Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "Beara" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "Beara" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

2020. július 31., péntek

Staycation -part 7 - Ring of Beara

Szerdán újabb szutyok esős napra ébredtünk, (13-15 fok egész nap) így aznap csak olyan dolgokat intéztünk, mint visszavittük a Boots-ba a tönkrement szájzuhanyt (meg venni egy másikat), de ehhez shopping centerbe kellett mennünk. Február óta nem jártunk ilyen helyen, bevallom, nem lettem boldogabb tőle. Bementünk a Dunnes-ba, vettünk a hétvégére olyan dolgokat, amit másutt nem vagy csak nehézkesen tudunk beszerezni. 
Az időjárás-előrejelzés szerint csütörtök-péntekre meleget, jó időt jósoltak. Vacilláltunk, hogy mi legyen, csináljunk egy olyat, hogy kibringázunk a közeli (50 km-re lévő) Lough Derghez, és napozunk, fürdünk, vagy menjünk el valahova nyugatra, mert oda is jó időt jósoltak. Az autós túra mellett döntöttünk, és kinéztük a Beara félszigetet, ahol ciki, de még sosem jártunk.
Csomó oldalon átrágtuk magunkat, mindenki azt írta, hogy a Ring of Kerry-hez képest sokkal szebb és vadregényesebb a Ring of Beara, csak ez nincs annyira felhájpolva. Hát, kérem szépen, ez így van. Szavakkal leírhatatlan, olyan gyönyörű. Ez egy igazi must see hely. 
Az előrejelzésnek annyi köze volt a valósághoz, hogy végülis annyira nem esett, és időnként meleg érzete is volt az embernek. 
Az elmúlt napok/hetek heves esőzései miatt a tavak/folyók igen csak megáradtak, a vízesések csodálatos vízhozammal bírtak, és persze minden smaragdzöld. ☘️
Killarney felől mentünk (hazafelé inkább elkerültük) de olyan tömeg volt, hogy szerintem a Hungária körúton nincs akkora hétfőn reggel. 
Úgy terveztük nincs terv: random megállunk, ahol valami szépet látunk. Akkor még úgy terveztük, hogy lemegyünk egy csodaszép tengerpartra is, de menet közben elvetettük, akkora szél volt, meg az eső is folyton rákezdett.
Ami fix volt, hogy meg akarjuk nézni az Uragh kőkört. Ezt Alan találta meg, egy viszonylag eldugott helyen, árkon-bokron keresztül kell bemenni. 
Ez az 5000 éves kőkör a legkisebb Írországban, összesen nincs 3 méter az átmérője es csak 5 kőből áll. A helyi gazda kitett egy dobozt, hogy belépőt szedjen, de mindenhol azt olvastuk, hogy nincs hozzá joga, úgyhogy nem adtunk neki 4 eurót/fő.  Illetve a Healy Pass-on keresztül akarunk vezetni. 
Mivel most Jancsi maradt itthon, mindenképpen visszamegyünk vele is még a nyáron (Kari jövő héten elköltözik, így ahova csak akart, jött velünk.) 
Hosszú nap volt, de megérte. Láttunk csomó kempinget, jövőre lemehetnénk pár napra felfedezni a környéket, idén én már nem hiszem, hogy lesz még esőmentes hétvége. (De ne legyen igazam.)













































2021. július 29., csütörtök

Nyaralás 8. nap

 A szerdai időjárás előrejelzés változékony időt írt, eső-szél-napsütés, így pakoltunk be.
A Beara félszigetre mentünk, tavaly jártunk egy részén, de mivel a Prius-szal voltunk, annak meg kb mindenhol fennakadt a hasa, pl egy nagyon szép vízesést már meg sem néztünk.. úgyhogy irány a Gleninchaquin park..
Az oda út is ismeretlen volt, mert déli irányból mentünk, át Glengarriff-en (itt meg akartunk állni visszafelé), az út csodálatos volt, át a hegyeken, hágókon, alagutakon..







Odaértünk ahhoz az út elágazáshoz, ami egy kőkörhöz vezet (ezt még megnéztük tavaly, és Kari úgy írta le minap az odavezető utat, hogy élete legszarabb útja..) a kőkör után még vagy 5 km, olyan utakon, ami még az ír szemünkkel is halál f*s..) 
Nagy valahára odaérünk, közben tolass vissza 3szor hegymenetbe, mert az idióta nem tud visszagurulni.. és épp parkolnánk le, mikor egy kertitörpe méretű fickó kiugrik a bokorból, hogy akkor 4 felnőtt..? Mondjuk mi van? Hát belépődíj van a “parkba” .. felnőtt €6, tanuló €5, gyerek €4, család €15.. mondom család. De a fiúk nem tűnnek gyereknek..mondom de hát a gyerekeink.. ja a gyerek 12 éves korig az.. na lényeg, hogy laza €22-ért megnézhettük a vízesést. Valahogy nem jött le a leírásokból, hogy az egy privát park. Mindegy, megnéztük, mint anno a Powerscourt-vízesést, és ennyi.
És még az eső is rákezdett..















Innen a Healy-Pass felé mentünk, mint tavaly is, de most a másik irányból.
Csodálatosan szép, a nap ragyogott, a hágó tetején olyan szél volt, hogy erővel kellett tartani magunkat, nagyon durva volt.








Aztán megálltunk egy kávé-szünetre egy útmenti pihenőben, onnan láttuk a Whiddy island-et, ami az első világháború idején katonai létesítmény volt, majd ez lett Írország egyik olajtárolója (és persze nem Írország a tulajdonosa)



Majd megálltunk Glengarriff-ban, nagyon helyes városka, innen indul mini-hajójárat a Garinish-szigetre, ahol egy olasz villa mintájára alakították ki az egész szigetet, virágos kert, csobogók.. nem mentünk át, mert ha vmivel meg lehetne ölni a férjemet az a kertek látogatása. 
Viszont egy nagyon vadregényes ösvény van a kikötő és város központja között. A tengerpartján észre vettük, hogy mindenhol medúzák vannak és pont minap töltöttem le egy medúza-táblázatot, hogy itt, Írországban melyik fordul elő és mennyire halálos durva a csípése. 
Úgyhogy megállapítottuk, hogy ez az iránytű medúza (compass jellyfish) és valahogy senki sem kívánt úszni aznap.












Hazafelé még visszamentünk Ballydehob-ba, oda a viaduktos kisöbölbe, hogy a srácok horgásszanak, mi meg napoztunk kicsit.