Képek 3. adag

Románia: Arad, Déva, Olt-völgye

Képek 2. adag

Németország, Csehország, Ausztria, pici Magyarország, Románia:

Képek 1. adag

Írország:

Anglia, Franciaország, Belgium:

Bulgária 3.-4. nap

Mindannyian nagyon élvezzük a pihenést, még én is le-lecsúszom egyszer a nem-túl-durva vízicsúszdán. A Fekete-tenger pedig csodaszép.

Mindenki szabadkezet kapott, odamegy ahova akar, azt csinál, amihez kedve van, csak tudjunk egymásról. Én jobbára napozok, Alan nem, ő téli ember, de a napernyő alatt olvas ő is, és pihenünk.

Tegnapelőtt bejelentkeztem egy aromaolajos, teljes test masszázsra, -Írországhoz képest brutál olcsóság van- ès nagyon jól esett. Alan azt mondta, hogy úgy nézek ki, mint aki 12 òràt aludt egyszerre.. Kisimult és szép lettem. 😀

Az időjárásra sincs panasz, nincs durva meleg, kicsit mindig mozog a levegő (tengerparti a szálloda), és mindennapra jut egy átfutó zápor.

Bár tegnapelőtt egész nap borús volt, ezért úgy döntöttünk, hogy kiautókázunk a 20 km-re lévő Cape Kaliakra-hoz, jó móka lesz, és kicsit lemozogjuk a kaját.

Félsziget-csücsök, római kori romokkal, és ős-keresztény templomrommal, több száz évig fontos katonai bázis volt a Fekete-tengeren, ma NATO lokátor működik itt.

Sajnos bóvli árusok tömkelegén kellet magunkat keresztül verekedni, de a látvány kárpótolt.

Minden ilyen alkalommal rácsodálkozunk arra a nagyszerű dologra, hogy ezt a helyet is pl hetekkel ezelőtt kinézték a fiúk a Google Maps-en, ma meg itt állunk és részesei vagyunk egy pillanatra..

Épphogy nem kapott el egy baromi nagy vihar minket, időben visszaértünk a kocsihoz.

Esténként elvisszük Benit a Mini-discoba, mórikálta magát eleinte, de azért csak táncolt a végén.

Tegnap megismerkedtünk egy nagyon kedves erdélyi párral, meg a 8 éves kisfiukkal. Beni tök jól eljátszott vele, majd petanque-ozni mentünk együtt: volt lengyel csapat, magyar és cseh.. De a csehek kevesebben voltak, mint kellett volna, így végül én álltam át hozzájuk: vicces volt a kommunikáció, ők oroszul nyomták, én angolul, senki egy kukkot nem értett a másikból, de jól elvoltunk.

Este teljesen tiszta volt az ég, így vacsi után kisétáltunk egy erdei ösvényre, ahonnan tökéletesen láttuk a ,vér-holdat': szuper élmény volt: látni, ahogy a hord fénye eltűnik a tengerről és az egész nagy feketeségben csak a vörös hold és a Mars látszik meg persze a millió csillag. 

Bulgária 1.-2. nap

Kedden elindultunk Pitesti-ből, Bukarestig meg sem àlltunk: ott bementünk a belvárosba, mert meg akartuk nèzni Ceausescu palotáját. Alan mesélt róla nekünk, mondta, hogy a legnagyobb épület Európában, de bakker..élőben látni azt a gigantikus épületet..nem semmi élmény volt. A wikipédián elolvastuk az adatait, durva megalomán volt ez a csauseszku..🤐
Bukarest után már csak 150 km volt hátra a bolgár szállásunkig. A ,Napfény' autópályán indultunk el, de elképesztő, hogy milyen igénytelen, borzalmas az az út: kb 60 km-en keresztül rázkódós, kátyús, a 80-as évek M7-ese amerikai sztráda ehhez képest..és ezért fizettünk pályadíjat..
A román-bolgár határon volt ellenőrzés, még a kocsi forgalmiját is elő kellett szedni, majd a vámosok akarták a csomagtartót szétszedni, de inkább meggusztáltak engem egy kicsit majd legyintettek, hogy mehetünk.
Az út minősége kategóriákkal jobb volt, mint a román autópálya, holott alacsonyabb rendű utakon jöttünk végig a határtól.
A resortba simán bejutottunk, becsekkoltunk, mi egy 2 hálós, nappalis apartmant béreltünk ki, all-inclusive ellátással, Tomiék egy duplaágyas szobát, szintén teljes ellátással. A szállodának van 4 medencéje és egy újonnan átadott Aqua parkja, és egy mini kaland-parkja.
A célunk egy hetes pihenés a mi részünkről, és a strandolás teljes kimaxolása.
A terveknek megfelelve döglünk, eszünk-hízunk, medizünk.
☀️☀️☀️

Ötödik nap: Déva, Olt-völgy, Pitesti

Aradról Déva felé vettük az irányt, hát az út, a közlekedés az valami borzalom volt.

