bővebben..

Egy jóbarátunk írta minap nekünk, hogy tanaraink nem felejtenek, merthogy csorba esett a méltóságukon, és a hatalmukon.

Ma a tanárbá kapott el.. alapból hányok a pasastól, sunyi fajta.
A pofámba hazudott, hogy ő sosem beszélt Tomival a padfirkálós ügyben, hogy vigyem pszichológushoz a gyereket, mert:

• ha a gyerek otthon normális és az iskolában (nála) "tombol"* , akkor nagy lehet a baj, hiszen a gyerek a suliban adja ki magát. (magyarul burkoltan bevádolt, hogy presszionáljuk a gyerekünket)
• ha mindenütt problémás lenne, akkor meg pláne cihomókus kell, hiszen akkor végképp nem kerek a gyerek

Egy olyan fiúhoz hasonlította a suliból, aki órán csak úgy beüvölt, hogy "Kapd be" "Bazzeg" "Gyurcsány" (amúgy: :DD), akivel konkrétan nem bírnak.. és hát komoly problémák lehetnek a fiammal.
Aztán finoman úgy vezette a dolgokat, hogy az jött le, hogy ha nem, akkor majd tesz azért, hogy okunk legyen elvinni..

Még nagyon fel vagyunk zaklatva, bosszantva.. és az egy dolog, hogy a vérét kívánom, de az biztos, hogy nem tesszük ki annak az ismeretlen dolognak, amitől Tominak pszichológushoz kelljen járnia.
Jelenleg abban maradtunk, hogy ahogy tudunk, az ő módszerével, betartunk neki.
Például nem rögtön vesszük ki papíron a gyereket, hanem "beteg" lesz.. majd jövő héten jelzem az iskolának, hogy elvittük a tanárbá (ja, ő nem a mi ofőnk, szerencsére) javaslatára pszichológushoz, aki azt a szakvéleményt hozta, hogy ettől az embertől tartsuk távol a gyerekünket, ui. meg van félemlítve (ez igaz is lehetne.. az állandó fenyegetettség ott volt, és hogy-hogy nem épp ez a tanár az, aki órán a renitenseket neveli.. a méter-rúddal.. a mieinket nem, sztem tart Buddytól, de mondani én is mondhatok bármit). Szóval, hogy hát ezért szeretném akkor, hogy magántanuló legyen.. vagy, hogy sz*runk az egészbe, lesz majd igazolása évvégén. Amit vagy elfogadnak, vagy sem.

Amire szintén nagy ívben sz*rhatunk, Írországban nem érdekel senkit sem, hogy ő itt most 6 vagy 7 évet végzett el. Valszeg amúgyis azt kérnénk, hogy 7.-be tegyék, azaz az ottani secondary school első osztályába. (a következő posztomban kifejtem kicsit ezt a mondatot)

*tombol: azt jelenti, hogy bemondja jelentkezés nélkül a jó megoldást. Szóval ilyen komoly dolgok ám..

hogy is van..

Írtam, hogy látjuk a cső végén a lyukat.. szóval azt úgy értettem, hogy bár Buddy egyik komoly üzleti ügye, ami hónapok óta húzódik, és attól reméltünk olyan pénzmagot, melyből megalapozhatjuk az elmenetelünket.. szóval az vhogy nem igazán alakul jól.

És mi meg nem olyan fajtából vagyunk, hogy csak úgy feladjuk a terveinket.

Előhúztuk a fiókból a B (meg C és D) terveket.. nos, komolyan megteszünk olyan lépéseket, melyek előrevisznek, hozunk áldozatokat (ilyet például: hogy valszeg az első hetek után munkát kell keresnem, míg a céges ügyeket el nem intézzük vagy eladunk olyan dolgot, amit -amúgy- nem terveztünk), és ha jól variálunk, akkor is reális esélyünk van arra, hogy idén elinduljunk.

Így érthető, ha már nem teljesen izgat fel, hogy miként is alakul a hiányzás a suliból pl.

:/

Ma jól felbosszantva, itthon kidühöngve és kibőgve magamat, meghoztuk a döntést: Tomi ma ment utoljára ide suliba.
Este talán lesz energiám összeszedni a gondolataimat, és leírni, h mi is történt.

fiúk

Jancsi és Marci nagy állatbarátok. Imádják az összes olyan könyvet, lexikont, amiben állatok vannak. Az egyik nagy kedvenc az "Európa állatai" és a "Világ Állatai".
Télen már ért meglepetés, hogy miket meg nem jegyeztek, mikor is az egyik diófa tövében egy döglött madárra csak ránéztek és kijavítottak, hogy az nem sárgarigó anyu, hanem széncinke. (ehhem.. *ciki*)

Ma Marci mesélte, hogy fogott az oviban 3 verőköltő bodobács -ot (anyááám!), de eleresztette. Há' mondom, jó, örülök. :P
Eddig mi csak pizzabogárnak hívtuk, Hannababa és Tomibaba után szabadon. De belevertem ezt is a fejembe. :D

egyszerűen

Hiszek abban, hogy a cső végén van lyuk. Végre. És ez nagyon fellelkesít, ösztönöz, és erőt ad.

