen nagyok is voltak ők. De mi a helyzet velük? Nekik mi lett volna jobb? Ha így hősökké válnak a sanyarú, nyomorult életükkel és a mártír halálukkal, vagy élnek konkfliktusmentesebben egy szebb életet. Mi a jobb, a sírban nyugvó öröklét, ami csak nominálisan örök....vagy a teljes nyugodt élet...úgy értem, nekik.



Elképesztően hiányos a külföldi (és a magyar-) irodalommal kapcsolatos ismeretanyagom. Mégis azt érzem, hogy külföldön több a felszabadult, őszinte, gyermeki, ártatlan, játékos....dallam, vers, bármi. És ha az oktatási rendszert nézem, és összehasonlítom a magyar poroszos, szigorú, erősen teljesítményorientált rendszert a például angolszász megengedő, játékos, és sokkal szabadabb rendszerrel, bizony látni vélek némi összefüggést. Bizony érthetőnek tartom, ha egy magyar rendszerben felnevelkedett embernek nem megy könnyen a lazítás....mert hozzászokott ahhoz, hogy olyan az élet, mint a repülőgép....vagy megy előre töretlenül, vagy lezuhan. Egy helyben nem tud állni, mert akkor az már helikopter. Valahogy úgy látom, külföldön lehet az ember helikopter, magyarországon meg "csak" repülőgép.



Régebben sokat hallgattam klasszikus magyar könnyű zenét...Deák Bill, Charlie...és bár ma is hallgatom őket, mégsem ugyanaz. A mai énem Deák Billt máshogy hallja, és Charlie-t is. Ez van. Ma már nem tudok azonosulni sem a keserű igazsággal, sem a kiégett vendéglátós fílinggel. Talán azért, mert kezdünk képesek lenni helikopterként lebegni...nem tudom. Az is igaz, hogy el vagyunk ám cseszve....mi öregebbek. A gyerekeink már nem, szerencsére....de mi még abban a másik rendszerben, ami otthon van, abban nőttünk fel. Ha képesek is vagyunk helikopterekként lebegni egy helyben, az biztos, hogy sosem leszünk igazi helikopterek, csak amolyan hibrid vegyes szerkezetek. Amik egyszerre ezek is, azok is...



De masszívan azt gondolom, hogy nem kell hősnek lenni...feltétlenül. Lehet, de talán sokkal jobb, ha "csak" emberek vagyunk...

gyerekszáj

Pár napja történt:



Beni: "Játszunk barackobamásat?"..

Én: mire is gondolsz pontosan kisfiam..?"

Beni: "Tudod, mikor te gondolsz valakire, én meg kitalálom."

-Akkor barkochbázni szeretnél, igaz?



Erre minap meg ezt hallom, mikor Beni és Kari barackobamázott..:



Beni: "Fiatal?"

Kari: "Neeem, olyan öreg, mint Apu és Anyu.. "



ÁÁáááá :OOOO

konyhatündérek

Ma nagyon-nagyon nyomi voltam. Megfáztam, és be van dugulva az orrom, tele az agyam is.

Ezért is talán, de Kari és Tomi újra sütésre adták a fejüket.

(újra= hetek óta sütögetnek különféle sütiket, pl. túrós lepény a lá Zsani, almáspite)



Van egy tök régi Jamie Oliver könyvem, még magyarul.. borzasztó fordítással amúgy.

De erről nem Jamie tehet. ;)

Szóval a recept:

Csodás citromos felfújt

(4 személyre)

• 60 g vaj
• 120 g cukor (plusz egy tk vaníliás cukor)
• 1 citrom héja és a kifacsart leve
• 2 tojás
• 60 g liszt+késhegynyi sütőpor
• 2 és fél-3 dl tej

Sütőt 200 fokra felmelegítették.

A vajat, a cukrot és a citromhéjat kikeverték, majd belekeverték a tojások sárgáját, a lisztet és a sütőport. Majd a tejet és a kb. 3 evőkanálnyi citrom levet.

Külön tálban felverték a tojásfeherjét, és legvégül ezt beleforgatták a masszába.

Kivajazott, tűzálló jénaiba öntötték, és vízfürdőben (másik-nagyobb tepsibe tesz-3/4-ig vízzel felereszt), majd jó 40 percig sütötték.



Nyammmm, isteni lett! Well done guys! :)

most..

... mit mondjak?



Csendes zsákutcában lakunk, a kutya nem jár erre sosem.

Ezért is tűnt fel a google-os autó...



Erre mit csinál a 10 évesünk és az apja.. rátapadnak az ablakra és különféle hülye fejeket vágnak és csápolnak.. :D

Meg kéne már komolyodni aptyuk. :D