Értelmetlen táblák, rendőr mindenhol, ha betartjuk a szabályokat: letol a turistabusz, ha nem megb@sz a rendőr.. Kátyúk milliószám, akkorákat kapott a futóművünk, kész csoda, hogy nincs semmi komoly baja.

Dévára érve először egy shopping centerbe mentünk, pénzt váltani. Beni gyűjti a külföldi pénzeket, lesz már banija is, meg lej is. 😀

Még az este meggugliztam, hogy mennyi pontosan a belépő a várba..hát semennyi, a várat ingyen lehet látogatni. Gyönyörű út vezet fel a vàrba, de az elmúlt években átadtak egy siklót, ami 10 lej per felnőtt, és páratlan kilátás van a városra.

Úgyhogy kitaláltuk, hogy azzal felmegyünk, időt spórolva, és gyalog lejövünk.

Mikor sorba álltunk a felvonóhoz, látszott, hogy jön a vihar, így abban maradtuk, hogy inkább retúr jegyet vegyünk, mert nincs kéznél esőkabát, sem túracipő, ha elkapna az a nagy zuhi, nem esne jól senkinek sem.

A siklót nagyon élvezték a srácok, én a tériszonyommal középre álltam, okosan, de fotóztam, annyira nem voltam sz@rul 😂

A várat szépen újítják fel, sajnos a holywood-i DEVA feliratot nem láttuk, ahhoz gyalogosan kellett volna lemennünk. A kilátás pazar, mindenki nagyon élvezte, de fél órán belül már mennydörgött, villámlott, jobbnak láttuk lemenni. Mire leértünk, már szakadt az eső.

Innen tovább autóztunk az Olt-völgyén át Pitesti-ig, a következő szállásunkig.

Az út elképesztően szép volt, bár jó veszélyes közlekedés szempontjából, hajtű kanyarok, kamionokkal és az út mentén bringázó, sétáló emberekkel..

Este ránk fért egy-egy cider, tiszta feszültek voltunk mindketten.

Közben meglett a 3000. km is, minden oké, a kocsi állja a sarat.

A szállásunk Pitestiben.. A booking-on mást láttam, valahogy egy kis eldugott erdei szállást képzeltünk el, de ez egy mega-izé, van itt minden: kemping, faházak, szálloda, élőzenés kocsma, akkora hodály, hogy a recepciót is alig találtuk meg.

Amúgy okés, az aradi szálloda ugyan jobb volt, de onnan éhesen jöttünk el, mindannyian. És areggeli kávé is borzasztó volt, ma már inkább tutira mentünk, Alan lefőzött egy adaggal, nem lesz koffein hiányunk, akármilyen reggelit is kapjunk ma.

Ma már csak le kell jutnunk a bolgár szállásig, kb 400 km, de be akarunk menni Bukarestbe is, kicsit megnézni, nem hinném, hogy sokszor leszünk errefelé a későbbiekben.

Negyedik nap

Tegnapi napunk a  ,nem tudunk kávét inni' jegyében telt.. Rossz ómen volt az a reggeli fiaskó.😜

Elindultunk Csehorszàgból, és Linznél jutottunk vissza az autópályára, kigondoltuk, hogy klasszikusan az egyik pihenőnél majd megállunk és Alan főz egy jó kávét. Évek óta hordjuk magunkkal a kotyogóst kirándulni, meg nyaralni is. Nyaralásnál jó sokat spórolunk vele, átlag ára a kávéknak €3, és mi napi 4-5-sok kávét iszunk...

Szóval kb Linztől ömlött az eső..megállni felesleges lett volna, reménytelenül szakadt. Tankolásnál vettünk két kávét, és azzal húztuk ki ma reggelig.. 😝

Soroksárnál Tomiékkal találkoztunk, megebédeltünk, -durván bepizzáztunk- és szépen lecsorogtunk Aradig.