Pluszban ma még közel 20 fok is volt, a gyerekek lesültek :OO, Karin lett ezer szeplő, de mindegyik kipirosodott pofival jön-megy a lakásban.


Beni ma 20 hónapos. Ma -régóta először- édesen ébredt fel. Pedig épp tegnap panaszkodtam rá, hogy ha kel, akkor meneküljön mindenki, mert hisztis, bőgős és kissé undi.
Egy csomót voltunk ma a levegőn, játszón, kertben. A kis fűzfám teli van barkával, a levegő zsongott a sok bogártól, a kisdombunkon végre kinőtt a fű, a kutya lökött.. szóval tök szép napunk volt ma.

Szülinap - főként képekben

Kért: naplót-kövér tollal, távirányítós Chevrolet-t (:OO ezt honnan??), 4 kerekes görkorit..
Kapott: naplót-kövér tollal, távirányítós gigamunkagépet (egész délután fakockát szállított az "építkezésre"), labdát, színezőt-színesekkel.. A görkorit tolnunk kellett, ui. most tél van multiéknál, és ilyenkor lehet sírucit, lécet, korit miegymást venni, tavaszi dolgokat majd 2-3 hét múlva.

Iskola

Tominak az egész osztály előtt nyilvánosan, bocsánatot kellett kérnie A. nénitől, ahogy beszélt vele, azért. Kérdésemre, hogy miért, mit mondott és hogyan, Tomi azt felelte, hogy nem mondott semmit.

Az ezt megelőző napon, mikor Verbéna Marciért ment az oviba, ami egy épületben van a sulival, Tomi ofője utánaszaladt, és „elkapta”, hogy márpedig azon nyomban beszélniük kell. Felráncigálta az oszályterembe, és közölte, hogy hát a Tomikával bajok vannak, ahogy viselkedik, a miatt. Aztán szegény ofőnéni nagyot nézett, mert Verbéna nem azt felelte, amit a falusi tanárnő általában vár….ti. hogy jaj Istenem, elnézést, és majd otthon jól kitaposom a gyerek belét, és jaj, ne haragudjon, ígérem, többet nem fordul elő, a pimasz kölyke, de majd én kiverem belőle, azanyjahétszentségit…..na szóval nem ezt, hanem azt, hogy talán nem kéne csodálkozni rajta, ha ők is igazságtalanok a gyerekkel szemben, és nyíltan diszkriminálják. ( a bizonyos eset, mikor egy másik gyerek belekarcolta a padokba, hoyg kurva anyját a …Tominak…..és a tanárok két dolgot csináltak: 1: az kizárt, hogy a B. volt….biztos nem ő volt. 2: Ha mégis ő volt, akkor biztos volt előzménye is.) Szóval, ha bebizonyosodik a gyerek számára is egyértelműen, hogy ő bármilyen sztoriból csak szarul jöhet ki, akkor ne tessék csodálkozni, ha meginog a tisztelete a tanarakkal szemben.

Na, szegény ofőnéni köpni-nyelni nem tudott, Verbéna pedig teljes lelki nyugalommal közölte, hogy ő nem fogja végigasszisztálni, ahogy a gyerekünket lealázzák és nyíltan diszkriminálják.

No, erre az történt, hogy A. néni, aki a férjével egyetemben vastagon ki nem állhatja Tomit, felhívta Verbénát. Mégpedig a következő stílusban: - Na, mi a bajod neked énvelem ?!?....Szar ügy, ugyanis Verbéna részletesen kifejtette. Kulturáltan, keményen, következetesen…(alliteráció plusz egy pont ) …A csaj a támadó hangvételből egyből nyűszítő-seggnyalóra váltott, és döbbenten hallgatta Verbéna hosszú érveit, és megingathatatlanul gyermekközpontú pedagógiai ars poetica-ját. Elég szánalmas volt a csaj. Én mellette ültem a kocsiban, Putyurka aludt a hátsó ülésen.

Hogy ebből mi jön le….hát az, hogy a tanároknak a legeslegelső dolog az egész közegben az önös, majd az iskola érdeke, a fejpénz, a darabszám….aztán jön a listában sokminden más is…és a végén ott van a gyerek. De van, aki a gyereknél is hátrébb van, aki már szinte nem is ember: az a szülő. A tarsolyukban a megfélemlítésen kívül más nemigen van. A gyerekeket azzal félemlítik meg, hogy ha nem tetszik neki a gyerek, mindhárom általa tanított tárgyból meghúzza, és akkor mehet osztályt ismételni, a kollégákat azzal, hogy kereshetnek más 3 szakos tanárt, a férjével együtt hat szak :-O , a szülőket pedig a számonkérő telefonhívásokkal…agyrém. Nem tudnak attól a helyzettől elszakadni, hogy a szülők és a tanárok kötélhúzó felekként állnak egymással szemben, középütt a gyerek feszül meg. Nem tudom, ki mondta először, de ahol két elefánt verekszik, ott a fű szenved.

Tomit kivesszük a suliból, szeptembertől máshova fog járni. A többi gyereket is, ha felsősök lesznek. Alsóban ez a két ember nem tanít…

Mártonka

Marci ma 5 éves.

Komoly kor. Egy fél évtized.

A születése napja nagyjából előre tudott volt, erre a napra voltam kiírva Vele, és az orvosom azt mondta, ha úgy állnak a dolgok, akkor ne várjunk.

Csuda napok voltak akkoriban, hihetetlen nagy havak és hihetetlen hidegek, az utca egész mesebeli volt a nagy hókupacoktól, és a deresre fagyott fáktól-bokroktól.

Ebben az időben már írtam elég rendszeresen, így az előző napok is elég rendesen "dokumentálva" vannak.

A születése sok mindent megváltoztatott, főként bennem, másképp állok az életemhez, ahhoz, hogy dolgom van itt, Velük-Értük.

Nagyon nyitott fiúcska, tele jószándékkal, humorral, és olyan jó ránézni, ahogy nevet, örül a dolgoknak. Hihetetlen jó a képzelőereje, nagyon gyorsan fejlődik, tegnap ő olvasott mesét a barátainak az oviban :P , és olyan szófordulatokat használ, hogy ... meg kell zabálni, na.

(és Marci kedvéért, ideírom, hogy kik is születtek még ma, Vele egy napon:
az öcsém :P, Honty Hanna; Alan Rickman; Hubert de Givenchy; Jennifer Love Hewitt; V. Harald, norvég király;)

Récék körülöttünk

Egy barátnőm… fórumtársam….agykontroll tanfolyamra ment, és felelevenedett bennem sokminden ezzel kapcsolatban…az agy programozása, a szó ereje, a gondolat hatalma…a pozitív gondolkodás…az energiák. Ilyesmik.

És sokadszor is megállapítottam, hogy mennyi olyan ember van körülöttünk, aki továbbléphetne, ha nem lenne a saját maga korlátja. És ez nemcsak ambíció kérdése, hiszen az is ambíció amikor a kisegér meg akarja érni a másnapot, és az is, amikor valaki mondjuk egy miniszterelnöki posztra vágyik. Szóval pusztán az ambíció kevés, mert több kell: mélyen gyökeredző akarat, és képesség, hogy az akaratot meg is lehessen valósítani. Ez manifesztálódhat sokmindenben, nyíltság, bátorság, tudás…szellemi erő….most ami eszembe jut. Mert olyan van, akinek nagy a szája, és a sors hiába kegyes vele….egyik esélyből a másik esélybe hengergeti, de ő akkor is Réce marad, mint a Sztrugackij-fivérek főhőse a „Fiú a pokolból”-ból….akit kiemelnek az összeomlás előtti, füstös-saras, emberöltők óta háborúban égő övezetből….és belecsöppen a tuti, jó világba…ahol nincs erőszak, ahol mindenki tudja merre tart, és szabad….de Réce akkor is az erdőbe megy, és lövészárkot ás magának, mert ő ott érzi otthon magát.

Platón, barlang-hasonlat. Gimnázium harmadik osztályos anyag filozófiából….a szubjektív idealizmus kiindulópontja…az is erről szól. Sztereotípiák, butaság (vagy inkább csak egyszerűség vagy átlagosság) , szellemi bezártság….amik ellen lehetetlen fellépni, küzdeni. Bele kell törődni, hogy ezek az emberek Récék maradnak, és a sorsuk is úgy végződik, mint Réce sorsa. Szóval tudni kell ezektől az emberektől elszakadni, nem konkrétan és látványosan, de okosan és eltökélten. Ez is része a céltudatosságnak.

Más: Megjelent az első légy …lehet, hogy itt a nyár…?

suli

Nem is írtam, hogy tegnap végre sort kerítettem arra, hogy beszéljek Tomi ofőjével.
Elmondtam, hogy mit gondolok a dolgokról, hogy ez milyen inkorrekt viselkedés, panaszkodtam a fickóra sokat.. kért, hogy tegyek panaszt az igazgatónál.
Ezt viszont már határozottan visszautasítottam.
Előszöris ugye azt rebesgetik, hogy pont az asszonyka lesz szeptembertől az igazgató. Aztán akárhogy is van, én csak egy jöttment vagyok, és egyedül. Mert bár biztosan sokaknak nem tetszik a házaspárocska viselkedése, mindenki kussol, és csak sutyorog.
Hát kérem, én most nem akarok úttörő lenni.
(halkan megjegyzem, hogy ha meg sikerül idén elmennünk, akkor meg ki a retkes.. izét érdekli, hogy mi van a tanárúr/nővel. De ezt ugye nem mond(hat)tam, hogy anyám, ha jól mennek a dolgaink, úúúúgy elhúzunk innen, mint a vadlibák. :P)
Elmondtam az ofőnek, hogy ha gondolja mesélje el ő, hogy én mit mondtam, de bárhogyan is lesz (hacsak el nem takarodik ez a két ember a suliból-->álom) Tomi jövőre már nem akar idejárni.