Mi online vettünk román matricát, de Tomi bérelt kocsival jött, így a határ után félre álltunk matricát venni. A két fiú -Alan és Tomi- bementek vmi kunyhóba, és fél óra után sikerült megvenni. Közben feltöltődtek élményekkel.. 😂😂

Itt írom le, -mert most még a szállodában vagyunk és kicsit nyugodtabb pötyögni, mint a kocsiban,- az én sztorimat a románokkal.

Első szállásunk, Németországban, autópálya mellet volt, értelemszerűen tömve emberekkel, mi beálltunk a szállóvendégeknek fent tartott parkolóba. Épp mellettünk két ír rendszámos bmw, mellette román faszik és egy kihidrogénezett hajú nő.. Mi pikk-pakk bejelntkeztünk és Alan előre ment Benivel a szobánkhoz, hogy wc-zenek. Én a Jancsi, Marcival visszamentem a kocsihoz, hogy kiszedjük a cuccainkat, úgyis én tudom, hogy melyik táska kell. Ahogy ott pakolunk, a két srác előre vitt pár cuccot, és felborult az egyik táska és hozzáért a bmw-hez..04-es rendszámú, 14 éves kocsi. Odalép a középkorú faszi és mondja, hogy nézzem meg, hogy összekaristoltuk a kocsit. Mondom én nem látok semmit. Ő erősködik, persze már körbevettek többen engem..adjak 100€-t, elkezdtem röhögni, hogy ne vicceljen.. Ha úgy érzi, akkor lefotózom a kocsiját és szépen bejelenti a biztosítónál, de ez nem így működik, hogy adjak pénzt.. Erre a nő, persze majd ők lejönnek Corkba (corki a rendszámunk), hogy megcsinálják a kocsijukat.. úgyhogy adjakk egy ötvenest.. itt már nagyon röhögtem volna, ha nem lettem volna nagyon beszarva, hogy mi a fasz lesz ebből a helyzetből.. Mondom nekik, hogy az ír rendőrségen dolgozok, és ez így nem legális.. akkor a faszi vállal nekem jött, majd beült a kocsijába, a mögé beülő faszi jól rámba@ta a kocsiajtaját, közölte, hogy összekarcolja a kocsinakt és “fucking Irish” ..  A hülyéknek nem esett le, hogy magyarul beszéltünk végig egymás közt a srácokkal, nekem meg inkább van magyar akcentusom, mint echte  ír...

Úgyhogy a fiúk végül nem ilyen élménnyel gazdagodtak, de láttak/hallottak érdekes dolgokat sorban állva.

A mai terv Déva vára, majd át a Fogarasokon a következő szállásunkig, még mindig Romániában.

Harmadik nap

A német A3-as szokásosan tömve volt, dugóból dugóba, útépítések egymás után.

Würzburgnál eluntuk, kicsit lementünk a vidéki utakra, ezt tavaly is csináltuk, legalább haladunk és mást is látnak a fiúk, mint az autópályát.

Ahogy autóztunk, látom, hogy ki van írva, hogy a Maybach múzeumhoz a leágazás 1 km múlva lesz.. mondom a fiúknak, Alan kérdezi őket, hogy bemenjünk..? Hàt persze, üvöltik kòrusban.

Google a jò baràt, 10-5-ig volt nyitva, ekkor olyan délután 3- fél 4 volt.. szuper.

Én persze csak annyit tudtam, hogy autó márka a Maybach.. gyorsan kiokosított a család belőle. (Tavalyelőtt az Audi múzeumot, tavaly a BMW-t néztük meg, idén ez az autómúzeum lett, mégha spontán ötlet is volt. 😎 lassan hagyomány lesz akkor ebből is. a Merci múzeum mindenesetre tervben van.)

Érdekes élmény volt: egy kisváros legvégén volt a múzeum, egy esküvőt rendeztek ott, de no problem, mehetünk a múzeumba nyugodtan. Rajtunk kívül senki sem volt, csodaszép öreg és hihetetlen elegáns vadiúj kocsit láttunk, képeket majd Bulgáriából töltök fel.

Innen már viszonylag sima úton értünk el Csehországba.

A szállásunk egy 200 éves házból kialakított panzióban volt, kaptunk vacsorát. Én lélekben rágyúrtam a knédlire, de a pörkölthöz tésztát kaptunk..pff..

A szobánk tetőtéri volt, hangulatos, kockás függönyös, kicsit puritán, de egy éjszakára pont okés volt.

A reggeli kicsit csalódás volt, mert azt még benyeltük, hogy a vacsinál a vízért fizetni kell, de a reggelinél nem volt kávé... nescafé-szerű vmi volt, de az a kávé megcsúfolása a mi szemünkben.😂

9 körül útra keltünk, most már Magyarországon vagyunk, mindjárt találkozunk Tomival és Catherine-nel, és innen együtt megyünk tovább Aradra.

Második nap

Szerencsénk volt a doveri kompnál megint, mehettünk ismét egy korábbival. Másfél órát nyertünk, de sajnos Brüsszelnél el is veszítettük..

A Premier Lounge szuper jó választás volt, a Dover-Calais komp _mindig_ dugig van. Sosincs normális ülőhely.. a Csalagút nálunk felejtős, beteg vagyok a tudattól, hogy a tengeralatt utazzunk..

Volt ingyen sütik, macaroon, kávé, üdítő. És ultra kényelmes kanapék. Rajtun kívűl még talán 5-en utaztak ezen a részen.

A szokásos- általunk csak - köcsög belga kútnál álltunk meg először, tankolni. Annyira gusztustalan, hogy a wc-t is csak befogott orral lehet használni. Ez van legelőször Calais után, majd mindig itt kell megállnunk tankolni. De komolyan, évek óta erre járunk, de ennél szemetesebb, mocskosabb hely kevés van.. 🤮

Ezután klasszikus péntek délutáni dugó végig Belgiumban, de a Brüsszel-Ring-nél olyan dugót fogtunk ki, hogy inkább lementünk és a városon átvágva folytattuk az utunkat.

Az Északi részen mentünk, gyönyörű parkokon és erdőn át.

Aachennél megálltunk a Reálban, tavaly fedeztük fel ezt a bolthálózatot, muszáj volt megállni, hogy végre kontinentális sajtokkal, pékárukkal, milkákkal és nutellákkal felturbózzuk a kaja készletünket. Tavaly az itt vett gin lett Alan egyik kedvence, idén egy japán gint vettünk. 👌

A szállást ugyanoda foglaltuk, ahol tavaly is megszálltunk, a Serwaysben, egy motel lánc a németeknél. Autópálya mellett, de hangszigetelt szobáik vannak. Idén is megvoltunk elégedve velük, tiszta, kényelmes hely, nem mellesleg €80 csak 5-nek, igaz reggeli nélkül.

Most újra a kocsiban, irány Csehország. A fiúknak egy új ország Európában. 🤘

Első nap

Próba cseresznye: mobilról blogolok. Jelenleg Doverben várunk, hogy áthajózhassunk Franciaországba.

Elindultunk tegnap jó korán: ugyan csak 150 km tőlünk Rosslare, de 3 óra az odaút.

Megérkeztünk rendben, idén is Club Class-on utaztunk: annyi tesz, h korlátlan kávé és snack fogyasztás. A fiúk teleették magukat, mi meg kicsit szunyókálni akartunk volna, ahogy mindig is szoktuk.. csakhogy Alan olyan sz@r kanapén feküdt el, hogy durván beállt a dereka.. az alvásból semmi sem lett, megpróbált mindent, hogy ‘vissza’álljon, de az sosem megy szerintem senkinek sem.

Gyógyszer, és türelem.. a vezetést felválltva csináltuk, Wales és Anglia letudva: 560 km.

Szokásosan sima utunk volt, nekünk az éjszakai Anglia vált be, alig van forgalom és a London körgyűrűt is hajnali 3-4 körül érjük el, kicsi a forgalom.

Az idei Dover-Calais út új lesz, ugyanis itt is ClubClass/Sea Lounge-zsal megyünk, kapunk reggelit-kávét és -elvileg- kényelmes foteleket.

Képeket nem tudok feltenni valami miatt, talán be kell állítanom valamit, hogy mobilról is menjen...

Pedig az út gyönyörű volt, meg mi is azok vagyunk 😂 Sosem indultunk el Írországból 20 fokban, rövid gatyában..